A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-21 / 19. szám
Június derekán is túl járunk már, végéhez közeledik az idei színházi évad. Csupán néhány előadás még és színpadainkon több hétre legördül a függöny, kialszik a rivaldafény ... Nem úgy azonban a közelmúlt hetekben, amikor ritka-élénk aktivitás jellemezte a szlovákiai színházi életet: a prózai és zenés társulatok szezonvégi bemutató előadásaik egész sorát tartották. E bemutatók többsége közös indíttatásból, a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére született, s így nem véletlen, hogy a társulatok szinte kivétel nélkül igényes művészi vállalkozásokkal léptek közönség elé. Természetesen, különös figyelem összpontosult a fővárosi színházakra, hiszen a Hviezdoslav Színházban például egy fiatal színműíró drámájának ősbemutatóját tartották (Peter Kováčik: Kocsma a zöld fa alatt): a Kis Színpadon egy nagy érdeklődéssel várt Gorkij-darab, az Új Színpadon pedig a Krecsinszkij nősül című klasszikus orosz színmű modern muzical-változata került színre — hogy csak a legfigyelemreméltóbb premiereket említsem. Több regénye, novellája és rádiójátéka révén a mai szlovák irodalom iránt érdeklődő olvasó bizonyára ismeri Peter Kováčik nevét. Első színpadi alkotásának sikere pedig azt sejteti, hogy Kováčiknak nemcsak remek prózaírói adottságai vonnak, hanem kitűnő színpadi érzékkel is bír. Különösen a színutolsók kis-színpadi premierjét: annál is inkább, hogy a bratislavai közönségnek az utóbbi esztendőkben a fővárosi színházak egyikében sem volt módja új Gorkij-bemutatót látni. Stanislav Párnický, aki vendégként vállalta Az utolsók rendezését a Dosztojevszkij-sori Kis-Színpadon, szerencsés kézzel nyúlt a drámához: annál a végénél fogva, ahol a darab mondanivalója s az ő rendezői egyénisége a legkiválóbb művészi ötvözetet biztosítja. A dráma főhőse — Ivan Kolomijcev nemcsak egy erkölcsileg halálra ítélt társadalmi osztály jellemtelen képviselőjeként érdekli Párnickýt, hanem Kolomijcevban is elsősorban az embert látja, aki épp emberi mivoltában süllyed a mélypontra, hogy a szemünk láttára veszítse el minden hitelét és erkölcsi tekintélyét. Családja is két táborra oszlik. Kolomijcev magatartása azonban nem nemzedéki, hanem éles szemléletbeli megoszlást provokál: egyesek ki akarnak törni a társadalmi züllöttség és fásultság fojtogató hínárjából, a családban azonban többen vannak olyanok is, akik a Kolomijcev taposta ösvényen akarnak haladni továbbra is. Az utolsók bratislavai előadása így egy letűnt társadalmi réteg agóniájának hű tükörképe, egy olyan társadalmi osztálynak, melynek éltető ereje a korrupció, 0 durvaság, az erőszak és az erkölcsi züllöttség volt. Gorkijnak ezt a művészileg rendkívül ÉVADZÁRÓ BEMUTATÓK 1 műírás korszerű eszközeiben tűnik jártasnak, legalábbis ezt látszik bizonyítani a Kocsma a zöld la alatt című drámája. A cselekménynek itt nincs pontos értelemben vett főhőse, s ezért a szerző nem összpontosítja figyelmét a figurák jellemének aprólékos lélektani boncolására. Tulajdonképpen a hagyományos értelemben vett párbeszédek sem a fő előrelenditői a történetnek. A figurák inkább csak felváltva, hoszszabb-rövidebb ideig a cselekmény középpontjába sodródnak s mintegy önmagukat vizsgálva egyben előttünk is feltárják lelkiviláguk legrejtettebb titkait. A történet ilyen mozaikszerű képekből kerekedik kerek egésszé, s mindennek hátterében határozott körvonalakkal rajzolódnak ki a harmincas évek társadalmi körülményei a mérhetetlen szegénységéről ismert Kysucavidékén. A szerző azonban nem elégszik meg ezeknek az áldatlan viszonyoknak puszta ábrázolásával, hanem jól megírt, parázs jelenetekben bemutatja az ott élő emberek mentalitását és erkölcsi erejét. Az előadás rendezője, Pavol Haspra kiválóan ráérzett a balladisztikus hangvételű színmű drámai magvára, kellő egyensúlyt talált a figurák bensőséges őszintesége és önironizáló külső hitele között. Sőt, éppen ez a kettősség teremt állandó drámai feszültséget a darabban, melynek főbb szerepeit M. Dočolomanský, J. Kukura, K. Machata, G. Valach és S. Valentová alakítják. Világszerte egyre több rendező vállalkozik Gorkij ismeretlenebb, kevésbé népszerű darabjainak bemutatására. Ezért nagy érdeklődés előzte meg Az igényes darabját találóan eredeti rendezői fölfogásban és valóban parádés szereposztásban mutatta be a Kis- Színpad. A főbb szerepeket ]. Pántik, M. Krátovičová, E. Vášáryová-Horská, B. Turzonovová, L, Chudik, I. Mistrik és D. lamrich játsszák. Májusban mutatta be az Új Színpad zenei együttese a Krecsinszkij című szovjet muzicalt, melyet a színházi szakemberek világviszonylatban joggal sorolnak a legsikerültebb zenés műfajú színpadi alkotások közé. A bratislavai bemutató rangját csak fokozta, hogy az Új Színpad Krecsinszkijét két szovjet művész: Georgij Pavlovics Anszimov és Igor Barabasov rendezték. Bátran állíthatjuk, hogy a tavaly műsorra tűzött Piros karaván óta, ez a bemutató aratta a legnagyobb sikert, amiben kétségtelenül nagy része van a szovjet rendezőkettősnek. Anszimov és Barabasov a próbák során korszerű rendezői felfogásban játszott, zeneileg jól kidolgozott és dallamos, minden tekintetben jó ritmusú előadássá érlelte a múlt század orosz társadalmának görbe tükröt állító Krecsinszkijt. A színészek láthatóan nagy kedvvel kapcsolódnak a játékba, a közönség pedig előadás végeztével az elhangzott dallamokat dúdolgatva kel föl helyéről.. . Egy zenés darab aligha kívánhat magának ennél nagyobb sikert! A Krecsinszkij így nemcsak az idei színházi évad egyik legkellemesebb meglepetése lett, hanem az Új Színpad céltudatos dramaturgiai munkájának újabb „telitalálata'' is! — ip — (J. Vavro felvételei) 1. Bozidara Turzonovová és Július Pántik Az utolsók című Gorkijdráma egyik jelenetében 2—3. Egy-egy pillanatkép a Kocsma a zöld la alatt cimű új szlovák színműből 21
