A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-02 / 23. szám
zsét festi, a göndörhajú Zoltán egy rakétakilövő-állomást épít, a kíváncsi tekintetű Miloš pedig fúr, farag, reszel: hajóbordákat készít. A barátságos arcú, készséggel válaszolgató szakkörvezető tízesztendős sem volt még, amikor először kapott kedvet a modellezéshez, hogy aztán szenvedélyesen megszeresse ezt a kellemes időtöltést, hobbyt. Két évtizednél is több idő telt el időközben, s ő minden szabad idejét itt tölti az utóbbi tíz-tizenkét évben. — Ez a pihenésem és szórakozásom — mondja a fürge kézzel szorgoskodó fiúkra pillantva. — Nocsak, meséljetek valamit a szakköri munkáról — biztatja őket. A fiúknak nem is kell több bátorítás, egymás szavába vágva ömlik belőlük a szó: — A bátyám révén kerültem a szakkörbe. Az iskolában a fúrógéphez is alig-alig szabad hozzányúlni, itt meg már esztergályozni, köszörülni is megtanultam. — Irtó izgalmas dolog egy-egy verseny! — mondja Zoltán. — Otthon olyankor én vagyok a központ: legutóbbi versenyünk előtt még a konyhaasztalt is én uraltam... Reszeltem, festettem: anyu pedig a konyhaszéken készítette az ebédet... — Én meg a legutóbbi hajómodell — próbák egyikén belehuppantam a vízbe, természetesen a többiek nagy derülésére — fűzi tovább a szót Miloš. — És a tanulás? — kérdem. — Egyikünknek sem volt hármasa a bizonyítványában! — vágják rá a választ szinte kórusban. xxx Gránátdobás és célbalövés, modellezés és géptóvírász-szakkör, motorversenyzés és ejtőernyőssport, búvárkodás és honvédelmi verseny s még sok más érdekes tevékenység vár a 25. jubileumát ünneplő Csehszlovák Honvédelmi Szövetség szakköreinek fiatal tagjaira. Számháború és'ólomkatonák helyett igazi „kotonásdi", honvédelmi előképzés, tanulságos és érdekes időtöltés. TÖRTÉNELMI LAKOMÁK HOGYAN TÁPLÁLKOZTAK AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁGBAN? III. Aki figyelmes olvasója sorozatunknak, észrevehette, hogy a görögök táplálkozásáról milyen apró részleteket is tud a mai tudomány. Ezeket az ismereteket a mindenre odafigyelő történetírók alaposságának köszönhetjük. A görögök — akárcsak az egyiptomiak — még nem ismerték a cukrot, süteményeiket, ételeiket mézzel édesítették. A legjobb méznek a Hümethosz hegy ajakos virágairól gyűjtött mézet tartották, másféle mézet nem szívesen fogyasztottak. Erre meg is volt az alapos okuk. Xenophón írja, hogy egy távoli városban a görög katonák mézmérgezést kaptak. Amint utólag kiderült, a méz a környéken jócskán előforduló csucsorfélékről származott. A süteményeket — akárcsak a kenyeret — kemencében sütötték, de olykor hamuban is, esetleg két vaslap között vagy serpenyőben. A nyersanyag nem volt túlságosan változatos: búza-, árpa- vagy zabliszt, méz, és olívaolaj vagy sajt mint zsiradék. A tojásfehérjéből — mézzel keverve — egyfajta zselékrémet készítettek. Íme, a puding receptje, Pollux szerint: Ke'verjünk öszsze disznózsírt, tejet, darát, tojást, friss sajtot, velőt, és gyúrjuk tésztává; ezt a maszszát göngyöljük fügefalevelekbe, és főzzük meg szárnyasvagy kecskehúslevesben; főzés után fejtsük ki a fügefalevelekből és dobjuk forró mézbe. Az athéni piac áruinak ismertetése azt a látszatot keltheti, mintha ott impozáns bőségben fordult volna elő minden. Valójában csupán felsoroltuk a fontosabb nyersanyagokat, amiket időnként vásárolni lehetett, de ez korántsem akarja azt jelenteni, hogy a görögök változatosan táplálkoztak. Legfeljebb a gazdagabb rétegek. A mostoha természeti viszonyők egy idő után rákényszerítették a görögöket arra, hogy foglalkozzanak a tengeri halászattal is, pedig sokáig képtelenek voltak leküzdeni a ten ger iránti ellenszenvüket. Végül is a hal mentette meg az éhezéstől a görög városok szegény népét. Elsősorban a sózott tonhalat fogyasztották, de angolna is került az asztalra — sózva, ragunak vagy hallevesnek elkészítve. Később a hadba vonuló katonaság fő tápláléka lett a szárított hal. A halászat elterjedése fontos változásokat idézett elő a görög világban egyéb vonatkozásban is. Fokozatosan kiépült a görög kereskedelmi és hadi flotta. A szárazföldi úthálózat elégtelenségét így sikerült némiképp a hajók segítségével ellensúlyozni. S ami még fontosabb: megnyílt az út idegen kontinensek felé, kiépülhetett a görög gyarmatbirodalom. A görögök mindennél jobban szerették a vendéglátást, és hogy egymásnál vacsorázhassanak, felhasználták a legkisebb ürügyet is: ünnepet, házasságot, gyászt, születésnapot, egy fogadalom teljesítését, jó hírt, találkozást; de sokszor ürügy sem kellett hozzá. A vendéglátás divatja egész Görögországban elterjedt, Spárta sem volt kivétel. Tudjuk, hogy e város neve nem volt mindig egyértelmű a zordonsággal. I. e. a VII. században Spártában gyülekeztek -azok a költők és művészek, akik Kelet és Egyiptom hatása alatt álltak. A dúsgazdag spártaiak fényűző lakomákra hívták meg egymást, ahol díszágyakon feküdtek. Lükurgosz éppen a kihívó fényűzés ellen hozta létre szigorú rendszerét. (folytatjuk) Összeállítotia: -cz-13
