A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-06-08 / 17. szám
PRÁGÁBAN JÁRT A Zeliezovcei (Zselizi) Gép- és Traktoróllómáson ismerkedtem meg Pintér Jánossal, az üzemi pártszervezet elnökével. Hegesztőpisztolyt tartott a kezében. Sok volt az elfoglaltsága, de azért szívesen állt a rendelkezésemre. Nemrégen Prágában járt, kongresszusi küldött volt. — Nagyon örülök — mondja —, hogy ott lehettem a kongresszuson. Ezt elsősorban annak köszönhetem, hogy a pártszervezet bizalommal volt irántam. Természetesen az is jólesett, hogy a felsőbb szervek felfigyeltek a munkánkra. A megtisztelés tehát nem csupán nekem, hanem üzemünk minden dolgozójának szól. Pintér János ezután a Prágában szerzett élményeiről beszél. A kongresszuson látottakat, hallottakat szívesen átadja munkatársainak. Tizenötödik éve dolgozik olyan közösségben, amelyben öröm a munka. A zselizi részlegen dolgozók negyvennégy százaléka párttag. A többiekre sincs panasz. Szívesen vállalnak és elvégeznek minden munkát. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére tett 221 000 korona felajánlásukat már teljesítették. Elismerőleg szól Zsidó Zoltánról, a szocialista munkabrigád vezetőjéről, a brigád tagjairól, akikkel együtt dolgozik. Célul tűzték ki, hogy megszerzik a szocialista brigád cím ezüst fokozatát. A brigád tagjainak fele párttag. Ez mindenkit a jó és még jobb munkára ösztönöz. A zselizi poliklinika építésén személyenként nyolc árát dolgoznak társadalmi munkában. Pintér János Arra a kérdésemre, hogy ha szót kért és kapott volna kongresszuson, mit mondott volna, a következőket -válaszolja: — Megköszöntem volna munkánk megbecsülését, s azt is, hogy mint magyar nemzetiségű polgár küldöttként vehettem részt a kongresszus munkájában. Mindez azt bizonyítja, hogy pártunk a gyakorlatban is érvényesíti a proletár internacionalizmus elveit. Javasoltam volna továbbá, hogy a gép- és traktorállomásokon térjünk vissza a mezőgaz-' dasági gépek javításához. Ugyanis az ott dolgozók tudnának a legjobban megbirkózni ezzel a feladattal. Összpontosítani lehetne az alaktrész ellátást s kevesebb lenne a fennakadás a gépek javításában. BENDE JÓZSEF A KONGRESSZUS SZELLEMÉBEN Szilágyi . Margit, a Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozója: A CSKP XV. kongresszusa sok érdekes, emberi és gazdasági szempontból is komoly dologra irányította a figyelmemet. Azt hiszem, mindanynyiunk számára életbevágóan fontos az a gazdaságfejlesztési program, amelyet a kongresszuson megvitattak és elfogadtak. Mint energetikus, közelről látom, milyen jelentős az okos energiagazdálkodás. Például egy fél órás kiesés milliós károkat okozhat, örömmel töltött el, hogy a CSKP XV. kongresszusának a jelentőségét külföldön is méltatták és nagyra értékelték. Snir Erzsébet röntgenlaboráns: Úgy gondolom, hogy a CSKP XV. kongresszusán elhangzottakból mindenki a foglalkozásával, munkájával kapcsolatos kérdésekre figyelt leginkább. Én a Kassa-vidéki járás szakrendelőjében dolgozom, így Husák elvtárs beszámolójának arra a részére figyeltem a legjobban, amely az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek megjavításával foglalkozott. Ez nemzetgazdasági szempontból is lényeges, hiszen társadalmunk számára nem lehet közönbös (a beszámolóból is ez derül ki) az egészségügy hatékonyságának színvonala. A kedvezőbb feltételek megteremtése azt jelenti, hogy társadalmunk az eddigiekhez viszonyítva még többet akar fordítani a dolgozók egészségvédelmére. Viliam Holič, a Kelet-szlovákiai Vasmű hőerőművének dolgozója: Azt szeretném kiemelni, mert azt tartom a leglényegesebbnek, hogy a XIV. kongresszus óta eltelt időszakban bebizonyosodott az elvszerű és következetes irányító munka helyessége. A központi bizottság beszámolója tárgyilagosan értékelte az eredményeket és nem hagyta figyelmen kívül a hiányosságokat sem. Felelősségünk az igényesség és az energiahordozók megtakarítása szempontjából egyre nagyobb, mivel minden más termelési ágazat termelésének színvonala elsősorban a folyamatos energiaellátáson alapul. Nos, ezen a területen a mi üzemrészlegünkben is van bőven tennivaló, ha az előttünk álló termelési feladatokat teljesíteni akarjuk. A magam részéről azonban optimista vagyok. Helyes és igényes irányítással teljesíteni tudjuk a ránk háruló feladatokat. • (gs) ERŐ ÉS TARTALÉK Óriási erő és tartalék rejlik dolgozóink aktivitásában és kezdeményezőképességében. Közvetlen tanúi lehetünk ennek a község- és városfejlesztési munkáknál, amelyek a polgárok, a szervezetek és az üzemek önkéntes segítségével, valamint a nemzeti bizottságok által tervezett „Z-akció" keretében valósulnak meg. A dolgozók aktivitása és munkakezdeményezése nagyszerű eredményekhez vezet. Az ilyen jellegű akciók szerepét és fontosságát húzta alá legfelső központi szerveink felhívása, amelyben 1976. április 3-án összállami műszakra kérte fel a dolgozókat. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére a dolgozók nagy arányú aktivitása bontakozott ki. Pozitívan reagáltak a felhívásra a galántai járás polgárai is. Az üzemekben és a gyárakban, a különféle vállalatoknál a termelési feladatok teljesítésére helyezték a fő súlyt. Az adminisztratív és műszaki dolgozók környezetüket szépítették. Az üzemek, a vállalatok és intézmények 26 556 alkalmazotja közül 24 175-en vettek részt önkéntes műszakban. Az üzemekben dolgozott órák száma: 168 480. Ebből 141 176 órát közvetlen a termelésben, 27 304 órát pedig környezetük szépítésénél dolgoztak. A munkák értéke 15 843 260 korona. Sereny munka folyt mezőgazdasági üzemeinkben is. Itt 14 488 dolgozó közül 11 952-en kapcsolódtak be a munkába és összesen 94 481 órát dolgoztak. A termelési részlegen 65 824, a környezetszépítésénél 28 657 órát. A munka értéke 2 969 273 korona. Járásunk városainak és falvainak 35 876 lakosa tartsa hazafias kötelességének a nemzeti műszakban való részvételt. A fiatalok igyekezetét dicséri, hogy a 264 260 órábó 100 815-öt ők dolgoztak le. Befeje zésül megállapíthatjuk, hogy az önként vállalt és ledologozott órát ezrei nagy mértékben hozzájárul tak városaink és falvaink csinosabbá, tisztábbá tételéhez, ipari é; mezőgazdasági üzemeink még szebb, még jobb eredményeihez. — szs — I OTT VOLT A KONGRESSZUSON Pellionisné Majoros Katalinnal a rozsnyói (cožňavai) vasércbányában találkoztam. Egyike volt azoknak a kommunistáknak, akik részt vettek a CSKP XV. kongresszusán. Csodálkozik, amikor elmondom jövetelem okát. — Azt hiszem, nincs abban semmi különös, hogy ott lehettem a pártkongresszuson — mondja. A szerénység szól Majoros Katalinból, hiszen előzőleg már hallottam arról, hogyan is történt mindez. Az összüzemi pártbizottság mint az egyik legkiválóbb kommunistát küldte a járási konferenciára; ezután küldött lett a kerületi konferencián, majd a CSKP XV. kongresszusán is. — Mióta tagja a pártnak? — kérdezem. — 1960-ban, 18 éves koromban lettem a párt tagja, de kommunistának sokkal korábbtól számítom magamat. Hogy érthetőbb legyen, amit mondani szeretnék, tudnia kell, hogy én itt nőttem fel a bánya környékén, tizenhármán voltunk testvérek (ketten már nem élnek), szüleim fiatal koruk óta a bányában dolgoztak és fiatalon lettek a párt tagjai. A mi családunkban — mondhatnám úgy is — eleve kommunistának születtek a gyerekek. — Ügy tudom, nemcsak a pártba lépett be fiatalon, hanem a munkába is. — Igen. A bányában már 16 éves korom óta dolgozom. Akkoriban még nagyon szűkösen éltünk, szükség volt minden fillérre, s én örültem, hogy a keresetemmel segítségére lehetek a családnak. Pedig kedvem lett volna tanulni. Sajnos, erre akkor nem volt lehetőség. De ne higgye, hogy végleg lemondtam a továbbtanulásról. Épp a múltkor kérdezte valaki, nem akarom-e elvégezni a marxista-leninista esti egyetemet. Azt hiszem, megpróbálkozom vele. — Mi ragadta meg leginkább a figyelmét a kongresszuson? — A legnagyobb hatással az a baráti és őszinte légkör volt rám, amely a kongresszust áthatotta. Igen tetszett Husák elvtárs beszámolója, jó volt hallani, mennyit fejlődött hazánk az elmúlt öt esztendőben. De az is szimpatikus volt, hogy őszintén és nyíltan beszélt a problémákról, rámutatott a még meglevő hiányosságokra. örömmel hallgattam Husák elvtárs beszámolójának azt a részét is, amelyben a nyugdíjasok helyzetét javító intézkedésekkel foglalkozott. — Tudom, hogy a kongresszus valamennyi küldötte nem szólalhatott fel. Mégis, ha megkérték volna arra, hogy szólaljon fel, miről beszélt volna? — Talán arról, hogy a bányászok munkája még ma sem könnyű, ennek ellenére sokan nem úgy értékelik, mint ahogy azt elvárná az ember. Igaz, a korszerű technika sok tehertől és fáradságtól megszabadította a bányászokat, ám a föld mélyében még így is jócskán akad fárasztó munka. — ez — (A szerző felvétele) 4
