A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
Ami azt illeti, hogy a delfinek értelmes lények, hát erről azt gondolom, hogy ez alapos tévedés. Nemrég behívattak az igazgatóságra és megkérdeztek : — Részt kívánna venni egy hasznos vállalkozásban? Azt mondom: — Nem tudom, még nem próbáltam. Sok mindenben vettem már részt, de hasznos vállalkozásra még nem futotta az erőmből: Miről van szó tulajdonképpen? — Hót — mondják ők — éppen most kaptunk néhány delfint. Élőket. Nem gyakorolna be velük egy új cirkuszi számot? Mi minden támogatást megadunk önnek. — És a delfinek? — kérdezem. — Azok is megadnak minden támogatást — mondják. — Hiszen a delfinek értelmes lények. Meg hát ön sem .. . akármilyen ember. Ha vállalja, rögtön lásson is hozzá. Gondolkodóba estem, mindent jól mérlegeltem, aztán ezt mondom: — Vállalom! De hát — mondom — mik azok? — A delfinek? Hát, olyan lények. — Értem — folytatom. — Engem főleg az érdekel, hogy mit esznek? Tehát mivel táplálkoznak? — Halakkal. Nos, mindjárt jobb kedvem kerekedett. Megkönynyebbültem. Aztán teljesen nyugodtan elindulok a cirkusz telepére. Fontoskodva lépegetek o ketrecek között. Körülnézek. Aztán megláttam közülük oz egyiket, hal volt a fogai közt. Közelebb mentem és egészen elcsodálkoztam. Micsoda szép állat, igazán: teijesen vörös és a szőre ragyog mint az ezüst. — Mi van delfin? Akarsz még halacskát? Azt mondja vSlBki: — Bocsánat, ez nem delfin. Ez csak középeurópai bizón. Nemrég vásároltuk külföldön, valutáért. Az ön állatai a szomszéd helyiségben találhatók ... Nem jöttem zavarba, hanem bementem a másik helyiségbe. Nézelődöm: micsoda ostobaság! Abszurdum! — Hogyan, tán nem volt elég ketrec, vagy mi? — kérdem. — Miért vannak a medence vizében? Erre elmagyarázzák nekem, hogy minden rendben van. Ahogy kell. Ök, vagyis a delfinek, tengeri állatok, állandóan a vízben tartózkodnak és csak ritkán ugrálnak ki a szárazra. Biztonság kedvéért szigorúan megjegyeztem: — Az ilyesmire előre figyelmeztetni kell az embert! Mert oz is lehet, hogy vízi idomításra nem vagyok felkészülve teljesen. Hiszen felelős vagyok az igazgatóságnak! Erre rögtön hoztak egy lavórt tele hallal — az idomítás céljaira — és különféle kellékeket: golyókat, pálcákat, különféle karikákat és hasonlókat. Levetettem hát a zakómat, odamentem a medence szélére és lehajoltam. Füttyentettem egyet. A legkívóncsibb delfin rögtön érdeklődést mutatott. Odaúszott hozzám, kidugta az orrát o vízből és bámul. Azt mondom neki: — Nos, így áll a dolog. És most bedobok neked egy pálcát, te pedig hozd vissza. És ne düllesztgesd azokat a nagy szemeidet. Talán még sohasem láttál idomítót? Bedobtam neki a pálcát a medence közepére. A delfin meg. az értelmes delfin, tényleg mindent ért. . . Meg sem mozdult, nem hogy a pálca után vetette volna magát. Lehúnyta a szemét. Én pedig — zsuppsz, bedobtam a második, majd a harmadik pálcát, aztán a golyókat, a karikákat, aztán mindenfélét bedobáltam — persze most már a méregtől. Egy óra múlva tele volt az egész medence. Mellesleg jegyzem meg. hogy egyetlen delfin sem mozdult a helyéről. — Ügy látom — mondom — a szemléltető oktatáshoz kell folyamodnom, mert magatoktól sohasem jöttök rá semmire. Nézzétek, halpofák, így kell ezt csinálni! Levetkőztem, csak az úszónadrágom maradt rajtam, nekifutottam és zsuppsz, be a vízbe. A delfinek rögtön felélénkültek és máris ment minden, mint a karikacsapás. Egy hónappal később cseng a telefon. Az igazgatóságról érdeklődnek: — Mi újság? Azt mondom: — Jöjjenek ide megnézni, nem fogják megbánni. Nem mondom, hogy már minden kifogástalan, de előrehaladás mór van. Valomit már mégis értenek. Részben. Rögtön meg is érkezett egy bizottság és más érdeklődők. Alig lehetett a medencéhez átfurakodni. Kijövök fürdőnadrógban. Feketében, mint mindig. Azt mondom: hoppá! — és zsuppsz a vízbe. Az egyikdelfin meg, a legokosabb, már mászik ki a vízből. Oda a kellékekhez. A fogai közé vette a pálcát, bólintott és zsuppsz — bedobta a medence kellős közepére. Én meg rögtön a bot után úszók. Elkapom a fogaimmal és úszók visszafelé. Ekkor a delfin azonnal bedobja nekem a labdát. Az orrommal elfogom és fel-feldobom. Gyönyörűen megy a dolog! Azután bukfencet vetek a vízben, testem különböző részeit dugom ki a vízből. A delfin meg odakúszik a halakkal teli lavórhoz. Milyen értelmes, mindent ért! Kiválaszt egy halat, olyan nagyöbbat — és odadobja nekem. Én röptében elkapom a fogaimmal és már el is tűnt. Taps, a delfin hajlong. Én is elégedett vagyok. A bizottság el van ragadtatva. Mindnyájan ordítják: „llyesvalomi itt még nem volt!” A többi delfin persze szélesen vigyorog. Elégedettek. De én vagyok a legelégedettebb. Ha az ember hasznos vállalkozásban vesz részt, a hangulata is jobb. Az ember úgy érzi. szükség van ró, mert hasznos dolgot művel. Sőt, azt lehet mondani, az ember kezdi magát értelmes lénynek tartani... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása KRAL KLÁRA illusztrációja — Szívesen adnék akkora lizetést, amennyit megérdemel, de a törvény megszabta a minimumot ... — Erre merészeled azt mondani, hogy több mint kétezer éves? — Nálunk munkamegosztás van ... En főzök, a feleségem meg a kalóriát számolja... Sör 22
