A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-13 / 12. szám

— Elégedett vagyok — mondta Jós­ka. — A havi keresetem 2100—2200 ko­rona. A munkatársaim jó, megbízható gyerekek, összetartok, és ami fontos, szeretnek dolgozni ... A CSKP XV. kongresszusának a tisz­teletére kötelezettséget vállaltok, hogy a munkaidő jó kihasználásával terven felül 27 ezer korona értékkel többet ter­melnek, azonkívül csökkentik a selejtet, azt is vállalták, hogy a gyár fiataljai közül önkéntes véradókat toboroznak, s hogy ebben az évben is 250 órát dol­goznak le társadalmi munkában kör­nyezetük szépítésénél és az úttörőtábor átépítésénél. Holló István vasesztergályos. A bri­gádja 30 tagú. Hat fiatal kivételével idősebbek, ő maga is „már" 48 éves. Zömök, erőskötésű férfi. Munkahelyük — kis gyár a gyáron belül. Nem kar­bantartók, többek. Azt is mondhatnánk, hogy ez a műhely a gyár lelke. Itt való­sulnak meg az újító javaslatok, s itt készülnek el a nélkülözhetetlen pót­­alkatrészek a drága, nyugatról importált gépekhez. Tavaly például a tervezett 200 ezer helyett 262 ezer deviza koronát takarítottak meg az üzemnek olyan pót­­alkatrészek gyártásával, amit addig ka­pitalista államokból hoztak be. Holló István Botos Olga — Jó kis kollektíva — szögezte le tényként Holló István, dicsekvés nélkül. — Tavaly családtagjainkkal együtt két­napos diránduláson vettünk részt Ma­gyarországon. Nagyon jól sikerült, s ami a lényeg, még közelebb kerültünk egy­máshoz . .. Szintén tavaly a „Tedd szeb­bé környezetedet" mozgalomban 512 órát dolgoztunk le társadalmi munká­ban . . . Pártunk XV. kongresszusa tisz­teletére vállaltuk, hogy ebben az évben is legyártunk 210 ezer korona értékű pótalkatrészt hazai anyagból a folya­matos termelés érdekében. Nagy Ferenctől még azt is megtud­tam, hogy vállalaton belül az üzem 2. helyen végzett az újító-mozgalom versenyben, ugyancsak második helyen végeztek tavaly a szocialista munkaver­senyben. ■ PROCESOGRAF Simon Ferenc igazgató éppen elme­nőben volt érkezésemkor. Rövid beszél­getésünk alatt bekapcsolta az üzemi televíziót, ami hat olyan munkahelyet hozott be az irodába, ahol nem a gépi, hanem az emberi kéz munkája dominál. Jól rácsodálkoztam, mire az igazgató felém fordult: — A procesograf sokkal okosabb és korszerűbb — mondta, majd magyarázatként még hozzáfűzte: — a termelési folyamat regisztrálására szol­gáló berendezés. Munkatársaim majd bemutatják, ha érdekli... Érdekelt, s volt mit megcsodálnom: egy központra 36 kulcsfontosságú mun­kahely van bekapcsolva. No már most, minden munkahelyen nyolc gombot nyomhat meg a dolgozó, például: munkakezdés, gépátállítás, műszaki hi­ba, anyaghiány, áramkiesés, szerszám­csere, anyagmozgotás, nincs terhelés alatt a gép ... Az előző nap „eredmé­nyeinek" a pontos kimutatása aztán másnap reggel 7 órára az igazgató asztalára kerül. A dolgozó nem csalhat, nem beszélhet mellé, a rendkívül precíz és okos berendezés kimutatásával nem lehet vitába szállni. A gyár vezetőségének viszont óriási segítséget nyújt a berendezés (nem a dolgozók rovására, hanem a folyamatos W j mi j?i mi-rumi 1 J ■ ír m yrH ti v i . * v w ' ’ VI i - z-1 1 Középen: Balázs József termelés érdekében). Egyrészt, mert a vezetésnek pontos áttekintése van a termelési folyamatról s rögtön látja, hol szorít a csizma, másrészt, mert azonnal közbeléphet, intézkedhet, segítséget nyújthat, ha szükséges. ■ SZOCIÁLIS GONDOSKODÁS Lehetetlen mindent felsorolni, csupán néhány lényegesebb dolgot említek, mint például azt, hogy naponta mintegy 350 dolgozó étkezik az üzemi konyhán, hogy a gyermekes anyák kivételben ré­szesülnek, hogy a dolgozók bel- és kül­földi üdültetésen vesznek részt — tavaly 49-en Bulgáriában töltöttek két hetet, gyógykezeléses fürdőbeutalót pedig 33-on kaptak —, aztán az is figyelemre méltó gondoskodás, hogy az üzemi rendelőben naponta rendel az orvos, hetente kétszer pedig a fogorvos, meg az is, hogy az üzem saját úttörő tábo­rában 80 gyermek táborozhat nyaranta, sőt hétvégeken a dolgozók családtag­jaikkal együtt szintén ott pihenhetnek. A 6. ötéves tervidőszakban például az üzem 35 lakásegységet kap dolgozói részére, ebből hatot az 1976-os évben, azonkívül az üzem vezetősége szövet­kezeti lakásra 15 ezer koronás stabilizá­ciós kölcsönt adhat egy-egy dolgozójá­nak ... Az ember és a munka ... A család és a gyár... Egyéni és össztársadalmi érdekek... Népgazdasági hasznos­ság ... Társadalmi életünkben gyakorta felvetődnek ezek a kérdések és fogal­mak. Nem ok nélkül: jellemzői életünk­nek, szocialista valóságunknak. Ezt éreztem a füleki bútorgyárban is. Ezt láttam tükröződni az emberek egymás­hoz való viszonyából és munkaerkölcsé­ből, nagyszerű munkaeredményeikből. Valahogy így valósul meg s kap igazi tartalmat a sokszor kimondott és leírt jelszó: Szocialista módon dolgozni és élni!... Valahogy így nő fel az ember a korhoz, melyben él, s így lesz kovácsa a még többet ígérő holnapnak. LOVICSEK BÉLA (A szerző felvételei) 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom