A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-07-05 / 20. szám

1. MOLYHOS TINÓRU (Xerocomus subtomentosus — Suchohríb plstnatý). Jóízű, ehető gomba. Júniustól október közepéig terem, lombos és fenyőerdők talaján. Gyakori a tölgyfák alatt. Kalapja barna-barnássórga. Tönkje karcsú, többnyire görbült. Húsa halványsárga, kissé kékül, vajpuha és gyümölcsillatú. Levesbe, mártásokba tehetjük, de szárításra is alkalmas.

KIRÁNDULÓKNAK

2. CSASZARGOMBA (Amanita caesarea — Muchotrávka cisárska). Népies neve: tojásgomba. Kitűnő csemegegomba, már az ókori Rómában szívesen fogyasztották. Július elejétől szeptember végéig terem, lombos erdők talaján, főleg tölgyek alatt. Dél-Szlovókióban igen gyakori. Kalapja élénk narancsszínű, erősen domború, vastag húsú. Lemezei, tönkje, gallérja sárga. A fiatal gombát fehér burok veszi körül, ez később bocskorrá módosul. Húsa sárgósfehér. Igen jó levesbe, pörköltbe, mártásba.

A SZILIG

Rozsnyó (Rožňovo) és a Sajó völgye fölött fekszik az 550—650 méter magas, triószkori mészkőből álló nagy kiterjedésű, lapos tetejű karsztfennsík. Legmagasabb pontja északon a Drienoveccsúcs (675 méter). A fennsík a Gömör- Tornoi-karszt legjelentősebb darabja. Különféle karsztképződményei és a feltárt barlangok, üregek szempontjából igen gazdag ez a vidék. Nem véletlen, hogy nemcsak a kutatók, hanem a kirándulók is előszeretettel időznek a fennsíkon, amely 150 négyzetkilométernyi területével elég nagy kiterjedésű.

A karsztképződmények közé soroljuk a Szilicel-fennsík karszt-tavacskáit is, omelyek közül az 1,3 hektárnyi területű Gyík-tó Szilice község közelében, a 0,4 hektárnyi területű Büdös-tó pedig a Domicai-csepkőbarlang környékén található. Mint minden barlang körül, itt is sok a forrós és a búvópatak. A forrás hűs vize embernek és vadnak oltja a szomját, míg a búvópatak örök játékos kedvében hol elbújik o föld mélyében, hol előbukkan.

A Szilicei-fennsík lakott terület. Települései közül elsősorban a középen elhelyezkedő Szilice község és a délnyugati részen fekvő Borzova érdemelnek említést.

Feltételezhető, hogy Szilice község mór a XI. században létezett, bár az első írásos emlék a faluról csupán az 1368-as esztendőből maradt fenn. Tizenhat jobbágytelkével és torony nélküli kőtemplomával 1369-től Szalonnái Ist-A legjelentősebb és legértékesebb karsztképződmények vitathatatlanul a barlangok, amelyek évszázadok során a geomorfológiai tevékenység hatására a mészkőrétegekben alakultak ki. A látogatható és a sok érdekességet tartogató barlangok közül mindjárt megemlíthetjük a Domicai- és a Gombaszögi-csepkőbarlangot, a feltárt, de a turisták számára még nem hozzáférhető Szilicei-jégbarlongot, Szilice község közelében a cseppkőbarlangot, s a Szilicei-fennsík északi részén a Krasznohorkai-, az Ardói s a Milada-, a Matild-, a Betyár-, a Majkova-, a Kecsői- és a Borzovai-barlangot. A Kis-jégbarlang és sok társa o fennsík déli részén helyezkedik el. Itt kell megjegyezni, hogy a krasznahorkai Buzgó-barlangban találjuk a világ hivatalosan is elismert legmagasabb sztalagmitját, 32,8 méteres cseppkőképződményt.

Nem győzzük ismételni, hogy a Szilicei-fennsík rendkívül gazdag barlangokban. Éppen ezért sokkal jobban ki kellene használnia a turizmust fejlesztő idegenforgalomnak.

Növényzetéből a virágok nagy része melegégövi és magashegyi növény, amelyek a jégkorszakot megelőző lehűtésnél és a jégkorszakok közötti néhány felmelegedésnél helyet változtattak, s itt találták meg a megmaradásukhoz legmegfelelőbb életkörülményeket. Úgyszintén itt fordul elő néhány értékes és ritka endemikus faj is, amelyek kizárólag csak bizonyos meghatározott területen honosak.

Az erdőövezet tölgy- és bükkfából áll. Az élőlények közül az alacsonyabb rendűeket kell megemlíteni, a bogarakat és a kétéltüeket. Akad vad is az erdőkben. Vadászokot csábít erre a vidékre a szarvas, az őz, és az olyan káros állatok, ragadozók, mint a nyest, a róka és a vadmacsko. De fészkelnek itt énekes madarak is, s szívesen tanyázik a fennsíkon a bagoly, a gólya, valamint a ragadozó madarak közül a vándorsólyom, a kánya és az ölyv.

24