A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-16 / 25. szám
A BÍRÓI LELKIISMERET 10 6 Forró nyóri délután. Szellő sem rebben, szinte áll o levegő. Az utcán perzsel a tűző nap, de az Igazságügyi Palota árnyékos udvarára nyiló folyosókon sem tűnik enyhébbnek a rekkenő hőség. Péntek van, fél négy is elmúlt már, lossan csönd borul az egész épületre. Minden nesz vagy egyegy nyitva felejtett ablakszárny apró csikordulósa riasztóan visszhangzik a kihaltnak tűnő, hosszú körfolyosókon. A tárgyalótermekben ítélkező bíró lelkiismeretének rejtett titkaira kiváncsi riporter számára ez a véletlen „kuliszsza" akarva-okaratlanul megteremti e téma hű atmoszféráját... Igaz, csak jönne már akivel találkoznia kell: Dr. J á n R a č k o, a bratislavai Kerületi Bíróság tanócsvezető bírója. Aztán o lépcsők felől fiatalos, sietős léptek zaja hallatszik. A folyosó sarkán föltűnik Račko doktor, kezében vaskos iratköteget hoz. Az irattárban egy évekkel ezelőtt elítélt férfi esetét kereste ki: bírái pályafutásának egyik legtöbb mérlegelést kívánó ügyét. Kezében kulcs csörren, kinyitja dolgozószobájának ojtaját. Az irotköteget az asztalra teszi és tűnődve belelapoz. — Gondolom, ilyesvolamit kért tőlem — mondja. — Több mint öt éve tárgyaltuk ezt a nehéz ügyet, de arra úgy emlékszem, mintha csupán tegnap lett volna, hogy csak hosszas tanácskozás után tudtunk ítéletet hirdetni. Sajnáltom is őzt a megtört embert, de azt is tudtam, hogy meg kell őt büntetnem a komoly enyhítő körülmények ellenére is, hiszen kíméletlen felindultsógábon durván embert ölt. A feleségét!... De erről majd talán később — mondja halkan, s aztán röviden újra a vaskos iratkötegbe mélyed. Iratköteg? Egy ember drámája — 200 oldalnyi peranyagba sűrítve) Egy emberé, oki szembekerült a törvénnyel ... A bíró feladató, hogy a vádlott és a tanúk személyes vallomásai, szembesítések, esetleg a törvényszéki szakértők véleményének meghallgatása alopjón felfedje e drámák nyitját, rátopintson oz objektív igazságra és olykor aZ ítéletek esetleges következményeinek súlyát is mérlegelje. S ez az a pillanat, ohol riportunk elkezdődhet. Salamon óta köztudott, hogy a bíráskodáshoz bölcsesség kell; persze o bölcsesség nem csupán észt és logikai hajlamot, nemcsak a törvény ismeretét tételezi fel, hanem az ember ismeretét is, s ennek összetevői: az érdeklődés, a tapasztalat és a szeretet Napjainkban éppen úgy érvényes ez, ahogy a bölcs Salamon korában volt. Emberi sorsokról dönteni, bűnöző fiatolkorúak és a vádlottak padjára kerülő felnőttek bűncselekményeiben ítélkezni — úgy vélem — ma is a legfetelősségteljesebb törvényszéki munkakör. Dr. Ján Račko, a bratislavai Kerületi Bíróság tonócsvezető bírája, akiről szó lesz, immár több mint egy évtizede gyakorolja ezt a hivatást. Beszélgetésünket érdekes kijelentéssel kezdi: — Munkámban nemcsok az elkövetett bűnt nézem. Ezért sohasem haragszom azokra, akiket elítélek. A bűn mellett a miértet is nézem! Azt, hogy mi okozta, mi sodorta az illetőt a meggondolatlanságba? — És szokott is választ találni erre a miértre? Egyből, határozottan felel. — Erre mindig von válasz. Többnyire o csalódban, a környezetben. A büntetőpereket tárgyaló bírónak nemcsak az ítélkezés a felodata. Az is. hogy kibogozza az emberi lélek legösszetettebb szálait;-hogy feltárja azokat a körülményeket, melyek egy ember életében a buktatókhoz vezettek. — Mit jelent ez o bírái gyakorlatban? — Azt, hogy okór egy köztudotton garázda bűnöző is állhat előttem, akkor is megpróbálom magam beleélni: vajon miként viselkedtem volna én az ő helyében? Előfordul, hogy a vádlott már az első tárgyaláson beismerő vallomást tesz. Ilyen esetben viszont azért próbálok a lelke mélyére pillantani, hogy megtudjam, miért nem volt ilyen józan gondolkozásé a tett elkövetésének pillanatában is? ítélet és emberszeretet... Račko doktor tehát nem haragszik az elkövetett bűnért, „csak" ítélkezik e tett komolysága és következményei fölött. Érdekes, első hallásra kissé váratlannak tűnő kapcsolót, óm ha valaki részletesebben megismeri a bírói munka szerteágazó kérdéseit, bizonyosan megérti, hogy o bíró lelkiismeretében akarva-okaratlanul összeolvadnak ezek az egymást taszító szavak. Ezt pedig csők úgy érheti el, ha olvasni tud a szivekben, gondolatokban, oz emberi sorsokban. Pervezetés közben, ítélethirdetés előtt a bíró dönti el, hogy az adott büntetési tétel keretei között mi az a büntetés, omelyet a vádlott megérdemel; indokolt-e az enyhébb büntetési nemre való áttérés — szabadságvesztés helyett például pénzbírság kiszabása —, avagy Indokolt-e esetleg a vádlott felmentése. Mindennek eldöntése messzemenően lelkiismereti kérdés, a bírónők ezért a lehető legközelebb kell jutnia a vádlotthoz, hogy megfelelő képet nyerjen a büntetendő egyén személyiségéről ... Minden komolyabb ügynél így újabb és újabb erőpróbának van kitéve. A bíró ezért csak úgy érezhet elégedettséget és feloldást a munkájában, ha nem mechanikusan, hanem az eset összes körülményeinek s a vádlott személyiségének figyelembe vételével — legjobb meggyőződése szerint ítélkezett. Talán említettem mór, hogy Dr. Jón Ročko a bratislavai Kerületi Bíróság egyik legtöbbet foglalkoztatott birója. Ne essék félreértés: nem mintha a többi tanácselnöknek kevés dolga lenne, csupán az általa tárgyolt esetek többsége — emberi és olykor jogi bonyolultságuk révén — nehéz döntés elé állítja őt. Tulajdonképpen fiatalember még. 37—38 éves családos férfi. Rövidre nyírt, szökés haj keretezi kissé zárt vonósú orcát. A szemében nyugalom van, semmi szigor, inkább játékos derű. Munkájo tényleg sok van. hiszen csupán oz első félévben több mint négyszáz első fokú (a komolyabb ügyeket első fokon nem a fővárosi vagy a já« rósi, honem rögtön a kerületi bíróság tárgyalja) és fellebbezési büntetőjogi pert tárgyalt. Emellett ő irányítja a bratislavai Kerületi Bíróság üzemi pártszervezetének munkáját is. Mindez bőven elegendő kötelesség ahhoz, hogy valaki este kimerültén érjen haza, és semmi sem érdekelje őt abból, omi otthon történik körülötte. A Račko-házaspárnak azonban két fi a van, akik minden nap türelmetlenül várják: mikor érkezik haza az édesapjuk? A kisebbik legényke annyira ragaszkodik oz apjához, hogy oz esti mesét is együtt kell nézniük. Mosoly suhan ót az arcán: — Szeretem a meséket, sok tanulság rejlik bennük — mondja. — Mindig a jó, az igazság győz o rossz fölött... A bírói munkában is így kell ennek lennie. Ereznem kell, hogy igazom von, ha mondjuk egyetlen tanú vallomását fogadom el perdöntő bizonyítéknak öt hamis tanúvallomással szemben — kanyarodik vissza szinte akaratlanul is eddig tórgyolt témánkhoz. — Amikor a bíró mérlegel és a bizonyítékokra figyel, lényegében belső meggyőződésének ad hangot. — Hogyan lesz valakiből bíró? — Mindenekelőtt jogász vogyok. Mindannyion azok vogyunk, és főiskolai tanulmányaink kezdetén lényegében azonos alapképzésben részesülünk. A „szakosodás" mór egy későbbi lépés. A bíró is évekig készül a hivatására. A politikai és o jogi ismeretek alapvetőek o mi munkánkban, de fontos, hogy értsünk a kriminalisztikához, a logikához és a pszichológiához. Sőt, ezen kívül is még sok mindenhez, omit o gyakorlat hoz meg. Volójában csak a gyakorlat során válik el: lesz-e, lehet-e valokiből jó bíró. — Miféle érdeklődés, meggyőződésszükséges ehhez a hivatáshoz? — A politikai meggyőződést említeném elsősorban. Az azonosulást a szocialista renddel. A nép iránti odoodpst. Az igazság és a rend szeretetét. És a becsületességet is itt említeném. — A bírói tekintély mögött miképpen látja önmagát? Sohosem érezte magát ingatagnak, bizonytalannak? Erősen a szemembe néz. — Egy bíró sohasem lehet bizonytalan. Előfordul, hogy egy-egy döntés nehezebben születik meg, de ez nem az ingatagság jele, hanem a szilárd belső meggyőződés kialakulásához szükséges idő. A mi munkánkban teljesen elfogulatlannak kell lenni, mert nem minden tettes megátalkodott bűnöző. Vannok megtévedt és félrevezetett emberek is. Bizonytalankodva sohasem szabad felülni a bírái pulpitusra. Amikor tárgyalni kezdek, az ügyet tökéletesen ismerem. Ez sokat segít a legnehezebbnek látszó döntések meghozatalában is. — Elmondona egy olyan esetet, amely mély hatást tett magára? Pillantása oz irattárból hozott vaskos peranyagra esik. — Az elmúlt tíz év alatt sok ilyen esetem volt... De ezen a történeten különösen sokáig tűnődtem ... Egy kiváló munkaerőként értékelt, büntetlen előéletű, óm szerencsétlen családi körülmények között élő férfi egy éjjel elvesztette önuralmát és annyira véresre verte a feleségét, hogy oz néhány árával később belehalt sérüléseibe. Tessék, lapozzon bele az iratokba. Igen, egy ember drámája — 200 oldalnyi peranyogba sűrítve! (Folytatjuk) (FOTO: KONTÁR) 15
