A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-20 / 13. szám

Eg y színésznő több arca a próbán dogon árnyalt művészi lehetőséget kí­nál. Úgy érzem, hogy a legutóbb ját­szott darabjának, a Tűzvirágnak sikere is kötelezi színházunkat. Mint mind­annyiszor, ha egy új hazai magyar szín­mű bemutatása előtt állunk, a társulat most is nagy kedvvel látott munkához." OLVASÓPRÓBA Néhány perccel múlt tíz óra. Jelen van mindenki, aki a darabban játszani fog. Beke Sándor csak ennyit mond: — Megkezdjük a próbát. Aztán né­hány mondattal jellemzi a színművet, elmondja hogy mit szeretne „ikihozni" belőle. A színészek bólintanak, s máris fel­hangzónak az első dialógusok, üresen, személytelenül csengenek a mondatok. Úgy tűnik — egyelőre — nem tudnak mit kezdeni a szöveggel, keresik a mondatok értelmét, rejtett lényegét. — Milyen fényes odalenn a város. Nem nézed meg, mókus? — olvassa Kövesdi Szabó Marika, aki Ildikót játssza. — Látom... — válaszol „unottan" a férje, Szekeres Antal, azaz Csendes László. TÉRPRÓBA Ismét a társalgó, ám a színészek nem ülnek már az asztal körül, hanem áll­va próbálnak. Ez már térpróba! Kezükben még ott a szöveg, de már­­már fejből igyekszenek mondani a szö­veget. Az avatatlan szemlélőnek gaz­dag képzelőerejének kell lenni ahhoz, hogy elképzelje: a karosszék most nyu­gágy, a szék az napernyő, a hamutar­tó az konyakosüveg, a pohár az . . . pohár nincs is, csak a színészek úgy tesznek mintha a kezükben lenne .. . Harmincöt perce folyik a próba, és a tizennegyedik oldalon tartunk. — A rendező megállítja, megismételte­ti a jelenetet. Ki tudja, hányadszor már? . . . SZÜNET Két órai megfeszített ütemű munka után szünetet engedélyez Beke Sándor. — Tizenöt perc! — mondja az ügye­lőnek. Cigarettafüst, kávéillat. Néhány perc­nyi kikapcsolódás. Egyesek újságot ol­vasnak, mások elszaladnak a legköze­lebbi boltba egy harapásnyi ennivaló­ért. Várady Béla a telefonkönyvet tanul­mányozza egy számot keresve, Boróros Imre megigazítja a haját, aztán rá-, gyújt. — Furcsa, makacs alak ez a Feri — mondja a Lovicsek-darabban játszott figurájáról. — Ilyen tipusú szerepet, mint Ildikó sosem játszottam még. Izgalmas fel­adat lesz feltárni a néző előtt enne/: a lánynak a romlottságát, belső lelki világát — tűnődik el Kövesdi Szabó Marika. Élesen csattan az ügyelő tenyere: — Folytatjuk! INTERMEZZO Az utolsó térpróba folyik. — Holnao a színpaaon próbálunk — mondja fe­lém fordulva a rendező. A főszereplők egyike azonban több mint egy órát késik már. A szomszéd szobában megberren a telefon. Az il­lető megbetegedett, gyógyulása egye­lőre bizonytalan. Az arcokon levertség, a próba hátralevő része csapnivaló. Kényszerszünet. Ilyen is van egy szín­ház életében. ISMÉT PRÓBA Néhány héttel később, jóval a pre­miér eredetileg kitűzött időpontja után. öt napja, hogy újra folynak a próbák. A nézőtér üres, csak a rendező és a riporter ül a sötétben. Már színpadkész a darab: a beállí­tás után most a gesztusok és a párbe­szédek csiszolása folyik. A díszlet e­­gyelőre még csak jelzett, de a dialó­gusok már komolyak. — Fékezz, légy őszintébb, hogy fo­kozni tudj! Imre, te pedig zárd le a mondatot! — száll a rendezői utasítás Kövesdi Szabó Marika és Boráros Imre felé. — A figurák belső összefüggéseit keressük — fordul felém Beke Sándor, aztán újra felszól a színpadra. — Imre ez a bejöveteled üres, a színésznek folyton játszania kell! Újabb jelenet kerül sorra, aztán a következő. És a riporter is érzi, hogy az olvasópróba óta szinte minden megváltozott. A színészek már figuráik­ban élnek, nem kiabálnak, hanem hangjukat belső meggyőződés fűti, min­den lépésük, karlejtésük, minden pil­lantásuk indokolt. A próba is folyamatosabb, a rende­ző ritkábban állítja le a cselekményt egy-egy utasítás végett. ELSŐ FŐPRÓBA Elkészültek a díszletek és a kosztü­mök. A kellékes is helyére tett már mindent, a világositó is ott ül a mű­szakiak fülkéjében. Enyhe feszültség, ma először men­nek végig a darabon megállás nélkül. A rendező a széksorok között ül, előtte szövegkönyv és jegyzetfüzet. Néha-né­ha felugrik, de nem szól, csak egy-egy bejegyzést tesz a noteszbe. Minden úgy megy már, mint egy va­lódi előadáson. — Néhány jelenetet még csiszolni kell. Gyertek be este hatra! — hang­zik a rendezői instrukció. Hat nap múlva itt a bemutató. EPILÓGUS HELYETT Április huszonkettedikétől új darabot játszik a kassai Thália Színpad. . . . A- mikor a függöny szétnyílik, az erős reflektorfényben egy fényűzéssel beren­dezett városi villa teraszát látjuk . .. Aztán felhangzik az első dialógus .. . így kezdődik Lovicsek Béla legújabb színműve, az Alattunk a város, felet­tünk az ég. Mindannyiunkat érintő, aktuális témát tár elénk. (i) KONTÁR GYULA felvételei Á prilis huszonkettedikétől új da­rabot játszik a MATESZ koši­­cei (kassai) Thália Színpada. Egy színmű, melyben min­dennapjaink problémáiról esik szó. A karrierizmus, a nqgyravágyás, a gyors meggazdagodás, a becsületes és egye­nes út keresésének; a szülők és gye­rekeik közötti viszony aktuális kérdései­ről. Ennek az írásnak nem az a célja, hogy a- rendezést, a színészek játékát értékelje. Most „mindössze” azt pró­báljuk meg, hogy bepillantsunk a ku­lisszák mögé, megkíséreljük ellesni, mi­ként farag a színész hús-vér jellemet az író által papírra vetett figurából, milyen elképzelésekkel dolgozik a ren­dező. PROLÓGUS HELYETT Beke Sándor, a darab rendezője mondja: „A Magyar Területi Színház legfonto­sabb feladatainak egyike, hogy a ha­zai magyar drámairodalom fejlődését, minél teljesebb kibontakozását szor­galmazza. Hadd mondjam el, hogy kü­lönösen a második világháború évei­ben vagy a felszabadulás után szüle­tett, fiatal csehszlovákiai magyar író­nemzedék első srínpadi próbálkozásait rendezném szívesen, sajnos azonban a húszon- és harmincévesek drámaírói zsengéi egyelőre még váratnak maguk­ra. Természetesen, nem kisebb öröm­mel vállalom az idősebb írónemzedék színpadi alkotásainak rendezését, an­nál is inkább, hogy hazai magyar drá­mairodalmunk gazdagításának felada­ta egyelőre még csak az ő váflukat terheli. Lovicsek Béla akár a Thália Színpad háziszerzőjének is tekinthető, hiszen három esztendő leforgása alatt már a második darabját mutatjuk be. Érett, jó tollú drámaíró, aki azonosulni tud figuráival, jó jellemeket rajzol, szí­nésznek és rendezőnek egyaránt gaz­lldikó és Balogh jelenete (Kövesdi Szabó Marika és Lengyel Ferenc) Az olvasópróbától a bemutatóig • Amit nem tartal­maz a műsorfüzet sem ... • Lovicsek Béla legújabb színműve a MATESZ Thália Színpadának műsorán PRÓBATÉTEL, EMBERSÉGBŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom