A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-20 / 3. szám
M. BORSKÝ IS & felvétele KMllKľl »urunk SZERESSÜNK, DE OKOSAN! Tanítjuk gyermekünket: — Mondd, kisfiam, hogy „monva", „papa", „nagymama”!.., A gyermek gyorsan megtanulja ezeket a szavakat a szüleitől, de ki tanítja meg őt az „adjál"-ro? . . .? A gyermek nagyon hamar és magától is megtanulja ezt a szót. S a szülőknek éppen ehhez a szóhoz való viszonya játszik komoly szerepet a gyermek egyéniségének formálásában. Ha a gyermek meglát valamit, mindjárt nyújtja a kezét, szeretné megfogni, magához húzni. A szülők természetesen örülnek ennek a mozdulatnak, hiszen a gyermek így kezd ismerkedni a környezetével, az őt körülvevő — számára még felfedezetlen — világgal; tapasztalatokat gyújt, bővíti látókörét. Csakhogy egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az „adjál" szó nem csupán ismerkedést, hanem birtokbavételt is jelent. A szülőknek mindig tudnia kell, mikor teljesíthetik gyermekük kérését és mikor kell határozottan nemet mondaniuk. A gyermeket már korán hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy nem kaphat meg mindent, amit megkíván, s ezért nem is orrolhat a szüleire. Tudjuk, hogy az igények folyton növekednek — a megismerés folyamatával párhuzamosan. Ugyanakkor azonban azt is tudatosítanunk kell, nem azért vagyunk a világon, hogy gyermekeink minden lehetséges és lehetetlen kívánságát teljesítsük. Az ilyen szülőnek halvány fogalma sincs a nevelésről, s nem tudja azt sem, hogy a gyermeket idejében kelt önuralomra és bizonyosfokú lemondásra nevelni. Igaz, hogy szeretnénk a gyermekeinket mindig vidámnak, boldognak, elégedettnek látni, de azért ne essünk ót a ló másik oldolára! Ebbe a hibába ugyanis nagyon sokan beleesnek. Minél több jólkereső felnőtt van egy csalódban, annál többet nyújthatnak a gyermeknek. Hiszen ő az első!... Neki vesz ajándékot a papa, o mama, a nagyszülő, a rokonság, és nem Is akármilyen dolgokat. Születés- és névnapra, karácsonyra és a jó bizonyítványért ma már nem egy zacskó cukorkát, egy tábla csokoládét kap a „család kedvence", honem legalábbis kerékpárt, fényképezőgépet stb. Ha pedig már nagyobb, az igényei is nagyobbak, az ajándékok is drágábbak: — Ha jól érettségizel, kapsz egy kocsit! — Ha kezedben lesz az oklevél, megkapod a szövetkezeti lakásod kulcsát... Tengerpartra mész nyaralni... Kapsz egy betétkönyvet akkora összeggel, hogy lesz miből (kezdened! Hát igen, amelyik gyerek egy „pusziért" sífelszerelést, egy jó bizonyítványért motorkerékpárt kapott ajándékbo, miért ne kaphatna szövetkezeti lekást, autót, ötven-hatvanezer koronás betétkönyvet az, aki oklevéflel a kezében jön haza? Ha a gyermeket rosszul nevelték, akkor neki egészen természetes lesz, hogy a szülei mindenről lemondanak a javára, mert — szerinte — így van ez rendjén. Az ilyen szülő rendszerint későn veszi észre, milyen óriás baklövést követett el. — Anyuka, vedd meg nekem azt az új tavaszi kabátot! — mondja a tizenhat éves „nagylány", akinek talán csak a termete és az igényei nagyok, de ő maga még soha egy fillért sem keresett. — Majd jövőre, kislányom. Látod, hogy én ",ilyen kabátban járok.. . Hiszen a te kabátod a múlt tavasszal vettük. — Ugyan már, anyuka, hiszen magad mondtad, hogy te aztán nem törődsz a divattal. Én viszont szeretem a divatos „cuccot" . .. Meg azután nem szeretném, ha a többiek megszólnának . . . Na. anyuci. vedd meg! . . . — Na jó, kislányom. Holnap kapok fizetést, aztán eljövünk és megvesszük . . . —- Tudtam!... Mindig tudtam, hogy te vagy a világon a legdrágább, a legönzetlenebb, a legszebb és legfiatalabb anyuci! . . . Gyakran lehetünk fültanúi ilyen és hasonló párbeszédnek. De hát: „Ez van!" A felmérések szerint ma egy nyolcadikos fiúnak háromszor, egy tizedikes lánynak pedig ötször anynyit vásárolnak a szülők, mint húsz évvel ezelőtt. Bizonyos szempontból ez nagyon helyénvoló, hiszen a családok anyagi helyzete azóta örvendetesen megjavult, az életszínvonal emelkedett. A baj csupán az, hogy a gyermek nem csak azt kapja meg, amire valóban szüksége van, hanem egy sor teljesen felesleges dolgot is. Sajnos a gyerekek nem minden családban tudatosítják, hogy a szüleik nem ajándékba kapják a pénzt, hanem keményen megdolgoznak, s nem egyszer az egészségüket vogy akár az életüket kockáztatják érte. Nemrégiben a következő kis jelenetnek voltam szem- és fültanúja: Egy ötödikes diák tolla leesett a földre. A padszomszédja készakarva odébbrúgta a tollat, majd rá akart lépni. — Ne hülyéskedj, összetöröd! — súgta a toll tulajdonosa. De a társa oda se neki: rótiport a tolira és nevetett. — Most mit mondok otthon? — Itt az óra, te nyamvadt, vegyél másikat! — gúnyolódott az és a padra dobott vagy húsz koronát apróban. A pénz szertegurult! A kis „tőkepénzes" szánt szándékkal tönkretett valamit és azután „fizetett, mint egy ikatonatiszt"!.. . Mire való a takarékosság, ha van elég pénz?... Zsebpénz meg van „nyakig". 5 a szülők nem is tudják, mennyit ártanak a gyermeknek ezzel a meggondolatlan bőkezűséggel. — Apuka, elvihetem a papírbegyűjtóbe az öreg újságokat?. . . Iskolai kirándulásra megyünk — mondja a fiú. — Mennyit .teli befizetni? — Harminc koronát. — Itt egy ötvenes és pont! A bőkezű apukának eszébe sem jut, hogy a pedagógus szándékát keresztezi, a fiát saját „keresetétől" fosztja meg, ráadásul az iskolatársai előtt is fura megvilágításba kerül a „jószívű papa” révén. A másik nagy baklövés az, ha a szülők nem a szorgalmuk, jó tanulmányi eredményeik, vise',kedésük alapján ítélik meg gyermekük ir.kolatársait. — Igen — mondják —, azzal borátkozhatsz, Pityuka. Attól csak jót tanulhatsz, mert a papája kórházi főorvos. .. Gyönyörű kocsijuk van, és a nyaralóit* A gyermek mesterségesen túlfokozott igényeinek o kielégítése csupán negotív értelemben lehet jellem- és egyéniségformáló tényező. Az ilyen gyermek felnőtt korában éppen a szüleit nem becsüli majd, nem tud beilleszkedni a közösségbe és könynyen összeütközésbe kerülhet a törvénnyel is. A termelés növelésével és az anyagi jóléttel együtt jár az igények növekedése, de hol a határ? ... A normális embernek mór iskolás korában tudnia kell, mire van szüksége, mit nélkülözhet könnyen, mi a felesleges. Erre azt mondhatják a papák és a mamák: — Jó ízlés!... Gyakorlati érzék, az anyagi feltételek és az igények közti egyensúly megteremtése saját magunkban!... Ez mind helyes, de o gyermek tanuljon meg adni is, ne csak kapni!... Tanulja meg, hogy a pénzért dolgozni kell, áldozatokat kell hozni!... S ezért minden szülő jól gondolja meg, mit okar nevelni a gyermekéből! Társadalmunk hasznos, szorgos és lelkiismeretes tagját, vagy egy önző herét, aki arra vár, hogy a sültgalamb majd a szójába repül? . . . A Zdorovie cikke alapján VÍZSZINTES SOROK: 1. Munkával, tevékenységgel létrehoz valamit. 5. Képmás, kép latinul. 9. Kevert borok. 14. Német falu. 15. Felesben olaszul. 16. Ring. 17. Korszak. 18. Gyümölcs. 19. Idegen repülőgéptípus (fon.). 20. Sír. 21. Nem egészen merész. 22. Viszonzás franciául (fon.). 24. Szovjet repülőgép-típus és jelzés. 25. Kicsinyítő képző. 26. Á. E. 27. Külön zsidónegyed, a nagy középkori városokban. 28. Latin művészet. 29. Végzetem. 32. Nagy ázsiai állam-e? 33. Két szó: papírmérték és kémiai elem. 34. Zöld angolul (é. h.). 35. A visz ige műveltető alakja. 36. Idegen Anna. 37. Német helyeslés. 38. Eszes. 39. Csomag szlovákul. 40. A mai napot megelőző nap. 41. Nél... ikerszava. 42. Gonosz. 43. Nagyság. 44. A német és a norvég autók nemzetközi jelzése. 45. Kedvelt magyar válogatott labdarúgójátékos. 46. Régi római köszöntés. 47. Arany franciául. 48. Indok. 49. Mag németül. 50. Zamat. 51. Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 53. Állami illeték. 54. Feladat. 56. Haszonbér. 58. Pravoszláv szentkép. 59. Nemzetközi műnyelv. 60. Háziállat. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. A jelmondat első része. 2. Papagálynév. 3. A varjú hangja. 4. Tól-től angolul. 5. Imre tulajdona. 6. Tenger németül. 7. A jelmondat második része. 8. A galántai autók jelzése. 9. Kancsó. 10. Orajavító. 11. Gabonanemü. 12. Motorrész. 13. A jelmondat harmadik része. 15. Zágráb németül. 16. Csaknem, majdnem. 18. Elem egyik típusú betűi. 19. Kutat, keresgél. 21. Nagyszerű. 23. Ékezettel: nagyon öregek. 24. Város Foggia olasz tartományban. 25. Barnásszínű. 28. ... garde, élcsapat. 30. Erős szélvihar. 31. Vegyi elem. 32. Ezer gramm. 33. Feszültebb idegállapot. 35. Létezik-e? 36. Levegőt kívánó. 39. Európai főváros. 40. Mássalhangzó kiejtve. 42. Nem egészen kerek. 43..........monda ikerszava. 45. Kedvelt cseh színművész (az utolsó betű felesleges). 48. Szájvíz-márka. 49. Kevert kóc. 50. Szellemi dolgozó. 52. Óra betűi felcserélve. 53. Ha ugyan szlovákul. 55. Latin kötőszó. 56. Juttat. 57. A vízszintes 51 első és utolsó betűje. 58. Állati hang. Beküldendő a függőleges 1, 7, és 13. számú sorok megfejtése. Az előző rejtvény helyes megfejtése: ... Hideg csillagok égnek tar fák ágai közt. / Merengsz még? Aludj: Egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze, s rám ne haragudj.!“ 98
