A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-18 / 16. szám
BODROGKÖZ SZÜLÖANYÁM ALMOT SZŐ A NYÁRRÓL FÉNYZUHOGASBAN Elhagytalak Sűrű köd ül a hegy ormán, A mályvavirág hogy jegenyéiddel les a völgyre bús-mogorván. még tüzesen ég beárnyékoljam verseimet Tegnap még a napfényt itta ráteszi az ősz s asszonyaid törékeny a mohlepte bütykös szikla. már ködsüvegét derekára fűzzem fényed aranyló szálait Ma kuksol a vattaködben, csipkekoronás homlokára friss hó röppen. rózsákat szedek szép volt pedig veled így kuksol az agg telente, belém hasitnak együtt lennem ifjúságán elmerengve. tüskelevelek elálmodozni meleg tenyeredben Szemét látásért gyötörve tüskemarások nézni a pipacsok hordozza a falon körbe. égetnek fájnak pirosló villámát Szomorún néz minden képet, nyelem a mérgét a nyár zöld fodrai közt szeméből a tűz kiégett. megcsalatásnak elmentem világosságodból Mégis álmot sző a nyárról, s várok időtlen legszebbik tavaszom évadán s az életvágy fel-fellángol fényzuhogásban magammal vittem szivében, mely erős, mint a számon kérőén a krumpliföldek hósüveges bütykös szikla. magamba nézve szegénység szagát talpig öltözve s reményed ringó kalászait BORZI LÁSZLÓ felvétele hű emberségbe mentem békességeddel tele te mindenségem csillag-tengelye mentem csendesen anyaképeddel szívemen s vittem sorsom keresztjét mentem mint hegyre fel kongtak bennem nagy fekete bánatok akár a halottat kísérő harangok hányszor fölsírt bennem mint erdőidben egykor a tárogató elmúlásunk tudata te Esze Tamás talpasait bújtató országok határát megleső ticcékkel koszorús Bodrogköz s reményed föl-fölparázsló fénye adott mindig országnyi erőt a tékozló szenvedéshez FÁRADÓ MOSOLLYAL Megéltem komoly bajokkal gondokkal csomózott időket mikor féltéssé súlyosodott bennem a megfontolt gondolat hogy embernek maradjak és meglássam a gyomok közt a virágok legtisztább szirmait ma ha felpiroslik előttem mint pipacs az útszélen megtartó reményem elnézem fáradó mosollyal a múlt itt maradt árnyait s megnyugszom egy árva bokor láttán melyben gyermekkorom bújócskázik BIBLIOGRAFIA: Fényért perelek — versek (1968) Virágzó kövek — versek (1973) Delelő — versek (1976) előkészületben \ 11 TÖRÖK ELEMÉR (1930) »Három fiatal költő“ címmel jelent meg 1954-ben egy antológiái, amely Dénes, Gály, Bóbi első kötetei után rögtön három induló költőt mutatott be egyszerre, az akkori .fiatalokat“: Ozsvald Árpádot, Veres Jánost és Török Elemért. A másik kettő hamarosan önálló kötettel is jelentkezik, ám Török csak másfél évtized után, 1968-ban jut el az első önálló kötetig. »Líránkban a legtöbb selejtet kétségtelenül Török Elemér termelte” — állapította meg az egykorú kritika. Ám Török, kezdeti balsikerei ellenére, nem adja meg magát. Hazamegy szülőföldjére, a Bodrogközbe, s szívósan műveli magát. A majd két évtizedes érlelődés eredménye első kötete, a .Fényért perelek". »ötvenhét versben tizenegyszer találtam leírva e szót: .gond“ — írja a kötetéről .Idill mögött fájdalom" című méltatásában Duba Gyula, s így folytatja: .Ha Török Elemér kötetét szóstatisztikai módszerekkel vizsgálnánk, könnyen bizonyíthatnánk, hogy költészetében — fogalmilag isi — döntő jelentőségű az etikai tartalom, verseinek nagy része a költő és a világ kölcsönös viszonyát, az élettel és a társadalommal szemben elfoglalt álláspontjának, magatartásának lehetőségeit kutatja .. . Nem tévedünk, ha azt mondjuk ezekről a versekről: a gond költészete." A Török-líra másik determinánsa — jó és rossz értelemben —: tájköltészete. Ugyancsak Duba írja már idézett írásában: .A szlovákiai magyar költő súlyos teherként és élő valóságként hordozza faluemlékeit. Török verseinek esztétikai és etikai valósága is erre az alapra épül, s csak akkor érthetjük meg lényegét, ha egyben a szlovákiai magyar költő életútjának tükröződését látjuk benne." öt esztendő múltán újabb gyűjteménnyel jelentkezik a költő (Virágzó kövek), s ez évre .Delelő" című kötetét ígéri a Madách Könyvkiadó. 19
