A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-20 / 13. szám
ÜZEM A FALU KÖZELÉBEN A kompresszorállomás bejárata Veiké Zlievce (Nagyzellő) meredek dombok között fekvő falucska. Hírnevének megalapozója a határában épített távolsági gázvezeték egyik kompresszorállomása. Hogyan telnek itt a dolgozók hétköznapjai, ünnepei? Igaz, ünnepről az ő esetükben talán nem is lehet beszélni, hiszen péntek délután nem teszik le a szerszámot, nem vetik le a munkaruhát. Bela Jozef, az üzemi bizottság elnöke nyújt tájékoztatást. — A dolgozók a szocialista brigád címért versenyző kollektívákat alkottak. Gálik Marian mérnök turbogenerátorok kezelőiből alakult, Klement Gottwald nevét viselő 11 tagú brigádja a legeredményesebb. A CSKP XV. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalását jelentősen túlteljesítette. De jó munkát végez Polgár Stefan és Laczkó Károly brigádja is. Mindkét kollektíva becsülettel teljesíti vállalt kötelezettségeit, amelyek a gépek karbantartására, zavarmentes üzemeltetésére irányulnak. Figyelemre méltó gázveszteség-csökkentésük is (1975-ben 600 ezer köbméter gázt „mentettek meg“). Ezzel az eredménnyel országos méretben is a legjobbak közé tartoznak. A villanyáramnál 600 ezer korona megtakarítást értek el. Tavaly a mezőgazdaságnak is jelentős segítséget nyújtottak. A nagykürtösi járás legnagyobb szövetkezetében, a závadai „Haladás“-ban 5000 órát dolgoztak... Szépítik környezetüket, fejlesztik lakótelepüket, s a szabadnapos brigádtagok üzemzavar esetén bármikor hajlandók eltávolítani a hibát. — A szállítás körül adódtak problémák. Minek köszönhető a változás? — A jobb irányító munkának. Mióta Bela elvtárs tölti be az irányítás felelős posztját, azóta minden megváltozott. Vezetésével a gépkocsivezetők szocialista brigádot alakítottak. Elhatározták, hogy csökkentik a kiadásokat, takarékoskodnak az alkatrészeikkel és a gumiabronccsal. A brigád két tagja önkéntes véradáson vesz részt. A munkafegyelem további javítása szempontjából jelentős, hogy a brigád minden tagja (Mészáros László, Tóth Imre, Ora-Bela Jozef, az üzemi bizottság elnöke vecz József, Bureš Václav, Kajtor József és jómagam) benevezett „A távolsági gázvezeték legjobb gépkocsivezetője“ címért indított versenybe. — Hogyan gondoskodnak a dolgozókról? — Hazai és külföldi kirándulásokat, üdülési lehetőségeket biztosítunk számukra. Támogatjuk sportmegmozd’ulásaikat, mert ez az egészségüknek is jót tesz. Érdemes megemlítenünk, hogy Bakai Péter, Vámos Aladár, Laczkó Károly és Borik Ottó a járási székhelyen megrendezett honvédelmi versenyen első helyen végzett. A nyitrai sportnap három versenyszáma közül megnyertük (röplabda, lövészet, futball) az első kettőt. Egyébként a szakszervezet szorosan együttműködik az üzem vezetőségével, Jesenský Pavel vezetővel, aki pártszervezetünk elnöke is. — Milyen felajánlásokat tettek a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére? — Minden dolgozó egy szabad napját fordítja a gépi berendezésék karbantartására, a munkahely és a környezet szépítésére, de az 500 000 kWó villamosenergia megtakarítása sem kis dolog. Az üzem egyre nő, már folyik a második szakasz építése. Befejezésére még ebben az évben sor kerül. Ez újabb munkalehetőséget jelent a környék dolgozói számára, s újabb feladatokat az üzem vezetőinek. Kép és szöveg: BÖJTÖS JÁNOS KÖNNYELMŰSÉG? Sokat teszünk a közellátás érdekében. Első helyen szerepel a kenyérellátás folyamatos biztosítása. S ez nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek az első pillanatban látszik, vagy ahogy azt számos polgártársunk gondolja. Szerintem nagy dolog a folyamatos kenyérellátás, de ugyanilyen nagy dolog a kenyér megbecsülése is. Régebben falun úgy fordították a megszelt kenyeret, hogy „ne mehessen ki az ajtón“. Vagyis a kenyérnek becsülete volt. Mert sok helyütt kevés volt. Rengeteg család küszködött kenyérgonddal. A kenyérmorzsát sem söpörték le az asztalról. Ma viszont az a helyzet, hogy nincs országunkban olyan család, amelyiknek gondja lenne a mindennapi kenyér. Annyira nincs, hogy a kenyérnek már-már becsülése sincs, bármerre jár az ember, szinte mindenütt ugyanez a kép fogadja: az eldobott félkifli, a szálául is-vajas összeborított kenyérszelet stb. Kik ezek a könnyelmű emberek? Kik azok a polgárok, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni, mennyi időbe és hány koronába kerül, amíg az elvetett magból búza, a búzából liszt, majd kenyér lesz. Nyilván nem ismerik a termelés folyamatát. Halvány sejtelmük sincs arról, hogy gabonaneműeknél 260—280 nap a növekedési és az érési idő. Persze, a magot el kell vetni, a vetőterületet elő kell készíteni. Mindez fárasztó munkába és pénzbe kerül. Az esetek többségében a szülők is hibásak. Bőséges tízóraival látják el fölöslegesen iskolába járó gyermekeiket. Ezt az iskolák környékén eldobált kifli- és kenyérdarabok nagy mennyisége bizonyítja. Mezőgazdász vagyok, s nem titkolom, hogy elszomorít a látvány. Rögtön a világ kenyérgondját juttatja eszembe. Vannak ugyanis földrészek, ahol életeket olt ki az éhség. Meg azt juttatja eszembe, hogy a félkifliket és kenyérdarabokat nem becsülő polgártársaink nem becsülik a mi munkánkat sem — a termelőkét. Ha becsülnék, nem dobnának el a kenyérből egy falatot sem. KARA MÁRTON CABAJBA KÉNE MENNI... A nyitrai Branko szövetkezeti társas vállalkozás Szlovákia egyedülálló üzeme. Dolgozói napospulykákat nevelnek. Az élelmiszeripari vállalat feladataival, illetve a lakosság ellátásával összhangban az idén 25 000 pulykával nevelnek többet a tavalyinál. A megnövekedett feladatok ösztönzőleg hatnak a még tökéletesebb tenyésztési eljárások alkalmazására. A termelés szakosítása a cabaji farmon történik. A ketreces nevelés bevezetésével kétszeresére növelték a teljesítményt. Amit tudni kell még a „Branko“ - ról, hogy a napospulykák nevelésén kívül még pulykahús-termeléssel is foglalkozik. Három gazdasága körülbelül 800 tonna húst ad el a közellátásnak.
