A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
Koratavaszi tüzek füstölögnek a kertekben. Kóró, száraz gyom halomba gereblyélve. Szikrázó napsütésben ablakot mosnak az asszonyok, lányok. Ez már a tavasz közeledtének csalhatatlan jele. Tavaszváró és húsvéti népszokások nyomában járunk itt a nyitrai járás Klasov (Kalász) nevű falujában. Az idősebbék az ősi nevén Kálóznak emlegetik, de a fiatalok kö-j róben a századforduló közepétől hasz, nálatos Kalász név az ismeretesebb. — Ide is eljutottak? — kérdi tréfáld . kozva Bistricky Mónika, a helyi népi művelési otthon vezetője. — Azt hittük, hogy az újságírók csak Zsérét mej Kolont ismerik. Emlékeztetjük, hogy a Hét tavalyi 24. számában — igaz, beküldött anyag' bál — színes képekkel bemutattuk kalászi lakodalom eredeti feldolgozását. — Persze, hogy emlékezünk! Nagy sikere volt a faluban és a járásban is a lakodalmasnak, meg a lapjukban megjelent szép tudósításnak. Szívesen kalauzol a faluban. Útközben megmutatja azt a régebbi parasztházat, ahol a Nószövetség és a CSEMADOK tagjai közösen népművészeti kiállítást rendernek a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére. Az egyik kertben fürge fekete kendás nénike szorgoskodik. Megállunk a kiskapu előtt. Közelebb jön, s amikor megmondjuk, hogy a régi húsvéti szokásokról szeretnénk valamit hallani, tréfásan közbevág: — Pedig azt gondoltam, hogy a hidaimat akarják megjavítani — mutat az árkot betakaró horpadt pallókra. Aztán szép sorjában elmondja, hogy valamikor még a fához is kikötötték a legények a lányt, és úgy öntözték hideg vízzel, nem úgy mint most, „parfőmmel". A legények puttonyokkal vitték a vizet egyik helyről a másikra, mert kút sem volt ám mindenhol. És mindezt — az öntözést — teljesen ingyen, kedvtelésből csinálták a legények, nem kaptak érte se bort, se pálinkát, de még süteményt, vagy tortát sem, úgy ahogy most van szokásban. Csak a gyerekeknek adtak piros tojást. Ugyan mit mondjak még! Másnap alaposan megsUbrikoltuk a legényeket. A subrik fűzfavesszőből font korbács voit. De kérdezzenek mástól is, mert én még a borsót akarom elvetni, zárja le ügyesen a beszélgetést a 76 éves Félix Rozália néni. Felkerestük az egyik legilletékesebbet, a nagysikerű Lakodalmas leíróját Baráth Veronikát, akit éppen tollfosze látlH a hát tós közoen lepünk meg otthon a konyhában. E hagyományos munka szinte kívánja is, hogy mellette régi történeteket, vidám mókákat meséljenek. Veronika néni ugyan a szomszéd faluból, Nagyhindből való, de 23 éves kora óta itt éi Kalászon és a két község szokásai lényegében megegyeznek. Először a virágvasárnapi kikicéről' (kiszehajtás, villőzés) emlékezik meg. Kislányok (kb. 12 éves korig) jártak házról-házra, elmondták az alábbi kedves versikét és ízért tojást kaptak: Haj, kikice, kikice Szép szakajtó, kikice, Ha nem tojott a kakas, Egye meg a farkas. Ha nem adnak egy tojást, Adjanak egy koronát. Nagycsütörtökön pedig kora reggei kimentek a lányok a patakhoz, megmosták az arcukat és a lábukat, hogy szép fehér legyen egész évben. Húsvétvasárnap délutánján, vagy estefelé, amikor külön sétáltak a legények, meg a lányok, a legények mór jelezték a lányoknak, hogy reggel kihez mennek öntözni. S hogy készüljenek az öntözésre. Húsvéthétfőn a lányok úgy öltöztek, olyan ruhát vettek magukra, melyért nem volt kár, ha csurom vizes lett a kútnál. Az öntözés is hagyományosan, kérdezz-felelek játékos mondókával kezdődött: — Van-e lány a házban? — Van. — Szabad megnéznünk? — Szabad. — Szabad-e megöntöznünk? — Szabad. S erre kivitték a kúthoz. Ketten megfogták a két kezét és a többiek rázúdították a vödörből a vizet. Amelyik lányos háznál húsvéthétfőn bezárták az ajtót, illetve nem akarták, hogy lányukat friss vízzel megöntözzék, a legények később tréfás bosszút álltak. A gazda szekerét szétszedték és a háza tetején összerakták. Ha közel volt az ajtóhoz a kút, a kilincshez kötötték lánccal a kutat, és éjjel dörömböltek, hogy nyissa ki az ajtót, de az nem engedett. Az ablakon sem tudott kijönni, mert abban az időben az még nagyon kicsi volt, nem úgy, mint ma, hogy szinte nagyobb mint az ajtó. Vagy mfával rakták be az ajtót, s amikor reggel kinyitották a fa mind a konyhát ba dőlt. V? Veronika néni a toilfosztással kapcsolatban is felelevenít egy érdekes szokást. Lakodalom előtt például mindig fosztottak és a vőlegény megaranyozta a tollat (vagyis pénzt dugott a toll közé) és ez a fosrtóké lett. A vőlegényt a fosztok megkérdezték, hogy tud-e csomót kötni a madzagon, tud-e ruhaszárító kötelet fonni? Ha ezt a műveletet ott helyben bemutatta, akkor megdicsérték, hogy most már igazán megnősülhet. A hagyományok ápolása terén a többi szervezetekkel karöltve, jelentős munkát végez a CSEMADOK. Mivel a CSEMADOK fiatal elnökét, Száraz Fe rencet nem találtuk otthon, Galaba llo na, a helyi szervezet olelrvöke elmond ta, hogy a tavalyi lakodalmi bemutató több mint két órás műsora mennyi em bért megmozgatott, mennyi utánjárás sál szerezték be a régi népviseletet őr ző ruhákat. A fáradozást siker követte Szívesen csinálják. A kultúra iránti sze retet, odaadás hajtja őket. Most min den évben játszanak a faluban szín darabot. Évente közös kirándulásokat szerveznek. Hárman — Galaba Ilona, Hamar Borbála és Kauszek Rozália — részt vettek a Tavaszi szél vizet áraszt járási döntőjén. — Szeretünk énekelni — nyilatkozik szerényen Kauszek Rozália, akinek öt gyermeke van. — Ha egy régi balladát vagy népdalt hallok, máris leírom — mondja Galaba Ilona. A falu hagyományokban van olyan gazdag, mint a többi Nyitra vidéki község. És azt hiszem, lelkesedésben, akaratban sincs hiány, hogy a gazdag örökséget tovább kamatoztassák. OZSVALD ÁRPÁD Pranal Sándor és M. Borský felvételei 29
