A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-11 / 15. szám
Amikor a múlt év végén elindultam Tunéziába, körülbelül annyit tudtam Afrikának erről a legészakibb fekvésű országáról, mint az átlag olvasó, vagyis ennyit: Területe 164 150 km2, lakossága kb. 5 millió, ennek 92 százaléka arab. 4 százaléka berber, 2 százaléka francia, a többi különböző más nemzetiségű. Fővárosa Tunisz, mintegy 800 ezer lakossal. Hivatalos nyelv az arab, de közhasználatban van a francia is. Államforma: köztársaság. Államfő: Habib Burgiba köztársasági elnök. A lakosság 93 százaléka szunnita mohamedán (államvallás). Tunézia fejlődő agrárország. Ásványkincsei jelentősek. Legfontosabb o foszfát, de barnaszén, vas- és ólom- és horganyérc, továbbá higany, ezüst, pirít és földgáz is számottevő mennyiségben fordul elő. A kohászat és az olajfinomítás fejlődő ágazat. A gyáripart a traktorgyártás, műtrágyagyártás, több halfeldolgozó üzem és konzervgyár, a tégla-, cement-, textil-, bőr-, cipő-, dohány-, műszál-, cellulóz-, üveg- és kerámiaipar képviseli. Ezeket az utóbbi adatokat már a háromórás repülőút folyamán állapítottam meg egy ügyes kézikönyvből, ugyanígy az ország rövid történetével is ekkor ismerkedtem meg. A mai Tunisz helyén időszámításunk előtt 800 körül a föníciaiak megalapították Karthágó városát: ez később leigázta a berber (numid) őslakókat s az évszázadok folyamán hatalmas birodaí ti t int Hl É ' ifiül ' j viWr É ijl valy itt járt nálunk Prágában. Mohamednek, a sofőrnek öt gyereke van otthon, hatvan cigarettát szív el naponta és ha csak lehet, az emelkedőre felfelé kaptatva előz. Ez kissé nyugtalanít. — Mohamed — merészelem megkérdezni tőle —, maga nem fél, hogy hirtelen felbukkan egy szembe jövő autó? Mohamed leveri cigarettájának hamuját és nyugodtan kijelenti: — Allah tudja, merre hajtok. — Csak, remélem, Allah azt is tudja, hogy én itt ülök maga mellett! — jegyzem meg. Úgy látszik, tudja, különben valaki más írta volna meg ezt a riportot. Hédi még legényember, mint előadó a tájékoztatásügyi minisztériumban dolgozik, és rettentően félt, nehogy megszökjek neki a sivatagba vagy nehogy megtámadjon valaki, nem tudom. Arra ösztökél, hogy fényképezzem le az egész tengerparton szétszórt új, korszerű, kitűnően berendezett szállókat; a szobáknak persze most, decemberben csak egyKarmada foglalt, mert mór hideg a tenger vize. Az erős szél marokszám kapja fel a homokot és szórja a szemünk közé. Tunézia, mint a földközi-tengeri országok általában, igen nagy összegeket fordít az idegenforgalmi létesítmények fejlesztésére. Az idén számolnak azzal, hogy a turistaforgalom 28 millió tunéziai dinár, mintegy 60 millió dollár bevételt biztosít. No és persze itt van Karthágó. A *- ■ • Igl'-' WB 1 lommá fejlődött. A punok hatalma fokozatosan egész Észak-Afrikára, Szicíliára és Szardíniára is kiterjedt, s egyre nagyobb versenytársa lett a római birodalomnak. Az eredmény ismeretes: megindultak a pun háborúk, Hannibál átkelt az Alpokon, de a rómaiak legyőzték és Karthágót i. e. 146-ban földig rombolták. Ettől kezdve Tunézia területe i. sz. 439-ig a római birodalomhoz tartozott. A 9. századtól a 16. század hatvanas éveinek végéig önálló feudális állam arab és berber dinasztiák uralma alatt, 1570-től a török birodalom tartománya. A török hódoltságot követő másfél évszázad újabb hódításba, ezúttal imperialista gyarmati hódításba torkollott. Tunézia a függőség különböző fokozatain keresztül 1881-ben elismerte a francia védnökséget. A nemzeti függetlenség elvesztésével majdnem egyidejűleg megkezdődött a nemzeti felszabadító harc, győzelmének feltételei azonban csak évtizedekkel később, a második világháború után alakultak ki. Párizs 1946-ban még megkísérelte az országot jelentéktelerf reformokkal, „társult átlómnak" nyilvánításával a Francia Közösség keretében tartani, de a tömegnyomós, a tunéziai felszabadító hadsereg harca kikényszerítette 1955 júniusában a belső autonómiát, 1956 március 20-án pedig a függetlenség elismerését. 1957. július 25-én a nemzetgyűlés felszámolta a monarchiát, a bejt megfosztotta hatalmától és kikiáltotta a köztársaságot. A tunéziai tájékoztatási minisztérium meghívására látogattam el az országba. Egy hétre rendelkezésemre bocsátottak egy vadonatúj Peugeot kocsit, Mohamed Bugzila gépkocsivezetővel és idegenvezetőként Hédi Roudit, aki ta-Húsz év a függetlenség útján szerencsétlen Karthágó! Mondhatom, hatalmas csalódás ér. Mert az ember a büszke város kolosszális romjaira számít, magas, karcsú oszlopokra, csodálatos fórumra, fürdőkre, palotákra s más ilyenekre. Nos, nem akarom elvenni senkinek sem az illúzióit, aki ide készül. De csak a római cirkusz romjait láttam, amit az erre járóik közül sokan összetévesztenek egy nagyobb higiéniai létesítménnyel, Antonius thermáinak romjait, Apoíló templomát, néhány valóban jelentéktelen apróságot a pun uralom idejéből, s a római város maradványai között egypár szobrot és letörött oszlopfőt. Aztán itt van még a csodás akusztikájú amfiteátrum, ahol minden évben sok-sok ország résztvevő együtteseivel színházi fesztivált tartanok. És ez minden. Az egyre épülő, terjeszkedő Tunisz elnyeléssel fenyegeti azt is, ami a szerencsétlen ókori Karthágóból még megmaradt. Karthágót mindig is olcsó kőbányának használták a tunisziak ... Az UNESCO- nok .kellett akciót indítania a még megmaradt romok, emlékek megmentésére. El lehet felejteni El-Dzsemet? A rómaiak hatalmas amfiteátrumot építettek itt, amelynek talán nagyságát tekintve nincs párja a világon. Restaurátorok és archeológusok fontos restaurálási munkálatokat végeznek itt s újabb meg újabb épületeket tárnak fel. A bejáratnál boltsor, ahol mindenféle emléktárgyakat, szuveníredet kapni. Az egyikben egy jó állapotban levő golyószórót kínáltak nekem, ami még a második világháborúból maradt itt „emlékként". Nem vettem meg. Szfax, ahova barátaim elvittek, fontos földközi-tengeri kikötő. 1945-ig az 24
