A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-16 / 25. szám
Tea-szüret A gyarmati múlt öröksége, hogy Ceylon monokultúrás jellegű, a tea-, gumi-, és kókuszexportból függő agrárország. A teatermelés és tea-export tekintetében Ceylon — India után — a második helyen áll a világon. Kivitelében a tea 6á, a nyersgumi 19, a kókuszolaj 3,6 és a kopra 2,1, tehát összesen több mint 90 százalékkal szerepel. Jelentős még grafittermelése; az teszi ki az export további 4 százalékát. A sziget déli részén a homokos síkságot és a szU get nyugati részét kókuszpólma-ligetek borítják. Ezek a becses fák 5—15 méter magasra nőnek. Amint mór említettem, a tea és a kaucsuk után a kókuszdió a szigetország harmadik legfontosabb terméke. A kókuszdiót ugyanis nagyon sok mindenre fel lehet használni. Napon szárított beléből, a koprából olajat sajtolnak. Ceylon kopratermelésével a harmadik helyen áll a világon, de e fontos növényi alapanyagnak csak mintegy a fele kerül kivitelre, a másik fele a hazai fogyasztás céljaira szolgál. A kókuszdió nélkülözhetetlen része a sziget lakói étlapjának. A megőrölt friss dióbélből kókusztejet sajtolnak, amellyel nagyon ízes ételek készíthetők. De a kókuszolajból készítenek szappant, glicerint, étolajat és felhasználják a gyógyszeriparban is. A dió héjából jó minőségű faszenet égetnek, a diót borító rostból kötél, szigetelő anyagok, matracok, kefék készülnek. Szakemberek olyan eljárások kidolgozásán fáradoznak, amelyeknek eredményeképpen a kókuszdió héjából és rostjából a közeljövőben már különféle lenolajokat és más fontos vegyszereket állíthatnak majd elő. A kókuszpálma virágjának nedvéből erjesztik az arrak nevű kókuszpálinkát. De készülnek égetett szeszes italok, póriatok ezenkívül cukornádból, banánból és datolyából is. A kókuszpálma kitűnő épületfa. A ceyloniak fő tápláléka a rizs. Ezenkívül sak zöldség- és főzelékfélét fogyasztanak, húst csak egészen keveset. Ennek megfelelően az állattenyésztés a gazdasági életben csak alárendelt szerepet játszik. Az ország állatállománya nem jelentős, annál inkább a baromfitenyésztés. A tengeri halászat aránylag csekély, ugyanígy ma már a gyöngyhalászat is. A rizsen kívül még gabonafélét lényegében nem termesztenek. Viszont rengeteg gyümölcs — ananász, mintegy 80 fajta, banán, mangó, gránátalma, narancs és mandarin — található o szigeten. A banánt nem gyümölcsként csemegének, hanem főételként főve és sütve is fogyasztják. Általában igen sokféle fűszert használnak az ételek ízesítéséhez. Igaz jelentős oz ország fahéj-, bors-, szegfűszeg-termelése. Az egészségügyi gondoskodás ingyenes ugyan, de vannak magánkórházak és orvosi rendelők. A magánpraxist folytató orvos oránylag magas adót fizet. Általában kevés az orvos és a szakképzett egészségügyi dolgozó. A trópusokon nagyon gyorsan terjednek a különféle fertőző betegségek (fiiória, malária, elefántkár), amelyeket részben vo moszkitók terjesztenek. Hála a modern orvostudománynak, Ceylonban ezek a betegségek mór ritkán fordulnak elő. (Folytatjuk) A szerző felvételei Kétezer Kilométer Romániában A mai nap utazásai rövidebbek lesznek az eddigieknél. Ez megnyugtató. Az azonban már egyáltalán nem, hogy a torkom állapota tegnap óta nem javult, hanem romlott. Orvos kell és gyógyszer. A reggeliből csak a teát tudom elfogyasztani. Szerencsére az első utunk a megyei kórházba vezet, amely, mint mondják, arról nevezetes, hogy itt készítették az első művesét Romániában. Na, gondoltam magamban, ha itt ilyen komoly dolgokkal foglalkoznak, csak akad valami jóféle medicina az én torokbajomra. Ügy is lett. Akadt, már hogyne akadt volna. A kórházból egyenesen a klinikára irányítottak, ahol szép lilára pingálták a szájam belsejét, mondván, hogy kicsi a baj, csupáncsak szájpenész, amit ez a lila folyadék egy-kettőre elpusztít. Mondom, bőven bekenték az ínyem 'meg a szájpadlásom, még a fogaimra is jutott belőle. Sajnos a torokfájás ettől nem szűnt meg. Az UNION bányagépgyárban így hát lilára dekorált fogakkal mentem. Természetesen egyetlen kérdésem sem volt, csak a zsebkendőmet tartottam a szám elé, nehogy elriasszam vendéglátóimat. Ez a bányagépeket előállítógyár a megye legnagyobb üzeme. Jelenleg 7500 dolgozónak ad munkát. Termékeit 27 államba — köztük Csehszlovákiába is — exportálják. Az UNION évi termelése meghaladja a kétmilliárd lei értéket. Mire a gyárlátogatás végére értünk, megeredt az eső. A tegnapi és tegnapelőtti kék ég hirtelen elborult, és hűvös szél kergette az ónszínű felhőket. Ilyen megromlott, nekikeserdett időben indultunk el Szatmárnémetiből Negresti Oasba, azaz Avasfelsőfaluba, hogy a helyi néprajzi múzeumban megnézzük a megye, de talán egész Románia egyik legérdekesebb és legősibb néprajzi gyűjteményét. A használati tárgyak és eszközök mellett a legtöbb látnivalót a népviseleti gyűjtemény nyújtja; az itteni népviselet gazdagon díszített, színes, s ami külön figyelemre méltó — magam is meggyőződtem róla —, hogy ma is viselik az itteni emberek. És nem csupán az idősebbek, hanem a fiatalok is. Avasíelsőfalutól nem messzire, Máriavölgy üdülőtelepen ebédeltünk, s a jószerencse úgy hozta, hogy éppen egy avasfelsőfalusi fiatal pár eljegyzési lakomájára érkeztünk. A fiatal pár és a vendégsereg népviseletben ülte körül az asztalt. A sok vízi erőmű és gyár után olyan színes látnivalóban volt részem, hogy még a torokfájásról is megfeledkeztem. S ami még ide tartozik: itt a lányok 15—16 éves korukban mennek férjhez, a legények pedig a katonai szolgálat előtt házasodnak, és minden családban akad legalább hét-nyolc gyerek. Az itteni szaporulat az országos átlagnak a kétszerese. Még a hagyománytisztelettel és a hagyományőrzéssel kapcsolatban hadd jegyezzem ide, hogy ha új házat építenek, vagy ha új lakásba költöznek — lehet az akár toronyház is — egy szobát mindig régi bútorokkal, a régi ÜTIJEGYZETEK V. Díszes fejrevalók a múzeum tárlójában hagyomány szerint rendeznek be. Visszatérve Szatmárra, szerettem volna este színházba menni. Sajnos, színházlátogatási tervem kútba esett, mivel az egész társulat Bukarestben vendégszerepeit. Így a maradék időmet városnézésre használtam fel. Szatmár történelmi és irodalomtörténeti szempontból is sok érdekességet kínál. A mai város helyén hajdanában a Ménrót fejedelemséghez tartozó vár állott; de a szatmári várban — földvár volt, igy olvastam, s ma már semmi sincs belőle — őrizték GÁL SÁNDOR későbbi időkben a „király tulajdonát képező“ sót is, amelyet Erdélyből a Szamoson tutajjal úsztattak le idáig. Megszenvedte Szatmár a tatár betörést, 1536- ban pedig I. Ferdinánd az egész várost porig romboltatta. Szatmártól egy jó negyedórányira van a nagymajtényi sík. Itt tette le 12 000 kuruc a fegyvert 1711. május 1-én, miután II. Rákóczi Ferenc megbízottja, Károlyi Sándor és Pálffy János császári tábornok április 29-én Szatmárnémetiben aláírták a szatmári békét. Itt áll a ház a főtéren, amelyben a nevezett okmányt aláírták. Vécsey-háznak is nevezik. Vidámabb emlékeket ébreszt, hogy járt — s nem is keveset — ezekben az utcákban Petőfi is, Pap Ernőnél vendégeskedvén. Először 1846-ban. Innen látogattak át Nagykárolyba, ahol azon a nevezetes megyei bálon találkozott a költő Szendrey Júliával. Az Állami Magyar Színházban — mivel a társulat nem volt odahaza — csak kívülről gyönyörködhettem. Szép Tháliának ez az otthona, legalábbis így kívülről nézve. De belül bizonyára még szebb és még több, hiszen az „üres tér“, azaz a színpad itt is az emberi hangot, egymás megértését, megbecsülését visszahangozza. A maradék idő könyvvásárlással telik el. A vacsorát, vendéglátóimtól elnézést kérve, kihagyom. Enni, inni úgysem tudnék. Beszélni is alig. Lázam van és a fejem szét akar repedni. A délelőtti lila orvosság, úgy látszik, nem használt. A cujka sem, amelyet pedig a leghatásosabb medicinaként adtak elém .. . Abban a reményben húztam magamra a takarót, hogy reggel bizonyára gyógyultan ébredek. Igaz, tegnap este is már ezzel a reménnyel búcsúztam el a naptól... Kint a tegnapi és tegnapelőtti nyár helyét hideg, viharos széllel érkező eső foglalta el. Reggel elő kell venni a melegebb holmit. A fiatal pár az eljegyzési lakomán 9
