A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-05-18 / 16. szám

t ? í 1 L £ s ■ H 4 2 i i HŐSÖK EMLÉKMŰVE A Szlovák Nemzeti Felkelés és a Felszabadulás eszméje igen sok képzőművészünket késztetett je lentős művek alkotására. Főképp, a képzőművészek idősebb nemzedékét, azokat, akik maguk is részt vettek a felkelésben, tanúi voltak a hős felszaba­dítók érkezésének, harcának, felszabadulásunknak. Ám a fiatalabb nemzedék is merít a hősi időszak gondolatköréből. Elkötelezett művészeink sorába tartozik Zemanovič István szobrászművész is, a fia­talabb képzőművészeti gárda egyik tehetséges tag­ja. Egyik ilyen alkotása a Hazatérő skycovi parti­zánok elnevezésű szoborcsoport. Most egy újabb, ugyancsak a felkeléssel összefüggő alkotáson dol­gozik. Szeretné elkészíteni Hargaš Ivánnak, a fiata­lon elesett partizánhősnek emlékművét. De talán mondja él ő maga, miképpen ötlött fel a gondo­lat, miért éppen Hargaš Ivánt választotta. — Nemrégiben láttam a Folyó fia című nagyon jól sikerült dokumentációs televíziós filmet. Ez a film Ivan Horgast mutatta be, a Duna fiát, a ki­váló evezőst, a fiatal partizánt, aki huszonegy esz­tendős korában esett el a a harcmezőn, fiatalon áldozta életét hazánk szabadságáért. A film meg­tekintésekor ötlött fel bennem a gondolat: emlék­művet kellene állítani ennek a hősünknek a Duna­­parti sétányra. — Már régebben foglalkoztam különböző elgon­dolásokkal — folytatta nyilatkozatát szobrászművé­szünk. — A felszabadulás 30. évfordulójára készí­tettem az Új nemzedék elnevezésű plasztikámat, fiatol anyát ábrázol gyermekével. Nem a harcok borzalmait akartam kifejezni, ha­nem a felszabadulás örömét, békés életünk lehe­tőségeit. Zemanovič szobrászművész jól ismeri legjobb képzőművészeink jelentős alkotásait a felkelés és felszabadulás köréből. Kostka, Bártfay, Pribiš, Ste­­funko, Snopek, Kulich alkotásai nagy hatással vol­tak rá is. — Még a képzőművészeti főiskolán, ahol Kostka növendéke voltam, kerámiai domborműveket készí­tettem a nemeckái iskola előcsarnokába, diploma­­munkám a skycovi partizánok hazatérése volt. Skycov falucska a hegyek között. Hiába bújtak meg a házak a hegyek közt, az ellenség meg­találta. A partizánoknak nyújtott segítség miatt rá­törtek a falura, a lakosságot elhajtották, a házakat lerombolták. Az igazság győzedelmeskedett, a né­met pribéreket szétzúzták a felszabadítók, a parti­zánok visszatértek a faluba. Skycov él. A lerombolt házakat újra felépítették. A partizánok büszke visszatértét választotta alap­­gondolatnak a felszabadulási emlékműhöz. — Ezt a szoborcsoportot a közeljövőben három­méteres nagyságban készítem el. Előbb persze Har­gaš István emlékművét szeretném megalkotni. A kajak-kenu szövetség vezetőinek felszólítására há­rom vázlatot készítettem az emlékműre, azzal, hogy a legjobbat kiválasztva az illetékesekkel való végleges megálapodás után a dunai sétányon ál­lítjuk fel a hős partizán emlékművét. Kezdetben az volt az elgondolásom, hogy a kenuzó Hargaš Ivánt, a sportolót mintázom meg, amint szétzúzódott ke­nujában elszántan küzd a győzelemért, nagy hul­lámverésben, veszélyek közepete, és bár küzdelme kilátástalan, tudja, hogy életét kockáztatja, tudja, hogy sokaknak el kell esniök a harc mezején, kezé­ben tört lapátot szorongat, de tekintete a távolba lót, ott látja a harc igazi értelmét, az igazság dia­dalát. Igen, megszületett a végső győzelem, és a győ­zelmet, a szabadságot élvező hálás nép nem fe­ledkezik meg hőseiről. — Remélem, hogy rövidesen a Duna-sétány va­lamelyik szép helyén áll majd Hargaš Iván emlék­műve — fejezte be o beszélgetést Zemanovič szob­rászművész. —os— Zemanovič S. szobrászművész vázlatkészítés közben Ivan Hargaš emlékművének egyik vázlata A skycovi partizánok hazatérése A BÉKE GYERMEKEI Gyermekkorom világában jártam új­ra. Váratlanul. Lenyűgöző volt és iz­galmas ismét gyermekszemmel látni a világot, a Szélkirályt, a Tudós Bogolyt, a Varázslót, Czizmáskandúrt és a töb­bieket. Nagyméretű, már-már monumentá­lis, eddig ismeretlen technikával ké­szült képek. Néhány évvel ezelőtt Kmošková Dog­mára festőművésznő dolgozta ki ezt az új eljárást és kezdte el tanítani a bratislavai Exnór utcai művészeti népi iskolában. A tréfásan „ecsettel batiko­lásnak" nevezett technika kevésbé idő­igényes mint a hagyományos batik, ugyanokkor szabad teret enged mind a szín mind a formai megoldásoknak. Ma Ondrus Viktória és Rozsár László pedagógusok vezetése mellett dolgoz­nak a gyerekek. A Bratislava-2 körze­ti nemzeti bizottság épületének aulá­jában helyet kapott kiállításon négy év termésének legjavát tekinthették meg az érdeklődők. A pártunk XV. kong­resszusát köszöntő tárlat ügyes, ha­tásos válogatás, vidámságot árasztó, üde színfölt. Valami megható őszinte­ség, alkotóik, 8—14 éves gyerekek tisz­ta lelkületű vidámsága a környező vi­lágot tágra nyílt szemmel érzékelő, rá­­csodálkozás könnyedsége hatja át az egészet, gondfelettetően magával ra­gadva a nézelődőt. Ha nem tudnám, el sem hinném, hogy gyermekek az al­kotói ezeknek a képeknek. Persze az is lehet, hogy pont ez az a többlet, hogy csak egy gyermeki lélek tud fel­tárulkozni ilyen szabadon, ilyen őszin­tén. A béke gyermekei (ez a kiállítás cí­me is) tavaszi köszöntése egyben, há­laadás is mindazoknak akiknek ré­szük volt abban, hogy zavartalanul vallhatnak környező világunkról. S nem csak őszinteség, gyermeki könnyedség árad ezekből a képekből. Szinte kivétel nélkül erős tehetségről árulkodnak az al­kotások. Sokukról még bizonyára hal­lani fogunk s nem csak mi, rövidesen Szudánban mutatják be a gyermek­művészek alkotásait, s még ezévben több más hazai fórumon is találkozha­tunk munkáikkal. Prandl Sándor felvételei (pálházy) 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom