A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-13 / 12. szám
lepte meg a világot, Anvar Szádot legutóbbi külpolitikai lépései, az USA-val való kapcsolatok állandó mélyítése erre következtetni engedtek. Ezért a moszkvai reagálás is ennek megfelelően józan és megfontolt volt, kifejezve, hogy a Szovjetunió továbbra is ápolni fogja az arab népekhez fűződő barátságát és mindig síkra száll azok igazi érdekeiért. Egyiptom lépése kétségkívül nem szolgálja az arabok ügyét és a közel-keleti békét, biztosan nincs távol az az idő, amikor ezt az arab tömegek is felismerik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán valójában egy második békeprogramot hirdettek meg, amely nagy súlyt helyez a már hagyományosnak mondható kelet-nyugat kapcsolatok elmélyítésére és a területen a bizalomépítés folytatására. Ugyanakkor minden eddiginél erősebben húzza alá a Szovjetunió és az ázsiai országok viszonyának javítását célzó szándékát, az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének fontosságát. Ezzel kapcsolatban szó esett a szovjet-kínai viszonyról is. Annak ellenére, hogy a jelenlegi maoista vezetés szovjetellenes irányzatot folytat és a kínai-szovjet viszony a XXIV. kongresszus után tovább romlott (amit az is kifejez, hogy a szovjet-ellenesség Kínában a pártpolitika vezérelve lett), mégis Leonyid Brezsnyev beszámolójából kitűnt, hogy a Szovjetunió nyitva Tíz napon át Wszkvára figyelt az egész világ. A huslodik század története megtanította a nemzetközi közvéleményt arra, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusai évekre előre jelzik nemcsak a legnagyobb szocialista világhatalom politikájának körvonalait, nemcsak egy fejlett szocialista ország belső progressziójának útjait, hanem jórészt a világ fejlődése, a nemzetközi téren várható politikai változások lehetséges irányait is. Mindez teljesen logikus, hisz ma már minden ember tudja, hogy a Szovjetunió külpolitikája meghatározó jelentőséggel bír a nemzetközi helyzet további alakulására. Meghatározó jelentőséggel bír a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésével kapcsolatos kérdések további fejlődésére. A Szovjetunió és az egész világ haladó békeszerető erői összefogásának köszönhető, hogy Európában már harminc éve béke von. Eltolódtak az erőviszonyok a béke és a haladás erőinek javára, s ennek következtében sikerült a világ különböző pontjain megfékezni — nagy részben lokalizálni — a háborús tűzfészkeket. Indokína népei nemsokára ünnepük a vietnami háború befejezésének első évfordulóját. Napjainkban tanúi vagyunk az imperialista hatalmak angolai intervenciója kudarcának. Ennek ellenére a világ még távolról sem nyugodt. Az afrikai kontinensen a dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia fajüldöző rendszerei, az imperialista hatalmaiktól támogatva, továbbra is potencionális háborús veszélyt jelentenek Afrika népei számára. A megoldatlan ciprusi kérdés ugyancsak melegágya kongresszusa után lehet a nemzetközi feszültség kiéleződésének. Gondolom, ma már senki sem kételkedik abban, hogy a világbéke számára a legveszélyesebb tűzfészek a Közel-Keleten alakult ki, ahol — mint ahogy Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott beszámolójában találóan jetlemezte — „nincs se háború, se béke”, és orra figyelmeztette a világ népeit, hogy jelenleg senki sem mer kezességet vállalni azért, hogy ez a feszült helyzet nem lobbantja-e fel ismét a háború lángját a közel-keleti térségben. Ebből kiindulva a közel-keleti probléma fontos helyet foglal el az SZKP XXV. kongresszusán mind a központi bizottság beszámolójában, mind a külföldi kommunista és munkáspártok vezetőinek felszólalásaiban. Ami itt elhangzott, mind egy gondolatra összpontosult: meg kell tenni mindent az imperialista és cionista agressziónak és következményeinek felszámolása érdekében. hogy a világinak ezen a területén is véget érjen a népek tragédiája és ismét elkezdődhessen az igazságos rendezésen alapuló békés építés korszaka. A szovjet kommunisták az alábbiakban fogalmazták meg XXV. kongreszszusukon a szovjet állam külpolitikájának célkitűzéseit az elkövetkező öt esztendőre: A békeszerető államoknak minden erőfeszítését a még meglevő háborús tűzfészkek likvidálására és elsősorban az igazságos és tartós közelkeleti béke megteremtésére kell összpontosítaniuk. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szükséges, hogy az illetékes államok megtárgyalják annak kérdését, hogyan járuljanak hozzá a fegyverkezési verseny felszámolásához a közel-keleti térségben. Mint a szovjet felhívás hangsúlyozza a közel-keleti államok fegyverkezési versenyének felszámolása és e térségben tartós, igazságos béke megteremtése természetesen nem választható el e kérdés komplex megoldásától, vagyis a fegyverkezési verseny világméretekben való korlátozása nélkül. Ez logikus is, hiszen a tapasztalatok azt igazolják, hogy mindaddig számolni kell a közel-keleti háborús tűzfészek fennmaradásával és egy újabb fegyveres konfliktus kirobbanásának lehetőségével, amíg az izraeli agresszorok arab területeket tartanak megszállva, nem ismerik el a palesztinok jogát az önrendelkezésre és az önálló állami létre, s az Amerikai Egyesült Államok fokozza fegyverszállításait Izraelnek. A Szovjetunió már évek óta a közelkeleti probléma tárgyalásos alapokon nyugvó békés rendezésére törekszik s ennek érdekében együttműködik minden haladó és reális politikai erővel. Ez a szovjet külpolitikai irányzat változatlan lesz a jövőben is, annak ellenére, hogy az Egyiptomi Arab Köztársaság kormánya nemrég egyoldalúan felmondta az egyiptomi-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Egyiptomnak ez a lépése nem hagyta az ajtót a szovjet-kínai kapcsolatok normalizálása előtt. Az SZKP XXV. kongresszusa behatóan foglalkozott a katonai enyhülés kérdésével és a leszerelés teendőivel is. E téren a feladatok között első helyen említi a pillanatnyilag legégetőbb problémát: a szovjet-amerikai SALT—2 megállapodás megkötésének szükségességét, kimondatlanul arra gondolva,’ hogy ha ezt a megállapodást az ideiglenes egyezmény lejártáig, tehát 1977-ig nem sikerült megkötni, újból megkezdődhet a fegyverkezési verseny, ami veszélyeztetné a világ békéjét. Nemzetközi kérdésekben tehát a szovjet kommunisták XXV. kongresszusa józan hangot ütött meg. Ez a józan hang egyben az emberiség reményének hangja is. A világ haladó közvéleménye biztos abban, hogy a XXV. kongresszus után a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép, a szovjet állam ugyanilyen következetesen fogja végrehajtani a világ haladó erőinek és a többi szocialista államnak segítségével az itt kitűzött feladótokat, mint ahogy a XXIV. kongresszuson meghirdetett szovjet békeprogram végrehajtásának eredményeképpen valósult meg az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záró szakasza s írták alá a résztvevő országok kormányfői Helsinkiben az oly nagy fontosságú záró-okmányt. A szovjet kommunisták XXV. kongresszusa azt a reményt és hitet sugározza, hogy a tartós, igazságos béke megteremthető az egész világ népei számára, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, együttműködésének alapján. VARGA JANOS APN felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava—Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon Kontár Gyula, a 32. oldalon M. Borský és E. Mešková felvétele 2 GONDOLATOK AZ SZKP XXV.
