A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-04 / 14. szám
Nem oly régen, négy-öt évvel ezelőtt, az amerikai úszószakértők szentül meg voltak győződve, hogy a Santa Clara-i vagy a Lakewood-i úszóiknak az egész világon nincsenek komoly ellenfelei. Tévedtek . . . Arra, hogy hamis illúziókban élnek az Egyesült Államok — Német Demokratikus Köztársaság közti nemzetközi úszóviadalon eszméltek föl, amikor a tizennégy versenyszámból az amerikai lányok csak négyet nyertek, s ráadásul az egyik versenyszámban a bírák ítéletének köszönhették a győzelmet, mert Renate Vögelt, a 200 méteres mellúszásban „szabálytalan fordulás“ miatt diszkvalifikólták. — Amióta versenyzek mindig, minden hazai és nemzetközi versenyen így fordulok. Fordulásaim teljesen szabályosak, — panaszolta könnyes szemmel a világbajnok Renate. De sem az NDK sportvezetőinek a tiltakozása, sem pedig Renate könnyei nem segítettek. Sokáig mérgelődött, estére azonban ismét jókedvű volt. — A kétszázas verseny győzelmétől jogtalanul megfosztottak. Ezt holnap bebizonyítom! — jelentette ki Renate Vogel az ót körülvevő amerikai újságíróknak. A holnapi százon majd úgy fordulok, ahogyan az amerikai bírák kívánják, mert tudok úgy is fordulni, sőt bemutatót tartok! Az NDK-beli kislány betartotta szavát. A száz méteres mellúszásban ragyogóan úszott, nagy előnynyel győzött, mégpedig nem is akármilyen eredménnyel. Új világcsúccsal, 1:12,28 mp-es időeredménnyel ért a cél medencefalához. Az amerikai úszóedzők a fiatal NDK-beli úszócsillag, Kornélia Ender rajtját várták kíváncsian. Sajnos, Conny megbetegedett, és csak egy versenyszámban, a 100 méteres gyorsúszásban állt rajthoz. Miért várták az amerikai szakvezetők oly nagy érdeklődéssel Conny rajtját? Talán kétségbe vonták európai eredményeit, sikereit? Nem! Azért, mert Schirley Babbshoff amerikai világrekorder Kornélia Ender edzésmódszerét vette át, ami miatt edzőjét sokan bírálták. Conny betegen is nagyszerűen úszott, az amerikai lányok nem tudták legyőzni. A nagy verseny után az amerikai szakvezetők nem titkolták véleményüket: — Missis Ender nagyszerűen úszik! Tőle tanulni nem szégyen! — hangoztatták. xxx Bizonyára sokan kíváncsiak arra, hogyan lett világbajnok a most tizennyolc éves NDK-beli diáklány? Conny nyolcéves korában, egyik napról a másikra megbetegedett. Derekát fájlalta, egyre nehezebben járt. Aggódó szülei orvoshoz vitték, akik megállapították, hogy a kislány AZ EZÜSTBŐL ARANY LESZ? csipócsontja kificamodott. Hosszadalmas gyógykezeléssel kigyógyitották, és az orvosok azt tanácsolták, hogy Conny naponta rendszeresen ússzon, ezzel csipócsontja és izmai megerősödnek. Connyt még aznap elvitték az uszodába. Szinte egyik napról a másikra megtanult úszni. Nagy kedvvel úszott, lubickolt. És amikor elsőízben versenyt látott elhatározta: Versenyúszó lesz! . . . Heinz Schwenning úszómester is észrevette, hogy Conny tehetség. Szívesen elvállalta oktatását. Lehetséges, hogy Kornélia Ender úszókarrierjére az is döntő befolyással volt, hogy a sportegyesület uszodája alig ötszáz méterre volt szülei lakásától. így minden szabad percét úszással tölthette. — Minden kezdet nehéz — emKornelio Ender lékezik vissza Conny —, és sokszor kellemetlen eseményekkel jár. Az egyik edzéskor a szokottnál jóval kevesebb víz volt a medencében. A zuhanyozóból egyszerre többen futottunk ki a medencéhez. Egymás után ugrottunk a vízbe. Én olyan erővel, lendülettel vetettem magam a medencébe, hogy ónnak fenekét súroltam. Éreztem, hogy megütöttem az államat, de csak a szárazon eszméltem föl arra, amikor a bedagadt ajkamat tapogattam, hogy egyik metszőfogam a medencében maradt. Jól emlékszem, mindez 1966. július elsején történt. És arra is pontosan emlékszem — folytatta — 1967. -szeptember 10-én, a BSG Naunhofer sportegyesület alapításának tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett úszóversenyen álltam először, mint versenyző a rajtkövön. Már nagyon hűvös idő volt, és a víz hőfoka is csak 18 fokos volt. Remegtünk, dideregtünk, de nem hagytuk magunkat lebeszélni, versenyeztünk. Conny akkor nyolcéves volt. Könynyedén megnyerte az ötven és százméteres mellúszóversenyt. Ennek ellenére edzője nem jósolt neki nagy karriert. „Túlságosan magas, sovány. Nagyon szorgalmas, lelkesen edz, de hiányoznak a fizikai adottságok . . .“ Helmut Langbeinnek, a Chenie Halle edzőjének azonban más volt a véleménye. Connyt nagyon tehetséges úszónak tartotta. Miután Enderék Haliéba költöztek elvállalta a kislány edzéseinek az irányítását. Connyból világbajnoknőt nevelt. 1971-ben az ifjúsági Európabajnokságról már aranyéremmel tért haza. A 200 méteres vegyesúszásban nyerte el a bajnoki címet, majd egy év múlva a müncheni olimpián a 200 méteres gyorsúszásban, a 4X100 méteres gyorsváltóban, és a 4X100 méteres vegyesváltóban nyert ezüstérmet. És a belgrádi világbajnokságon már négy aranyat szerzett, és világcsúcsot is úszott! A 100 m gyorsúszásban 56,16, a 200 m gyorsúszásban 2:03,22 és a 100 m-es delfinúszásban 1:02,53 mp-es új világrekorddal győzött. Kornélia Ender pontos edzésterv szerint készül az idei nagy világversenyre, a montreali nyári olimpiai játékokra. Nemrégiben megkérdezték tőle, hogy milyen időeredményt vár a 100 méteres gyorsúszásban, lehet-e azzal számolni, hogy még jobb eredményt érnek el az olimpiai versenyeken az úszók? Conny gondolkodás nélkül válaszolt: — Biztos vagyok benne, hogy például a 100 méteres gyorsúszásban az aranyérmes ideje nem lesz rosszabb 55.5 mp-nél! Ezt akár le is merem fogadni! A világ legjobb úszói szorgalmasan készülnek az olimpiai játékokra. Ezt igazolják azok az eredmények is, melyeket az utóbbi hetekben elértek. Már most egyre dőlnek a rekordok, szinte naponta olyan időeredmények születnek, melyekre néhány évtizeddel ezelőtt még álmunkban sem mertünk volna gondolni. És azt hiszem, Kornélia Ender lesz majd az, aki a kanadai Montrealban eiéri a megjósolt nagyszerű időeredményt a 100 méteres női gyorsúszásban, és a müncheni ezüstérmek után, a tengerentúli olimpiáról aranyérmekkel tér haza. Majd meglátjuk . . . (fi) 23
