A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-09 / 24. szám
Ez a riport tulajdonképpen még a nyári kánikula kitörése előtt, június elején, a Nyugatszlovákiai Söripari Vállalat tanácstermében rendezett sajtóértekezleten kezdődött. A téma a nyári hónapok üdítő ital-ellátása volt, miközben kedvünkre kortyolgathattuk a különböző alkoholmentes frissítőket és egy érdekes adatokban gazdag anyagba is belelapozhattunk, melyből — egyebek között — kitűnt, hogy az utóbbi öt esztendőben Szlovákiában az alkoholmentes italok fogyasztása évi 24 literről 36 literre emelkedett; hogy üzleteinkbe harminchárom különböző márkájú .sima* és diabetikusoknak szánt üdítő ital kerül s szikvízgyáraink az elmúlt esztendőben közel 1 800 000 hektoliter frissítőt gyártottak. És mit tehet ilyenkor a riporter? Ütra kerekedik, hogy a helyszínen .szemrevételezze* a Kofola, a Chito, a narancsszörp és a különböző limonádék készítésének titkát. A Nyitrai Szikvízgyár kapuján nem nehéz bejutni. A sorompó nincs leengedve és árgus szemmel figyelő kapuőr sincs (kollégánk, Sándor meg is jegyzi: borüzemben vagy szeszfőzdében bizonyosan nem fogadnának ilyen tárt kapukkal I); sőt, a portás sem dünnyög-hümmög méltatlankodva ha idegen gépkocsi fékez az udvaron. Készséggel tesz egy bejegyzést a vendégkönyvbe és máris Korec Tibor gyártásvezető üdvözöl bennünket. Egy-egy üzem gyártásvezetője általában az emberek képzeletében csupán holmi szigorú tekintetű, gondterhelt arcú, bizalmatlan pillantású férfi lehet, aki szüntelenül fel-alá járkál az üzemben és hóna alatt iratokat vagy kimutatásokat szorongat, aki termelési görbéket rajzol s félvállról szórja a különböző adatokat... Korec Tibor azonban nem ilyen típus. Barátságosan fogad, még csak egy notesz sincs nála és közvetlenül, fejből válaszol a kérdéseinkre. Az asztalon pedig pillanatok alatt ott terem az üzem által termelt üdítő italok olyan gazdag választéka, hogy az ember bizony nem is tudja: a sok közül melyik üveget bontsa fel elsőként? Az italok többsége: a Kofola, a Chito, a sárga és piros színű limoszörpök ismerősek, ám nemegy ismeretlennek tűnő frissítő is van az előttünk tornyosuló üvegek között. — Mit önthetek? — kérdezi a gyártásvezető. — Lemon Bittert? Egyszerű málnaszörpöt, szénsavas citromosvizet vagy mandarin-limót? ízletes ital a jól hűtött Kofola is. Vagy talán a híres szexiszörpöt töltsem a poharakba? — Szexiszörp? — Hát persze) Az utóbbi hónapokban egyre fölkapottabbá váló Flóra! A Salima élelmiszeripari kiállításon is sikerrel szerepeltünk vele. A férfiak, állítólag, esküsznek rá ... — kacsint ránk pajkosan a gyártásvezető. — Nos, lássuk háti A poharak pillanatok alatt halk surrogással megtelnek ezzel a jól hűtött élénksárga itallal. Korec Tibor magasra emeli szénsavtól gyöngyöző, harmatos falú poharát: — Egészségükre! Koccintunk. Megízleljük az italt, aztán néhány kortyintás s az ember torkán máris leszalad az első pohárnyi Flóra. — örülök, hogy ízlik — mosolyog a gyártásvezető és újratölti a poharakat. — Az üzletekben is egyre nagyobb a kereslet iránta, üzemünk egész évi termelésének kereken húsz százalékában gyártjuk a Flórát. — Mennyi az üzem napi teljesítménye? — Óránként átlagosan 30 ezer üvegnyi üdítő italt palackozunk, de a vendéglátóipar szükségleteinek koccintsunk flórával!
