A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
mennyi csillogót csupán fénylő pontnak látjuk még a nogy nagyítású távcsöveken keresztül is. Vannak olyanok, amelyek magánosok, mások csoportokat alikotnak. Sok olyan csillagot ismerünk, amelyek még évtizedes megfigyelés alatt sem mutatnak változást, de vannak olyanok is, melyeknek fényessége folytonosan változik. ÚJ MEGFIGYELŐ MŰSZER: A RÁDIÓTELESZKÓP Az égbolton látható csillagok nem egyformák. A csillag elnevezés alá sorolható égitestek méretben és korban egyaránt különbözők. Felismertük, hogy nem változatlanok, hanem törvények által megszabott fejlődésük van. A csillagok milliárdjainok mindegyike más, mint a többi, ha vannak is közöttük típusbeli hasonlóságok. Az utóbbi évtizedekben a távcső mellett egy másik megfigyelő műszer támogatja a csillagászati kutatásokat: a rádióteleszkóp; ez a világtérből érkező rádiósugárzásokat fogja fel. Ezek segítségével még tovább jutott a tudomány az anyagi világ megismerésében, felfedezve olyan csillagokat, amelyeknek rádiósugár-kibocsátása szemmel látható fényüktől erősebb. A rádióteleszkóp hihetetlen mértékben elősegíti a világegyetemről szerezhető ismereteinket. A korszerű műszerek a Naprendszeren túl óriási távolságra kiterjesztették a kutatás határát. De a világegyetem igen távoli anyagának, például o csillagoknak és a köztük levő térben található por- és gázanyagnak a vizsgálata is haszonnal jár a fizika számára. A világegyetemben az anyag olyan különleges állapotaival — például többmlllió fokos hőmérséklettel, óriási nyomással, sűrűséggel vagy rendkívül ritkított állapottal — találkozunk, amit eddig még földi laboratóriumban nem tudtunk megvalósítani. Ilyen körülmények között az anyagnak olyan új tulajdonságait, törvényszerűségeit ismerhetjük meg, amelyek nagy mértékben előbbre viszik a fizika fejlődését. Az atomenergia felszabadításának megoldásához például a Nap energiatermelésének elméleti tanulmányozása adott ösztönzést. A Nap és a csillagok ugyanis természetes atommóglyáknak tekinthetők. A CSILLAGASZAT GYAKORLATI HASZNA Napjainkban a tudomány egyre jobban behatol a gyakorlati élet legkülönbözőbb területeire. Korszerű, a világpiacon is versenyképes termelés el sem képzelhető anélkül, hogy a tudomány rohamosan szaporodó vívmányait széleskörűen ne alkalmazzák mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben. A tudomány korunkban nélkülözhetetlen termelőerővé vált. A tudományos kutatómunkát a köztudat is mindinkább olyan hasznos tevékenységnek tekinti, amely megér minden ráfordított pénzösszeget, mert közvetve vagy közvetlenül többszörösen megtérül a termelés mutatószámainak emelkedésében. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy ugyanígy értékelhetjük-e a csillagászati kutatásokat is? Mit használhat az nekünk, ha bármit is megtudunk a csillagokról, amelyek olyan meszsze vannak tőlük, hogy távolságukról szemléletes képet csak rendkívül nehezen alkothatunk. — A csillagászatot, amely a legrégibb tudomány, ugyanúgy, mint a többi tudományágat, a mindennapi élet szükségletei hívták életre. Az egyiptomiak csillagászati megfigyelései az időbeosztás és számítás célját szolgálták. Ősidők óta, a fényesebb csillagoknak az égbolton megfigyelhető helyzete tette lehetővé a világtájak kijelölését és a helyes útirány megállapítását. A csillagok alapján történő tájékozódás nélkül a hajózás nem fejlődhetett volna. Még ma is, az ultrarövid hullámú rádiózás korszakában, amikor a rádiónál üzemzavar állhat be, a tengereket járó hajósok és a hangnál is gyorsabban száguldó repülőgépek pilótái a csillagok segítségével bármikor meg tudják határozni járművük földrajzi helyzetét. A csillagászatnak másik régi gyakorlati alkalmazása a naptárkészítés és a pontos idő meghatározása. Az év hosszát és a naptár beosztását csillagászati jelenségek alapján határozták meg. A pontos időt is a csillagos égről kell megfelelő műszerekkel megállapítani, mert olyan óraszerkezet a közelmúltig nem volt, amely hosszabb időn át tökéletes pontossággal mutatta be az időt (ma már egészen pontos kvarc- és atomórák). Napjainkban is több csillagvizsgáló intézet foglalkozik az órák beszabályozásával, lehetővé téve, hogy a rádióállomások ezred másodperc pontossággal sugározzanak adójelzéseket. A csillagászat segédtudománya a térképészetnek is, mert a nagyobb földi távolságokat csak a csillagok megfigyelhető helyzetéből lehet megmérni. Az asztronómia már akkor is hasznos tudomány lenne, ha „csak" a tájékozódás, a naptárkészítés, a pontos idő szolgálat és a térképészet igényelné. Ezeknek a feladatoknak az ellátásához azonban nem kellene több méter átmérőjű óriás távcsöveket építeni és a csillagvizsgáló intézeteket a legkülönfélébb műszerekkel felszerelni. A mai csillagászati kutatások programja az említetteknél sokkal gazdagabb. Például: az újabb kutatások kimutatták, hogy a Földet nemcsak mozgása, hanem sokrétű fizikai kapcsolatok révén is kapcsolódik a világegyetemhez. Földünket szüntelenül érik kozmikus hatások. És kezd beigazolódni az a sejtés, hogy a naptevékenységnek biológiai hatása van az élőszervezetekre. Már az orvostudomány is érintkezésbe jutott az asztronómiával, és nem lehetetlen, hogy az orvosok által felhasznált csillagászati megfigyelési adatok emberéleteket mentenek meg. Vizsgálják és vitatják, hogy van-e és milyen összefüggés a súlyos műtéten átesettek halálozási arányszóma és a protuberancia jelenség, a naptevékenység hirtelen változásai között. A modern csillagászat tevékenység azonban nem merül ki a Földet érő kozmikus hatások kutatásában. A csillagászok újszerűén értékelik a Naprendszer égitestjeiről, például a Holdról és a bolygókról szerzett ismeretanyagok is. Sokat beszélhetnénk még arról is, milyen hasznát látta a csillagászatnak a történelemtudomány, a matematika, a kémia, az optikai ipar, vagy a fényképezéstechnika. Végeredményben a csillagászat hasznossága abban a tényben gyökeredzik, hogy a Föld és az égitestek birodalma nem két külön világ. A természet nem ér véget a Föld határánál — a természet anyagi világ, világegyetem azonos fogalmak. A kozmosz egyetemes törvényeit nem elég csak a Földön kutatnunk, hiszen a Föld csak parányi része a világegyetemnek. FEDERMAYER.ISTVÁN
