A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-08 / 17. szám
levelezője volt. Levelezők és tudósítók százai számoltak be vidékük, járásuk szegénynegyedeinek és nyomortanyáinak a helyzetéről. Korábbi cikkeinkben már szóltunk arról, hogy a CSKP nehéz feladat előtt állott, mert csak kevés funkcionáriusa értette meg helyesen a kommunista párt feladatát az akkori gazdasági harcokban. A pártsajtó ekkor megint nagy és nehéz feladatot vállalt magára azzal, hogy megmagyarázza a párt tagjainak és c munkásosztály legöntudatosabb fiainak a helyzetet. E tekintetben emlékezetes marad Klement Gottwaldnak 1927 februárjában „Az egységfront taktikájáról“ című cikke, amelyben rámutatott a reformista pártok „ellenzéki“ fellépésének o céljára. A reformisták arra törekedtek, hogy fékezzék a proletariátusnak balfelé, az egységfront irányába történő eltolódását. Klement Gottwald említett cikkében élesen bírálta a CSKP egyes funkcionáriusainak az opportunista nézeteit. Ezek azt hangoztatták, hogy át kell és át lehet hidalni a kommunista párt és a reformista pártok közötti ellentéteket. Gottwaldon kívül a kommunista sajtó hasábjain bírálták meg az opportunista hibákat és ezzel népszerűsítették a marxista-leninista elveket Gustav Beuer, Ján Sverma és más pártfunkcionáriusok. Fontos szócsővé vált a „Komunistické revue", amelyet Jaromír Dolanský szerkesztett. A pártsajtóban folyó viták nagy mértékben hozzájárultak az opportunista elemek leleplezéséhez, és ahhoz, hogy a CSKP tagsága a párt bolsevik szárnyának a vezetői körül tömörüljön. A kommunista sajtó, mint a párt szócsöve a CSKP megalapításától igen fontos fegyvernek bizonyult. Hozzájárult az elméleti kérdések tisztázásához, a jobboldali mesterkedések leleplezéséhez, a tömegek forradalmi aktivizálásához a Masaryk-féle népellenes „humánus" demokrácia kizsákmányoló és népelnyomó politikájának a leleplezéséhez. Nem véletlen, hogy a néptömegek bíztak a pártsajtóban, jobbra forduló életünk reményét látták benne. Csehszlovákia Kommunista Pártjának a sajtótermékei nemzetiségre való tekintet nélkül minden dolgozó vágyát testesítették meg. Az internacionalista elveket valló kommunista lapok ismertették fel az ország többnemzetiségű dolgozóival, hogy a burzsoá hatalom mesterségesen szit nemzetiségi ellentéteket, szándékosan fordítja szembe a nemzeteket és nemzetiségeket. Tette mindezt azért, hogy a különféle nemzetiségekhez tartozó dolgozók ne a burzsoá hatalom képviselőiben lássák közös ellenségüket. A kommunista sajtó hangoztatta szüntelenül, hogy a CSKP következetesen marxista-leninista elveken alapuló egysége, valamint a munkásosztály egységes fellépése és harca az előfeltétele a burzsoáziával szemben kivívott eredményeknek. A kommunista sajtó rendkívül nagy érdemeket szerzett abban is, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a húszas évek végéig megtisztította sorait az opportunista elemektől s a párt élére Klement Gottwald vezetésével olyan központi bizottság került, amely következetesen marxista alapon határozta meg a párt előtt álló feladatokat. HETVENEGY EVES ÉS FARADHATATLAN Hübsch Sámuel a dunaszerdahelyi járás Szap községében született. Még mindig fáradhatatlan a munkában. Egész nap lót-fut, szervez, intézkedik. Visszaemlékezése szerint a következőképpen ismerkedett meg a munkásmozgalommal: „Néhány hónappal az első világháború után Győrből munkás agitátorok látogattak a falunkba. Kíváncsian sündörögtem a jövevények körül, s büszke voltam arra, hogy engem kértek fel a népgyűlés összehívására. Körüldoboltam a falut, s az én érdememnek tekintettem, hogy anynyian összejöttek. Magától értetődően én is meghallgattam a szónokokat. Tizenhárom éves fejjel még nem tudtam mindent megérteni, csak éreztem, hogy a munkás agitátorok jót akarnak, igaz ügyet képviselnek. Akkor hallottam először a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Üveg és képkeretezőnek tanultam ki. A tanulás évei elválaszthatatlanul összekapcsoltak az ifjúmunkás szervezet életével.“ Az 1920-as nagy általános sztrájk idején a helybeli tüntetés egyik agitátora. Egy évvel később több társával megalakítja a kommunista ifjúmunkás szervezet helyi csoportját. Röplapokat, plakátokat sokszorosítanak, terjesztenek. 1924-ben Érsekújváron kapott állást. Még abban az esztendőben felvették a kommunista párt soraiba. Továbbra is röpiratokat terjeszt, de Bajkó Károly, Páleník Ferenc, Blaho Károly, Hentek Pál, Chlmelár Károly és mások közreműködésével a környék gyakori földmunkássztrájkjainak is lelkes agitátora. Huszonegy éves, amikor Chomutovba kerül. Katonaidejét tölti a cseh városban, ahol majdnem katonai bíróság élé állítják. Erre így emlékezik: — Róth Imrétől, a központi bizottság tagjától egy kofferra való röpiratot vittem „útravalóul“ magammal. Sejtették, bizonyítani azonban nem tudták, hogy ki szórta szét a röplakokat a kaszárnya udvarán. Prihovszky Béla, a bajtársa már nem volt szerencsés. Egy váratlan ellenőrzés során néhány röpiratot találtak nála. Tizedesi rangjától azonnal megfosztották. Katonaság után visszatér Újvárba, ahol a területi pártbizottság vezetőségi tagjává választják. Ettől kezdve örökké zaklatják a hatóságok. Munkaadóit felszólítják, hogy mondjanak fel neki. Hamar megismerkedik a munkanélküliek „kenyerével“. Tevékenyen bekapcsolódik a Vörössegély munkájába. — Ha néha akadt is valami munka, soha sem tudhattam, mit hoz a holnap, mikor ereszt szélnek a munkaadó. Nincs rosszabb a bizonytalanságnál — mondja. Tóth Ilonával járták leggyakrabban a környéket. A legtöbb helyen megértéssel fogadták őket. Senki sem dúskált a javakban, legalább a velünk érzők közül, de aki csak tehette, segített, pénzt, élelmiszert, ruhaneműt adott, s ők a Vörössegélynek továbbították mindazt, amit kaptak. A munkanélküliek és a letartóztatottak családját segítették vele. A második világháború esztendeiben az elsők között viszik el munkaszolgálatosnak. Székesfehérvár, Mátészalka, Dunaharaszti az erőltetett menet egy-egy állomása. Embertelen a bánásmód. Békéscsaba közelében egy éjszakai bombatámadást kihasználva néhány társával megszökik. — Sikerült egészen Bukarestig jutnom. Ez már a román „átállás“ után történt. Román területen csatlakozik egy harcoló csehszlovák brigádhoz. Mezőlaborcnál lépi át a határt. Innen Kassára kerül, majd 1945. március 30-án, a város felszabadulása után hazaérkezik Újvárba. Rengeteg tennivaló várta. A gimnáziumban akkor ideiglenes kórház volt. A folyamatos ellátás akadályokba ütközött. A nyakukba vették a környéket, élelmiszert, takarókat és kötszereket gyűjtötek a kórháznak. Ismét a szakmájában dolgozik. A Februári győzelem után az utcai pártszervezet elnöke lett. 1949-ben a jnb képviselője és az üzemi pártszervezet elnöke. Üzemétől 1966-ban, epeműtét és nyugdíjaztatása után válik meg. Már csupán az utcai pártszervezet elnöki tisztét tölti be. öt évvel később a képviselőséget is fiatal elvtársra ruházza át. a CSEMADOK egyik alapító tagja, az ötvenes években a járás egyik legnépszerűbb agitátora, százakat győz meg a közös gazdálkodás előnyeiről. Ezzel kapcsolatban érdekes epizódot elevenít fel. — Akkoriban egy „nehéz eset“-tel is találkoztam. A név nem érdekes. Sehogyan sem volt ínyére a közös. Belépett a szövetkezetbe, de nem meggyőződésből, hanem mert únta a molesztálási, és nem is látott más kiutat. Huszonöt év után találkoztunk újra. Megismert, és tréfásan még szemrehányást is tett: rossz agitátor volt, Samu bácsi. Későn vitt be a gazdaságba ... Mint nyugdíjas, legszívesebben a CSEMADOK városi szervezete képzőművészeti körének a munkáját szervezi. Hetvenegy éves. Sokan megkérdik tőle: mi fáradhatatlanságának a titka? Nem tud rá egyértelműen válaszolni. Talán a jó hangulat, a lelkesedés. (pálházy) ALÓL A MAGYARI HATÁRIG VÉN DIÓFA Zsigó Mihály, Csaszny Sándor, Szimet Lajos és Zsigó Mihályné kezdeményezésére 1924-ben Nagymagyaron (Zlaté Klasy) is megalakult a pártszervezet. Ezt követően a kommunisták több megmozdulást, sztrájkot és népgyűlést szerveztek, amelyeket a csendőrség brutálisan szétoszlatott. 1925-ben az újvásári birtokon szerveztek földmunkássztrájkot. Ez sikerrel ért véget. A munkaadó felemelte a földmunkások bérét. A pártszervezet tagjait gyakran felkereste Major István és Steiner Gábor, akik Zsigóéknál illegálisan találkoztak a vén diófa alatt. Az ottani elvtórsak hűségesen és eredményesen terjesztették a proletórsajtót. Vasárnaponként ötven példányt is eladtak a Munkásból. A kommunista Zsigó Mihály nem kapott munkát, mert tagja volt a pártnak. 1928-ban állítólag felforgató tevékenység vádjával be is börtönözték. A párt eszméi ennek ellenére népszerűek voltak. A húszas évek végén már kilencven tagja volt a szervezetnek. A községet vörös saroknak nevezték. A Horthy féle fehér terror idején a kommunisták kemény megpróbáltatásokat éltek át. Tevékenységük azonban ekkor sem szünetelt, bár többen kénytelenek voltak elhagyni falujukat. Álnéven szerepeltek, hogy munkát kaphassanak. A felszabadulás utáni években figyelmük elsősorban a falu szocializálására irányult. Zsigó Mária részt vett a CSKP történelmi jelentőségű IX. kongresszusán. Hazatérése után férjével és Bagyuro Ferenccel hozzáláttak az egységes földművesszöketkezet megalakításához. Segítségükre volt a csenkei Méry Vince, a Magyar Tanácsköztársaság katonája. A szövetkezet alapító tagjai a kommunisták és a földnélküliek voltak. Hetvenen indultak el az új úton. Mivel azonban kevés földet vittek be a közösbe, Így állandó gondjukká vált a munkalehetőség folyamatos biztosítása. A kommunisták mindig példát mutattak. Bagyura Ferenc például több esetben mentette meg a közöst különféle szabotázs akcióktól. A kezdeti nehézségeket leküzdve 1954-ben stabilizálódott a helyzet. A szövetkezet élére ekkor Vass Ferenc került, aki következetesen megvalósította a párt mezőgazdasági polikáját. A közös gazdaság vagyonának gyarapodásával a szövetkezeti tagok életszínvonala is emelkedett. A pártszervezet irányításával kiemelkedő eredményeket érnek el a községfejlesztésben. A három község képe egészen megváltozott. A hajdani vályogházak helyén korszerű, téglából készült földszintes és emeletes házak állnak. Jól kiépített kereskedelmi és szolgáltató hálózat áll a lakosság rendelkezésére. A község fejlődését hűen érzékelteti a közelmúltban berendezett történelmi emlékszoba. A három község aránylag rövid idő alatt többet fejlődött, mint ezelőtt évszázadokon keresztül. Íme a legjelentősebb létesítmények: az új iskola, a bevásárló központ, a posta, a szolgáltató ház, az egészségügyi központ, a két új óvoda és az üzemanyagtöltő állomás. A fejlődést az iparosítás is jól érzékelteti. A felsőcsallóközi öntözőcsatorna központját a községben rendezték be. Körülbelül húszezer hektárnyi földterület öntözési munkálatait irányítják innen. A háromszáz embert foglalkoztató Agroprogres n. v. komoly üzemegységgé fejlődött és jó hírnévnek örvend a mezőgazdasági üzemek körében, összerakható mezőgazdasági épületelemeket is gyárt a KGST-országokkal kooperációban. A bratislavai AVA n. v. ottani fióküzemében hatvan lány és asszony talált állandó munkát. A község lakossága helyben találja meg a számítását. A jól gazdálkodó szövetkezet tagjainak évi átlagos keresete meghaladja a harmincezer koronát. A termelési eredmények is évrőlévre jobbak. Az eredmények önmagukért beszélnek. Azt bizonyítják, hogy a több mint félévszázados múltra visszatekintő pártszervezet úttörő munkát végzett szocialista jelenünk és jövőnk megalapozásában. SVINGER ISTVÁN 15
