A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-05-04 / 14. szám

napja HITLER UTOLSÓ ÓRÁI — Adolf Hifiéi napról napra idege­sebb ingerlékenyebb lett — mondotta kihallgatásakor Gertrud Junge, Hitler titkárnője. A bunkerben napok óta sen­ki sem aludt. Adolf Hitler április 30-án végrendel­kezett. Dönitz tengernagyot elnökké, Goebbelset miniszterelnökké nevezte ki. Ezután feleségül vette Éva Braunt, majd az esküvői ebédet Goebbelsék társasá­gában fogyasztották el. Másnap reggel a szovjet páncélosok már 800 méterre közelítették meg Hitler bombabiztos bunkerét. Ebéd után, az egykor nagyhangú, dicsekvő diktátor sokmillió ember gyil­kosa reszkető hangon búcsúzott titkár­nőjétől és elindult szobája felé, ahol Evő Braunnal együtt öngyilkosságba menekült a felelősségrevonás elől. VÖRÖS ZÁSZLÓ A REICHSTAGON Berlin égő pokollá változott. Elkese­redett harc folyt minden utcáért, min­den házért. Karl Weidling tábornok, akit utolsó városparancsnoknak neveztek ki, nem tétovázott. Rádió útján tűzszünetet kért: „Figyelem! Figyelem! — szólt o kére­lem. — Itt az 56. német páncélezred parancsnoka beszél. Tűzszünetet kérünk! Berlini időszámítás szerint, 12 óra 30 perckor a potsdami hídnál jelennek meg megbízottaink, akik a további fel­tételeket veszik át. Megbízottaink ismer­tetőjele: fehér zászló. Várjuk a választ!" Zsukov marsai elrendelte o azonnali tűzszünetet. Berlin ostroma befejeződött. A Königsplatzon lévő Reichstag épü­letén másnap, május mósodikón reggel már a vörös zászló lengett, mely a hős szovjet katonák fosizmus felett aratott győzelmét hirdette. A szovjet hősök szétverték, legyőzték a német fasiszták fegyveres erőit. A le­­ningrádi és a sztálingrádi győzelem után a szovjet nép kiűzte hazája terü­letéről a megszállókat, és a nácikat fel­legvárukban, Berlinben térdre kényszerí­tették. Az emberiség legnagyobb ellen­ségét, o fasizmust ugyanaz a fegyvert tartó kéz zúzta szét, mely o harcok után kenyeret és szabadságot adott a mind­kettőre éhes embereknek. A népekért harcoló szovjet katona így vált a szo­cializmus zászlaja alatt a béke katoná­jává, a népek együttműködésének har­cosává. F. I. Felvételek: L. Absolon (1), T. Benda (1), J. Sámel (1) és archív (1) rege és az Odera folyó partjón új álló­­sokba helyezkedett. Pontosan harmincöt percig tartott o minden idők legnagyobb tüzérségi tüze. És reggel hat órakor, hasonló tűzi­játék után, Konyev tábornok hadserege a Neisse folyó partján foglalta el új állásait. A szovjet haderők aznap már ötven kilométerre állták a végcél, Berlin előtt . . . ALPENFESTUNG LEGENDÁJA Április 23-án, a hajnali szürkületben három magasrangú német tiszt — köz­tük Kurt Dittmar, a berlini rádióadó katonai hírmagyarázója — titokban át­kelt az Elbán, és a 30. amerikai divízió vezérkaránál jelentkezett. —- Hol van Hitler? — volt az omeri­­kai kémelhórítók első kérdése. — Berlinben . . . Biztosan tudom — váloszolta a hírmagyarázó. — Lehetetlen! Megbízható forrósból tudjuk, hogy Hitler az ötvenezer négyzetkilométernyi Alpenfestungban, a Münchentől délre eső alpesi erődítmé­nyében tartózkodik, ahol a végső ellen­állást szervezi — vágott idegesen Kurt Dittmar szavába az egyik amerikai tiszt. — Mit tud ön az olpesi erődítmény­ről, és az ellenállás szervezéséről? — kérdezte nyugodtabb hangon a másik kémelhárító. Kurt Dittmar tábornok, a berlini rá­dióadó katonai hírmagyarázója csodál­kozva bámulta kihallgatóit, majd moso­lyogva szólt: — Alpenfestung . . . Olyan nincs! Le­het, hogy egyes elvakult nácik képzele­tében született az a gigantikus erőd, melyről itt önök beszélnek, de az á va­lóságban nem létezik. Legenda . . . így is volt! Hitlernek nem volt csoda­­fegyvere, és az alpesi véderőd is legen­da volt. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom