A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-06-21 / 19. szám

Ilyen kártyától töltenek ki és küldenek egymásnak a rádiósok az izgalmas vetélkedőnek. A verseny abból áll, hogy mindegyik résztvevő kiválaszt magának egy helyet és bejelenti adásának helyét. Ez rendszerint vala­milyen kimagasló helyen van. Az ultrarövid hullámok ugyanis egyenes irányban terjednek, éppen úgy, mint a televízióé. Ezért sokan a Tátra valamelyik csúcsát választják adásuk helyéül. Ezeket a versenyeket min­den év július első hetének végén tartják. A résztvevő azt is bejelenti, hogy melyik zónában tartózkodik. Ha a versenyző valamelyik állomással rádióössze­köttetést létesített, akkor a két állomás közötti tény­leges távolság adja a pontszámokat. Minden kilo­méter egy pontnak számít. A verseny végén a pont­számokat összegezik és aki a legtöbb pontot érte el, az a győztes. Itt kell megemlíteni azt a kiváló eredményt, amit egy nemzetközi verseny keretében az Egyesült Nem­zetek Szövetsége (ENSZ) által kiirt pályázaton MUDr. Harry Cinčura, a somorjai állami kórház gyerekosztályának főorvosa ért el. Pontosan nem ismerjük a feltételeket, de annyi ismeretes, hogy tíz­ezer összeköttetést létesített. Első lett! Az ENSZ meg­hívta Genfbe, ahol ünnepélyes keretek között átadták az elismerő oklevelet és egy hetet tölthetett. vendég­ként Svájcban. Visszatérve hazai versenyeinkre, meg kell említeni a regionális és subregionális versenyeket. Ezek min­dig március, illetve május első hetének végén zaj­lanak. Az URH hullámú adó-vevő európa-bajnoki versenyt szeptember első hetének végén tartják. Ez nagyon igényes, nehéz, 24 órán keresztül állandóan tart, s ezért szükséges, hogy ne egy személy verse­nyezzen, hanem legalább ketten-hárman legyenek egy csapatban. Végül meg kell említeni a fiatalság körében na­gyon közkedveltté vált ún. „róka versenyeket". A ró­kák olyan kisméretű, tránzisztorált, könnyű, automata adókészülékek, melyeknek fogyasztása minimális. A készülékeket az oktató kint a terepen, mélyedés­ben, bokor aljában stb. elrejti. Az adók automatiku-A kisváros alszik. Az óra már régen elütötte az éjfélt. Az egyik házból kis lény szűrődik ki. Bent a szobában egy rádióamatőr hajol készüléke fölé, Egyszerre csak figyelmes lesz az egyik adásra. Kez­detben nem akarja elhinni, amit hall.., talán az érzékek csalódása ... a fáradság . .. vagy talán .. . de nem, hiszen jól hallja az ismert segélykérő SOS ... SOS ... SOS ... jeleket. Egészen pontosan behangolja vevőkészülékét és most már tisztán kive­hetők a morsejelek. Egy norvég hajó jutott kritikus helyzetbe és várható annak elsüllyedése. Ők adják a segélykérő jeleket, jelzik a helyet is, ahol vannak, a Norvég-tengeren. A fiatalember nem sokat tétovázik. Tudja, hogy több ember életéről van szó. Itt cselekedni kell, de a lehető leggyorsabban, mert minden késedelem katasztrófához vezethet. Éjfél után két óra van. Mit csináljon? Ha megvárja a reggelt, számos tengerész leli halálát a hullámsirban. Hány feleség, hány gyer­mek várja vissza ezeket a férliakat? Tenni kell vala­mit, ismétli magában! Nem sokáig gondolkodik, máris rohan a városka katonai alakulatához. Az őr­ségen álló katona furcsán nézi a feldúlt arcú fiatal­embert, aki végül is meggyőzi az őrt, hogy neki azon­nal beszélnie kell a parancsnokkal. A parancsnok végighallgatja az izgatott fiatalembert s megérti a lényeget; segíteni, de azonnal. Néhány percen belül az éteren át már száll az üzenet a fővárosba, egy ottani katonai alakulathoz. Innét csak egy helyi tele­fonbeszélgetés, és a norvég követ értesül az esemé­nyekről. Tíz percbe sem telik, az oslói minisztérium riadóztatja a haditengerészet és a polgári hajózás egységeit, és gyorsjáratú hajókkal megkezdődik az életmentés. Az akció sikerrel járt, a halál küszöbén álló tengerészeket sikerült megmenteni. önkéntelenül lelmerül a kérdés, hogy a szóban forgó fiatalember hogyan jutott rádiókészülékhez. Mindezt megtudni nem volt számomra nehéz, mert egyik jó ismerősöm több mint húsz éve foglalkozik rádiózással. Mivel tagja a Juraj Dimitrov Vegyiüzem mellett működő Honvédelmi Szövetség amatőr rádió­sok alapszervezetének, ebbe a klubba látogattam el. Ott, a helyszínen készségesen adott felvilágosítást a klub vezetője, Jozef Pa'sko és ismerősöm, Jozef Babie, a klub legrégibb tagja — Klubunknak huszonnégy tagja van — kezdte az ismertetést a vezető. Célunk az, hogy a fiatalság­gal megkedveltessük a műszaki irányú munkát. Alkal­muk van különféle rádióberendezéseket, készülékeket barkácsolni, de az is nagyon fontos, hogy megtanul­ják a távirász munkáját, a morsézást. Ez az alapja a rádió adás-vevésnek URH-án — ultrarövid hullámú készüléken. Ha ezt megtanulja a jelölt, és sikerrel letette az előirt rádiókezelői vizsgát, akkor a klub tulajdonát képező készüléken jogosítást nyer rádió­adásra és vételre. Az, aki a következő fokozatot si­kerrel leteszi, nemcsak morse jelekkel, de fónikusan, beszéddel, szóval is összeköttetésbe léphet más adó­állomással. Minden egyes ilyen éteren keresztüli kapcsolatot be kell vezetni a naplóba és azután ki kell tölteni egy kártyát. Ezen fel van tüntetve a klub adójának a jele. Ebben az esetben OK 3 KPB, továb­bá a dátum, az óra, az adó műszaki adata (MHz), hogyan történt az adás, morsejelekkel vagy fóniku­san, élőszóval, az adás- minősége, ki adta vagy vette az adást és végül VY 73. Az utóbbi annyit jelent mint „Téged szívélyesen üdvözöl". Ezeket a kártyákat kölcsönösen, mind az adó-, mind a vevő léinek ki kell tölteni és postán elküldeni. Nálunk Prágában van a központ, ahol összegyűjtik a világ minden ré­széből beérkező kártyákat és havonként egyszer el­juttatják a címzettnek. A rádióamatőrök világszövetsége az IARV — (International Amateur Radio Union) Genfben székel. Az egész világ fel van osztva négyzetekre, ún. zó­nákra, amelyek meg vannak jelölve. Hazánk pl. a 75 zóna közül a II 66 jelzésű zónába tartozik. Hazánk szintén zónákra van osztva, összesen tizenöt zóna van határainkon belül. A klubunkban levő adó-vevő rádióállomás közös. Az idősebb és több tapasztalattal rendelkező tag letehet egy következő vizsgát, amelynek alapján en­gedélyt kaphat arra, hogy saját, otthonában tarthas­son üzemben rádióállomást. Háromféle kategória van: A, B, C, az elsőbe 200 W, a másodikba 75 W, a harmadikba 20 W-o s készüléket üzemeltethet. Amennyiben az illetőnek megfelelő érdemei vannak a rádiózás terén, engedélyt kaphat 1000 Wattos, vagyis 1 kW-os készülék használatára. Minden évben különféle versenyeket rendeznek. Egy nagyon érdekes verseny kezdődött hazánkban a második világháború után. Ma már ezeket a verse­nyeket — éppen közkedveltségük révén — nemzet­közi szinten rendezik. Európa minden részéről jönnek hozzánk a rádiósok, hogy részesei legyenek ennek son állandóan jeleket bocsátanak ki. Ezek a „rókák". A klubtagnak az a leiadata, hogy egy hasonlóan kisméretű, hordozható vevőkészülék segítségével megadott időn belül, pl. 180 perc alatt megtalálja az elrejtett 5 rókát. Ilyen versenyeket a klub keretén belül, továbbá városi, területi és országos szinten rendeznek. Létez­nek természetesen nemzetközi versenyek. Nálunk, de másutt is az ifjúság igen kedvelt sportja ez. VÖRÖSMARTY GÉZA Prandl Sándor (3) és archív (1) felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom