A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-08 / 17. szám
álltak, ahol ma Mexico-City felhőkarcolói emelkednek az ég felé. Montezumának megjövendölték, hogy a jóságos fehér isten, Kecalkoatl visszatérése nemsokára várható. 1519 áprilisában érkezett meg a hír Montezumához: „Kecalkoatl, a szél istene, visszatért. Viharban jött fehér vitrolájú, nagy bárkákon, keletről a tengeren át. A bárkákból kiszálló férfiak fehér orcájúak, páncéljuk és kardjuk ezüstből van (a vasat, acélt vélték ezüstnek). Halálos villámokat és mennydörgő felhőket szórnak. Egyik csapatuk különösen félelmetes, mivel szélsebes szörnyetegeken ül, amelyeknek semmi sem állhat ellen!" Cortez aranyat és dicsőséget keresett; harcot és szolgaságot hozott; halottakat, romokat és könnyeket hagyott maga utón. ÉS MINDEZ A KERESZT JEGYÉBEN TÖRTÉNT! Azzal az ürüggyel, hogy meg kell menteni a pogány indiánok lelkét. A katolikus egyház akkoriban hatalma tetőfokán állt Európában. Érthetetlen volt a bennszülöttek számára az a buzgóság, amellyel a szakállas, páncélos férfiak az ősi szentélyeken felállították a maguk keresztjeit, és éppenséggel nevetségesnek tetszett mohó vágyakozásuk a „sárga és fehér istenürülékre“ — az azték nyelv igy nevezte az aranyat és ezüstöt. Nem Kecalkoatl tért vissza utána sóvárgó gyermekeihez. A spanyol hódítók nem új hazát kerestek, hogy földjét megműveljék, hanem a lehető legkönnyebben és leggyorsabban meg akartak gazdagodni. Megbízható becslések szerint az 1520 és 1820 közti gyarmati időszakban körülbelül két és fél millió kilogramm aranyat és százmillió kilogramm ezüstöt hurcoltak ki amerikai birtokaikról. De hát ki lehetett a legendás Ke-Egyes tudósok állítása szerint Kecalkoatl i. u. 883-ban, mások szerint 999- ben halt meg. Más forrásokból arra következtetnek, hogy sokkal régebben. Most már nagyon nehéz megállapítani, mikor járt Közép-Amerika földjén Kecalkoatl, Kukulkán, It-Zamma, mivel a jeles királyok és papfejedelmek ajándékba kapták (esetleg egyszerűen kisajátították) a félistenek, istenek nevét. A dologban az a legérdekesebb, hogy a maja művészek már többszáz évvel a tolték betörés előtt ábrázolták Chichen Itza legnagyobb teokallijának (lépcsőzetes piramis) egyik termében lévő falfestményen a sárga, magas orrú és tatú hajók fedélzetén közeledő szakállas, bajuszos fehér embereket! A szakállas fehér jövevényekről szóló legendák mindmáig fennmaradtak Peruban (Peru — „víznyelő"). A szakállas idegenek — állítólag Kon-Tiki Virakocsa vezetésével — érkeztek Peruba. A mesék, mondák és legendák azonban gyakran még .észben sem tükrözik a valóságot, az azonban megdönthetetlen tény, hogy szakállas fehér emberek képei és szobrai csak Mexikóban és a valamikor hatalmas inka-birodalom területén maradtak fenn Amerikában. Tanuantinsuyu, az inkák országának neve azt jelenti: „a négy barázda országa", mások szerint a jelentése, „mind a négyen együtt". Négy részre oszlott tehát a nagy birodalom, amelynek fővárosa (akkori fővárosa; Cuzco) büszkén kérkedett nevével; „a világ köldöke". AKIK MEGELŐZTÉK KOLUMBUSZT A viharok nemcsak Madeirára és az Perui indián ünnepi díszben Azorokra sodortak el föníciai hajósokat, hanem azok eljutottak az amerikai partokra is, ugyanúgy Kelet-Ázsia hajósait is elsodorhatta a vihar — és nyilván el is sodorta Ázsiától keletre, Ame- Kukulkan piramis fika nyugati partjaiig. Az sem véletlen, hogy Vancouver szigetén egy Kolumbusz útját megelőző időben emelt indián sírdombban kínai pénzeket találtak. Az ókori mongoljárás annál valószínűbb Amerikában, mert Kelet hajózása már abban az időben is rendkívül fejlett volt. Kinai feljegyzések szólnak arról, hogy kínai és japán kereskedőhajók közlekedtek Közép-Amerika és Ázsia közt, amit már Humboldt is bizonyosnak tartott: „TÖRTÉNETI TÉNY, HOGY BON-calkoatl, akinek nevét áhítattal mondják ki az indiánok, s aki mégis az azték birodalom bukásának előidézője lett? TOLLAS KÍGYÓ ÁRNYÉKA COK ÉS KALANDOROK BEJÁRTAK A KELETI TENGERT, A VARÁZSSZERT KERESVE, AMELY AZ EMBERT HALHATATLANNÁ TESZI .. ." Hui-Sen, kabuli pap i. u. 500-ban átkelt a Nagy Tengeren, s a túlsó parton (Kalifornia) negyven évig időzött, tanította a bennszülötteket, s áttérítette őket a buddhizmusra. Vörös Erik vezetésével a skandináv vikingek már 986-ban kikötöttek Észak- Amerika partján. Egyes amerikanisták véleménye szerint Kecalkoatl viking eredetű lehetett, akinek hajópát a vihar Mexikó partjaihoz sodorta talán már jóval Vörös Erik amerikai partraszállása Bajuszos, szakállas férfit ábrázoló szobrocska, mely „evezős" vagy „birkózó" néven ismert (készült i. e. 800 évvel) előtt. Az utolsó normann expedíciót, melyről feljegyzés maradt, Grönland új püspöke, Erik Gnupson vezette Amerikába 1121-ben. Hogy elérte-e célját, nem tudni, mert összes kísérőjével együtt nyoma veszett. Egyelőre értetlenül állnak a tudósok az észak-amerikai moundok rejtélye előtt. Máig sem tudjuk, hogy ezeket a húsz-harminc méter magas, olykor több szám méter hosszú állat-, ritkán emberalakú, földből hányt dombokat az építő- vagy szobrászati alkotások közé soroljuk-e. Egyéb előfordulásaikat nem ismerjük. Ezekből a hatalmas temetkező helyekből bronz fegyverek kerültek elő, bár Amerikában akkor a bronzot csak Peruban ismerték, tehát néhány ezer kilométerrel délebbre. Kiké voltak ezek a bronz fegyverek? ... A helyi indiánoké. vagy tengerentúli látogatóké: görögöké, trójaiaké, asszíroké vagy egyiptomiaké? Vagy még régebben járt Kecalkoatl Amerikában? Az egyiptomiaknak, s még inkább a híres föníciai hajósoknak, akik a szolgálatukban álltak nem jelentett komoly akadályt az óceán, bár ők maguk híresztelték el, hogy hajózhatatlan, s félelmetes szörnyek lakják. Ez csupán ravasz kereskedői fogás volt. A föníciaiak bajuszt és hosszú szakállt viseltek, olyat, amilyen a titokzatos indián domborműveken és festményeken van. A tudósok és a szakemberek csak találgatnak: Ki lehet Kecalkoatl?... Ki lehetett Kukulkán? Azonos-e a kettő?... Kik lehettek azok a titokzatos fehér emberek, akiket a közép- és dél-amerikai indiánok több néven is tisztelnek mindmáig? 25
