A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-02 / 23. szám
Kriváň között találjuk. Ez is a pribylinai szövetkezethez tartozik, ügyes, hozzáértő juhászai fiatal koruk óta terelik, legeltetik a nyájat. A Pribylinai Efsz felújította a hagyományos juhászatot, s nemcsak a tenyésztés folyamatosságát biztosítja, hanem az állomány gyarapítását is. A „Sokol" juhásztanyán 430 juh és 120 bárány, a Suchý Hrádokon 520 juh és 146 bárány az állomány. A két tanyán összesen 80 tenyészállatot tartanak. A „Sokol“ juhainak mór a Bystrá olatti legelőket kellene járniuk, /de a tél közbeszólt. A meredek oldalakon sokáig tartotta magát a hó. A bojtárok panaszkodnak a legutóbbi télre, amely régóta nem volt hozzájuk ilyen mostoha. A magasabban fekvő legelőkön még mindig nem nőtt olyan nagyra a fű, hogy legeltetni lehetne. Ez bizony nem kis gondot okoz a számadó juhászoknak és a bojtároknak, akik valamennyien a szó legnemesebb értelmében férfiak, vagyis kötelezettségeiket a legnehezebb körülmények között is teljesítik. Minden juhtól kitermelik a 22 kg sajtot. Azonkívül a juhásztanyák versenyben is állnak egymással. Ezeken a tanyákon a napok folyása nem is olyan egyszerű. A juhásznak a legeltetésen, a fejésen, a sajtkészítésen kívül még számos más elfoglaltsága is van. Fáradhatatlanul járnia kell a meredek hegyoldalakat, keresnie kell az újabb legelőket. Mert hiszen a juhoknak jó minőségű legelőkre van szükségük. Ha gyengébb a legelő, szemes takarmánnyal egészítik ki a nyáj élelmét. És itt már szerepe van Jaroslav Hricnek, az agronómusnalP-is, akinek komoly feladata a legelők megvizsgálása, elég táplálékot tartalmaznak-e. A tervet ugyanis teljesíteni kell. Eddig még nem fordult elő, hogy adóssak maradtak volna és hogy kevesebbet kerestek volna. Pedig most igazán rossz volt az év. — Ez nem is lehet másképp — mondják a juhászok, és még hozzáteszik: — Kemények, határozottak vagyunk! Ilyen a természetünk . . . Szó esik a kirándulókról is. Mosolyognak, legyintenek. Mire hozzájuk eljutnak, hat órájukba is beletelik. Lóg a nyelvük és majdnem összeroskadnak a fáradtságtól. Ók ezt a „fárasztó" utat nem egészen két óra alatt teszik meg. A juhászok élete nem irigylésre méltó. Korán kelnek, korán kezdik a munkát, tüzet raknak, vizet melegítenek, elmossák az edényt, megfejik a juhokat, hozzáfognak a sajt készítéséhez, reggelit készítenek, aztán elmennek legeltetni. Délben kerülnek vissza a tanyájukra, ahol a juhok körülbelül egy órát pihennek, a juhászok meg fejnek. Este ugyanez ismétlődik, de a juhokat már beterelik a karámba, s a bojtároknak is nyugtuk van. Saját kedvtelséinknek élhetnek. Felcsendül a dal, szól a harmonika, a gitár, s mikor teljesen elcsendesedik minden, már csak a tranzisztoros rádió hangja hallatszik. A sajtkészítés fáradságos dolog, de kifizetődő. A juhok évi kétszeri nyírása is kemény munka (tizennyolc kg gyapjút termelnek ki egy juhtól). A szövetkezet évente 700 kg birkahúst ad el, s 200 bárányt és kb. 20 juhot bocsát továbbnevelési céllal más szövetkezetek rendelkezésére. Ezeken a tanyákon a juhászmesterség már eltér a valamikoritól. Nincs gürcölő juhász sehol. Élni is jobban élnek a mesterségükből, mint régebben. Tehát van jövője a juhászatnak. Ezt bizonyítják egyébként az érdeklődő fiatalok is. Az ősi mesterség ma is apáról fiúra száll. Kép és szöveg: PAVEL HAŠKO 5
