A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-09 / 24. szám
VÁCI MIHÁLY: Pacsirtavágy Égfelé, szállni hív engem ez a mély-sóhajú reggel! Érzem, mint a nagy sereggel dróton ülő fecskeraj: nagy szárnyra kell kerekednem. Nem én mennék, nem én szállnék, de országos messzeségben szárnyak bomlanak az égbe, és magával felemel egy egész repeső tájék. JÁN SAMUI, felvétele Mindenki magasba szállna, nem messze, csak fel az égre, csak egy merész körözésre fenn a láthatár felett: egyetlen szép szárny csapásra! Nem a vándor-madár vágya, pacsirta vágya ez bennünk: fészkek felé emelkedjünk s új vetésű föld felett lebegjünk a napsugárban! Nem elszállni, csak belátni — legalább csak egyszer! — végig földünket, min lassan érik már kalászhányó vetés, — s boldogan visszaszállnánk mi! Ki tudna innen elmenni, hol a költöző madár is már mindig tovább marad: fénylőbb éghajlatokat érez messziről derengni. O, majd jusson eszetekbe! eljön az idő: — a fecske felszáll ősszel nagy rajokban, s csapong, sír, mint soha még, — s visszaszáll a házereszre.
