A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-04 / 14. szám
MEGBECSÜLIK ÉS SZERETIK Egy műfordító műhelyében Hány magyar-cseh és cseh-magyar tolmácsra vagy fordítóra lenne szükség Prágában? Erre a kérdésre ma seíVd sem adhat pontos választ. Annyi azonban bizonyos, hogy a nemzetközi turizmus növekedése, a politikai, gazdasági, kulturális, egészségügyi és egyéb kapcsolatok elmélyítése, Csehszlovákia és Magyarország népeinek szoros barátsága, egyre több alkalmat nyújt egymás közelebbi megismerésére, amit csakis a jó nyelvismeret vagy a hű tolmács tesz lehetővé. Prágai intézmények, szervezetek, vállalatok rendszeresen foglalkoztatnak tolmácsokat és fordítókat. Aki ismeri a helyzetet, jól tudja, hogy nem oly könnyű ma rábírni valakit, hogy irodalmi, tudományos, termelési vagy más természetű szöveget, amelyre az érdekeltek epedve várnak, egyik nyelvről a másikra fordítson. Ezen a területen munkálkodik szerényen, de hivatotton és avatotton Welter Alfons doktor, a prágai Magyar Kultúra és más intézmények közkedvelt tolmácsa. Oroszlánrésze van abban, hogy hozónk fővárosában egyre népszerűbbek a magyar tárgyú rendezvények, pl. magyarországi szakemberek előadásai, irodalmi és művészi estek, szemináriumok, stb. Láttuk már Welter doktort a tévében is, amint a baráti országok államférfiéinak találkozásánál állt a háttérben, tolmács-küldetését teljesítve. A legtöbbször azonban valamelyik előadó mellett foglal helyet, hogy annak magyar nyelvű előadását a cseh hallgatóság anyanyelvére fordítsa. S ezt olymódon teszi, hogy nem csupán a nüónszokat érzékelteti mesterien, hanem tárgyi felkészültségével és ügyszeretetével azt is eléri, hogy az előadó és hallgatói közt kezdettől fogva természetes, szinte közvetlen kapcsolat alakul ki. Akinek úgy tűnik, hogy Welter Alfons nevével valamelyik könyvében találkozott, jól emlékszik: a budapesti Akedémiai Kiadó és a ČSAV közös kiadásaként 1960-ban megjelent kétkötetes Cseh-magyar szótár kéziratát felülvizsgáló, rendező és kiegészítő munkaközösség vezetője volt. Welter doktor nem szokott a hídépítésről vagy a hídszerepről beszélni, de a baráti népek közt épülő hídnak ő maga igen fontos tartozéka és ha munkájába belefáradna, igen nehéz lenne pótolni. Őt azonban idősebb korában is oly motor hajtja, aminő Jaroslav Vrchlický korában František Brábek, vagy József Attila és Karel Čapek korában Anton Straka szervezetében működött. A tolmács szerepével elődjeihez híven Welter Alfons sem elégszik meg, noha nagy jelentőséget tulajdonít és sok időt és energiát is szentel ennek a munkának. Hajdani és mai munkásságának nagy részét prózai, drámai és költői alkotások „tolmácsolása" — a műfordítás teszi ki. Nehéz lenne a cseh lapok évfolyamaiból elöbányászni mindazt, amit fordításaiból közöltek. Welternek nem kellett soha könyvkiadói szerződés, hogy asztalához üljön és valamelyik magyar költőt vagy írót bemutasson a cseh közönségnek, ivotegekben, egyszerű fedelekben fekszenek, József Attila, Illyés Gyula, Benjámin László, Bede Anna szebbnél szebb költeményei, alkotóihoz méltó cseh átköltésben. A régiekből itt vannak még Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Babits Mihály verseinek fordításai, majd ismét a „maiak” .kerülnek kezünkbe: Zelk Zoltán, Simon István és mások. Ám Welterék írógépén prózaírók hosszú sora is megtanult már csehül szólni: Palotai Boris, Galgóczi Erzsébet, Bertha Bulcsu, Somogyi Tóth Sándor, Kurucz Gyula és a többiek. A műfordításokból sokat közölt annakidején a prágai magyar követség Za socialistické Maďarsko címmel megjelent lapja, amely azóta már megszűnt. Csak ízelítőül említsük meg, hogy az Obránce vlasti c. lap Petőfifordításót közölte, az Obrana lidu c. újságban József Attila verseiből készült fordításai jelentek meg a Lidová demokracie c. napilap közölt tőle Ady Endre, József Attila, a Rudé Právo Radnóti Milkós versfordításokat, s így folytaľhatnánk a felsorolást. Sokat fordított Welter doktor a cseh olvasó számára a magyar népköltészetből is. Igen fontos munkaterületének tartja a Csehszlovák Rádió prágai irodalmi szerkesztőségét, amelynek az évek során gyakorlatilag nélkülözhetetlen munkatársa lett. Igen sok önálló műsort állított össze, de még több prózai és költői műfordítást iktattak be tőle mások összeállításába. Utánozhatatlan fordítóérzéke, munkabírása, kitartása és a szerkesztőségek szempontjából igen fontos: a határidőket tiszteletben tartó pontossága példaképül szolgálhat fiatalabb, egészségesebb, gondtalanabb szerzőknek és műfordítóknak, akik a rádiónak és lapoknak is annyi gondot okoznak. így jöhettek létre oly értékes irodalmi összeállítások mint pl. Bede Anna költészetének bemutatása volt a prágai rádióban, ahonnan a Literárni mésíčník is átvette Welter Alfons műfordítását. A sajtó és rádió azonban nem kizárólagos területe Welter művészeti és irodalmi ismeretterjesztésének. Nem egy fővárosi könyvtár, művelődési otthon, hangversenyterem, vagy iskola tartott már évfordulók, ünnepségek alkalmával olyan előadást, ahol a bemutatott nagyságok alkotásai az ő művészi tolmácsolásában hangzottak el színművészek vagy diákok-szavalók ajkáról. A bécsi születésű Alfons Welter a klasszikus gimnáziumot Budapesten és Prágában végezte el, a Károly Egyetem jogi karán folytatta s fejezte be tanulmányait. 1939-től, 26 éves korától kezdve működik tolmács és fordítóként. 1949-től a magyar követség sajtóosztályán dolgozott; kb. 1952-ben kezdett hozzá magyar költők verseinek fordításához. Életének igen fontos fejezete ez az évtized, melynek folyamán az akadémiai szótár jött létre a vezetése alatt. Szaktekintélynek tisztelik, emberségéért és áldozatosságáért szeretik. Hány tolmácsra vagy fordítóra lenne szükség a fővárosban és hányra országszerte? Talán elég lenne, ha számuk megtízszereződne, de ha legalább felerészt oly felkészültséggel, kitartással és önzetlenséggel állnának a két nép közeledésének szolgálatában mint Welter doktor Prágában. SZÁNTÓ GYÖRGY SZIGET ES TENGER (Babits Mihály versei szlovákul) Nemrégiben került a könyvesboltokba, s így a szlovák olvasóközönség számára elérhető közelségbe Babits Mihály könyve, költészete. Vojtech Kondrót a kötetbe gyűjtött versek válogatója és fordítója, Kassák Lajos és Weöres Sándor verseinek átköltése után ismét olyan adóságot törlesztett, amely kulturális életünk, irodalmunk megismertetésének az útján fontos állomásnak számít. Igaz, a válogatás Babits életművéből, költészetéből csupán jelzésszerűen villant fel mintegy ötven vers-fényjelet, mégis, ismerkedni, ízlelgetni a babitsi világot elegendő volna. Vojtech Kondrót fordítói munkásságát mindig rokonszenvvel figyeltük, teljesítményeit kellően méltattuk és méltányoltuk. A mostani — immár harmadik — önálló fordításkötete szándékai ellenére, nem hozta meg a várt eredményt. Az alig egy éve tragikus hirtelenséggel elhunyt Tolvaj Bertalan az Irodalmi Szemle 1974 9-es számában ívnyi terjedelmű tanulmányban foglalkozik V. Kondrót fordítói munkásságával, annak pozitív és negatív vonatkozásait egyaránt mérlegre téve. Tolvaj megállapítja, hogy Kondrót — a Most cez Dunaj (Híd a Dunán) antológiái idején — „ ... még nem bizonyult elég hű fordítónak.“ Ezután sorra veszi a verseket, s az összahasonlítások Tolvaj állítását igazolják. De a Kassák és a Weöres fordításokban már a „rokon szellemek tisztelegnek egymás előtt.“ Vagyis Kondrót fordítói teljesítménye az első próbálkozások, az első kísérletek után kiteljesedett. Tolvaj szerint „ami a Kassák válogatásban nagyrészt, a Weöres kötetben pedig teljesen meg is valósult,“ ; azaz a forma és a szövegek hiteles tolmácsolása. Ezzel szemben — sajnos — Babitsosai Kondrótnak nem sikerült teljes mértékben megbirkóznia. Az Ostrov a more (Sziget és tenger) verseinek — szlovák verseinek — színvonala elmarad az előző két költőétől. Vajon miért? A természetes logika rendje szerint ennek pedig jobbnak kellett volna lennie. De nem az. Véleményünk szerint Weöres és Kassák világának — versvilágának — szabadabb zenei és gondolati (talán értelmi és nyelvi) rétegződése is közelebb áll Kondrót költői világához, míg a babitsi vers nehezebben felbontható vonulatai, formai, nyelvi megoldásai távolabb esnek tőle. Ebből következhetett, hogy Kondrót feladta, vagy kénytelen volt feladni a „forma és a szöveg hiteles tolmácsolását.“ Példának a Húsvét előtt a második versszakát idézem: ha szétszakad ajkam, akkor is. ha vérbe lábbad a dallal és magam se hallva a nagy Malom zúgásán át, dalomnak ízét a kínnak ízét tudnám csak érezni, akkor is — mennyi a vér! — szakadjon a véres ének! aj keď si pery roztrhnem, aj vtedy, keď spolu s piesňou budú po krk v krvi, a ja sám_ mŕtvy, v hukote obrovského Mlyna len v chuti muky chut svojej piesni pocítim, aj vtedy — ach, koľko krvi! — nech vytryskne ten červený spev! Hasonló pontatlanságok, félrehallások szinte minden versben előfordulnak. („Hallva“ helyet — smrf, „véres ének“ helyett — červený spev stb). így Kondrótnak az a szándéka, hogy Babits költői világát — ha jelzésekben is — bemutassa a szlovák olvasóközönségnek, csak részben sikerült. Ennek ellenére az „Ostrov a more“ megjelenése jelentős esemény, s szándékaiban szolgálja a kölcsönös megismerés nemes ügyét. Tudomásunk szerint Vojtech Kondrót jelenleg Illyés Gyula verseinek fordításán dolgozik. Bízunk abban, hogy az Illyés-kötetet a szlovák Kassák és Weöres fordítás-kötetek nyelvi és formai színvonalán olvashatjuk majd. GÁL SÁNDOR 20
