A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-14 / 18. szám
TERSANSZKY J. JENŐ ^Legenda 3 ßyßrikgStxH ^ Igen bizony! A veszeke-V# 1 dett haddelhadd a falu MM M első házáig Paprikással MI M már oda fajult, hogy a JL jámbor falusiak tömege itt-ott meg is előzte Paprikást. Már nekihajított fütykösök majd elérték. Már-már úgy menekült ki Paprikás egy-egy csapat hadonászó, ordibáló falusi közül, hogy olyik a subát is rálökhette volna, hogy lefülelje. Még jó, hogy a falu kutyái nem vetemedtek Paprikás nyomába. De előző nap a kisbíró szigorúan beköttetett a faluban minden ebet, hogy el ne bitangolhassanak a bankos urak körvadászatát zavarni. A Nyúlás dűlő vadászbérlete nagy tétel volt a községi költségvetésben. Szóval, Paprikás már csaknem a falu szélső házáig érkezett el. Ott jutott eszébe neki, hogy: hiszen a község mégsem az a hely, ahol csupa biztonság várja. Mégiscsak valamerre oldalt kell kitörnie, a szabad mezők felé, a falu előtt. Hát Paprikás megint csak bal oldalra szavazott magában. Es már gyászolt is arra. Nagyszerű! Balról valóban, egypár szánkos gyerek kikerülésével, nem tűnt fel több veszedelem Paprikás útjában. Ellenben egy magányos, néma, kertes épület bukkant elő. Ez külön állt a falu többi házától. Ez volt a mezőőri lak. Túl .ezen megint álltak házak, ahogy a falu arra felé kissé lejjebb húzódott a szántóföldekre. Egy-két ember is mutatkozott, kutyaugatás és más falusi neszek jöttek. Paprikás egyet gondolt! Végre olyat,, ami hasonlított az okoshoz. A szóróngattatás nagy pedagógus. Minek kockáztasson egyelőre újabb vad iramot? Itt egyelőre közvetlen veszély nincsen. Itt kellene megbújni valahol, és megvárni azt. hogy pontosan tudja: merre ugorhat meg végleg a falu közeléből? Azzal Paprikás máris iszkirizett a mezőőri lak felé. Boglyára, kazalra gondolt, ahol egyelőre megbúvik, a ház körül. Természetesen hátulról kerül a kertnél a házhoz. Ámde a mezőőri lak oly elhagyatottnak látszott. Valóban az is volt. A mezőőrné ott traccsolt más menyecskékkel á domb fokán. A mezőőr csemetéi pedig szánkójukkal vigadtak a többi gyerekkel. A ház be volt zárva. Hát Paprikás minden tanakodás nélkül besurrant a mezőőri lak üres udvarára. a tágra-végre nyitott kapun. ldeugrott. odaugrott Paprikás a mezőőri lak udvarán. Szimatolt, fülét hegyezte meg lapította le. Semmi nesz! Meg is mosdott két elülső mancsával Paprikás az udvar egyetlen eperfája mellett, nyúlszokás szerint. Végre mégis komolyabb átmeneti búvóhely után kémlelt. Látott egy nagyon biztató, óriási nyitott barlangot Paprikás, az udvar végében. Gyerünk oda! Beosont! De abban a pillanatban, amint hebehurgyán egész a barlang közepéig ugrott be Paprikás, és tájékozódni most kezdett volna, iszonyatos, közeli emberbűz csapta meg orrát. Valami széidudálásszerfi zihálást is hallott Paprikás az odúban. Uccu! Ugrott kifelé onnan. Menekülni akart rögtön erről a tájékról a kapun át. Csakhogy a mezőőri lak tárva álló kapuja előtt Paprikás két megtorpanó, horkoló, vad paripát látott. Na most!... Dehogy lehetett itten számot vetni azzal, hogy mit tesz az ember, illetve nyúl... Paprikás hanyatt-homlok futott viszsza az udvarra. Annak is a fenekébe. £s jó vagy rossz sorsra, beszökött újra az emberbűz, homályos barlangba. A zihálást hallotta ugyan egyre Paprikás a barlang szögletéből. De más nem moccant semmi. Paprikás tehát, kalapáló szívvel, lelapult a barlang fala alá, egy csomó pernye mögé. XXN A grófkisasszony hintója. szilaj paripáival. körülbelül az alatt az idő alatt ért föl az országúton a domb foka alá, amíg a népség Paprikást üldözte. Dehogyis vette észre távolból valaki a falubeliek közül, hogy a hintót elragadták a lovai. Ha meg is pillantották az országúton száguldó kocsit, ügyet sem vetett rá senki a nagy nyúlüldözésben. Százszor, ezerszer látták már vágtatni ezt az urasági könnyű hintót a falusiak itten. Csak mikor már a hintó az országúinak arra a pontjára ért, ahol a menőid lak felé vivő keskenyebb szekérút tért el az országúitól balra, ott látta meg pár atyafi, az országút közepén jövet, hogy a hintó lovai között tekereg a gyeplő, kocsis nincs a bakon, úgy rontanak előre a lovak megbokrosodottan. Nosza, az atyafiak kézzel-iábbal. fütyköseikkel hadonászva álltak a gazdátlan, rohanó lovak elé, hogy megállítsák őket. Csakhogy a két paripa mikor észrevette maga előtt ezt a társaságot, gondolt egyet, és hirtelen balra kanyarodott a keskeny szekérúion, az elfogatás elől. A hintó szinte csak belső kerekein fordult élesen, minden pillanatban kitéve a fölborulásnak a vad iramban. Es a derék gazdaemberek a hintóbán jól láthatták, hogy a grófkisasszony békén hever a kocsi hátsó párnáján. Tyűha! Hát csak nem aludhat a grófkisasszony kocsis nélkül a száguldó hintóbán? Mi történt itten? A derék falusiak nagy riadalomban futottak a hintó nyomába. Közülök az elevenebb képzeletűek már látták is azokat a ropogós bankókat, amelyek markukat ütik. ha netán életmentői lesznek a környék kiskirálynójének. Csak elejbe, magyarok! Aki kirelájzuma van!... Szorítsad! A mezőőri lak és az országút között egy kis púpja volt a dombnak és utána kis enyhe lejtő, aztán megint kis emelkedés a mezőőri lak kapuja előtt. Hát az előrerontó gazdaesapat akkor ért a domb púpjára, amikor a vágtató hintó már a mezőőri lak kapuja előtt torpant meg. Igen, megtorpant, de csak egy pillanatra. Aztán be is rohant a mezőőri lak udvarára, és ott eltűnt a hintó. A gazdák képzelete hevesen dolgozta ki azt a szörnyű jelenetet, amint a lovak nekivitték a hintót a mezőőri lak udvarán a kútnak, eperfának, fészernek, tornácnak. Lelkükszakadtan iramodtak alá a bátor falusiak a lejtős szekérúton. Ámde mikor alig pár lépés távolra vannak a mezőőri lak kapujától, eláll a szemükszájuk. A mezőőri lak kapuján szépen kocogva gördül ki a hintó. A bakon a grófkisasszony ül. Szabályosan markolja a lovak gyeplőjét. Sőt, másik kacsójában az ostor suhog. No igen! Füstölgő cigaretta van a grófkisasszony jobbkezében, az ostorral együtt. Ügy szippant, hogy közben az ostorral a restebb paripa farára csíp. No igen! Akár a leghetykébb parádéskocsis se különben. Csak mered rá a szeme a bátor életmentésre kész gazdáknak. De persze ki merne érdeklődni a környék nagybirtokosnőjénél, csak úgy sundám-bundám szemkáprázatok miatt, hogy: mi is lett légyen imént a gazdátlan rohanó hintó? £s már robog is tova a hintó. De ugyan! Mert a grófkisasszony nem kíméli az ostort. Ahol ni! hogy vág teljes nekisubintással a paripák közé. De ez még mind semmi a mai csudajárásból! A jámbor, életmentésre sietett gazdák amerre néznek a dombon elfele, mindenünnen embereket látnak előtűnni. Elöl egy csapat szánkós gyerek. Na, ezek is biztosan a lovai-elragadta hintó nyomában rohannak tán ide? Az ördőganyját!... Az életmentő gazdáknak gyerek, agg. mindenki egy nyúlról beszél. Oda van mindenki, hogy a nyúl beszaladt egyenest a faluba. Es erre csapott le, a mezőőri laknak. — Nem látták? Nem látták? Merre az a nyúl? Hát tessék!... Ilyet ki pipa aztán!... Káprázat ez is? De mit is törődik a sok falusi mással, mint szalad szerteszét a nyulat hajszolni? __ Maga a mezőörné is, pici babájával karján és többi kis szánkót rángató gyerekeivel, csupa érdeklődés a nyúl után: Vajon nem bújt el ez a bestia valahol a mezőőri lak körül? Hiszen tovább nem látták futni semerre a nyílt, fehér térségen, amely a mezőőri lakot körülveszi. Hát járják is körödes-körül a mezőőri lakot az emberek. Behatolnak az udvarára is. Botokkal csapkodnak, hujjujoznalc. Hadd ugorjék elő az a büdös nyúl! Hiába, hiába, hiába! A nyúl eltűnt, mint a bábabukra az ég aljáról. Volt, nincs! Végre is a népség kedvetlenül, nagy traces ban szerteszéled. A mezőörné is készül már be a házba. Ott tart már jócskán az idő, hogy vacsorát kell készíteni. Ura jön haza estére, fáradtan a körvadászatról. ... Ja, igen! Mi a patvart kereshetett az urasági hintó a mezőőri lak udvarán? Nyoma a havon mutatja, hogy a hintó bejött, és megfordult a tágas udvaron. Persze nem talált a grófkisasszony senkit itthon a mezőőréknél. Hát elhajtott. No jó! Hiszen azelőtt többször jártak az uradalomból a mezőőrnél, míg a grófé volt a vadászterület a Nyúlás dűlőn. Valószínű, hogy ebben az ügyben járt a hintó. Majd elmegy érdeklődni a mezőőr le a kastélyba. A mezőörné megnyugodott ebben. Máskülönben kinézett az udvar végébe is a mezőörné, a nyári konyhába. Hátha Gazsi itthon ül? O talán fölvilágosíthatja a hintó felöl. £s csakis! Gazsi otthon volt. De szegény' nyomorult aludt a vackán. A rettentő lárma sem riasztotta föl. Elgyötörte az árva Gazsit fájós lába. Tudta ezt a mezőörné. Nem is háborgatta Gazsit. Csak éppen betette rája a nyári konyha ajtóját, nagy üggyelbajjal az alászoruló hótól. Es ezzel a nyúlügy és hintóügy egyelőre bezárult a mezőőrre nézve. XXX De hogyan mehetett végbe az a csoda a grófkisasszonnyal? A grófkisasszony a hintóbán körülbelül addig bevert az ülés sarkában aléltan, amíg a hintó lekanyarodott az országúiról. Akkor egyszerre sok ok játszott közre, hogy a grófkisasszony magához térhessen. A hintó elejbe ordítozó gazdacsapat, a hintó vészesen éles kanyarodása, de főképpen az a kegyetlen különbség rázta föl a grófkisasszonyt ájultságábói, ami az országút és a mellékút között volt. Rémes kátyús. kerékvágásos, esáraferdült dűlőút volt ez a szekérút a mezőőri lakig. A hintó vágtában akkorákat zökkent rajta, hogy szegény grófkisasszony úgy heppengetett föl a kocsipárnán, mint a teniszlabdái táncoltatják a labdaverőn. A grófkisasszony akkor már tiszta öntudatánál járt, mikor a hintó a mezőőri lakhoz közeledett. £s ez az öntudatra eszmélés tele volt már serkentő életösztönnel. Nevetséges! Egy rongy fogat harminckilométeres óránkinti irama utóvégre nem az a sebesség, ami ijedelmet okozhat. Hiszen a grófkisasszony kisebbik sportautója sokszor repült vele száz kilométeren felüli iramban, jó országúton. A grófkisasszony, a hintóbán zötyögve, már-már elhatározta magát, hogy kiugrik a kocsiból. Még csak azt is tudta, hogy előre lendülve kell kiugrani iramodó járműből, az iram irányában. De aztán jobbat gondolt a grófkisasszony. Mert azt is tudta, hogy akármilyen megvadult állat is reagál valamit a gazdájának parancsoló hangjára. Hát a grófkisasszony egyelőre teljes tüdejéből visított rá a lovakra, föl-fölemelkedve a kocsiban, következőképp: (Folytatjuk) A. ZALAY illusztrációja
