A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
készül még belőle, persze, csak augusztus végéig, mert azután már egy más típusú gépet gyártanak majd az üzemben, amelynek alkalmazottai kétségtelenül sikeresnek mondhatják a tpvalyi évet: az ötéves tervet még december 10-én, az évi tervet pedig december 18-án teljesítették. Nem csoda, hiszen a tiszolci gépgyárban 13 brigád — azaz 123 dolgozó — versenyez a szocialista brigád címért, s három közülük már el is érte a bronzfokozatot. A „Szocialista munka műhelye" versenybe öt brigád kapcsolódott be. A termelési eredményeket az üzemi pártszervezet havonta értékeli. Mindezt Alberty František mérnöktől, az üzem műszaki igazgatójától tudtam meg. Különben a tiszolci gépgyár is fiatal, 1967-ben „született". S a jövő — ezt ugye senki sem tagadja? — minden bizonnyal a fiataloké. Tornaijára régi ismerősökhöz jöttünk, hiszen egyszer — nem is olyan régen, egy évvel ezelőtt — már jártunk a ruhagyárban. Major László üzemgazdásztól tehát csak arra a kérdésre vá-A tornaijai ruhagyárban CSKP XV SZEMBE Épül a rimaszombati húskombinát — Elbújt a „jónép". Csak össze kellene szedni őket. Ha vállalkozik rá, megteheti. Ámbár el is tévedhet ekkora épületben — biztatnak, mire úgy határozok. hogy inkább lemondok a keresgélésről. Pedig a leendő húskombinát igazgatója is itt, a „labirintusban" tartózkodik, hacsak valami vészkijárat nem található a túlsó oldalon. Elbúcsúzom hát a négy építőtől, akik még lapunkat is ismerik — „látásból", s tovább indulok a késődélutáni verőfényben. Ismét csak a nappal szembe, ismét a napba nézve. S csodálkozva látom, hogy a nap most visszanevet rám ... ■ A járási pártbizottsági iparügyi osztályán Kis János és Gálffy Béla elvtársakkal üljük körül az asztalt. A járás fejlődéséről, a múltjáról, jelenéről, jövőjéről beszélgetünk. Nem titok, hogy a hatvanas években a rimaszombati járás az ország legelmaradottabb vidékei közé tartozott, ipari létesítmény aligalig volt errefelé. Mint az elvtársak elmondják, a járás manapság is jellegzetes mezőgazdasági terület, valami nagy „extraiparosítással" a jövőben sem lehet számolni ezen a vidéken. Éppen ezért ma is problémát jelent a munkaerőfelesleg: a női lakosság nagy része a járáson kívül kénytelen munkahelyet keresni magának. A járás legjelentősebb ipari létesítményei jelenleg a hnúšťai vegyikombinát, a tisoveci (tiszolci) gépgyár, a šafárikovói (tornaijai) ruhagyár, s a járás legfiatalabb üzeme, a szintén Tornaiján található szerszámgépgyár. ■ „Saturna 51-K." Szép név. Csillagokra, csillagrendszerekre emlékeztet. Valamire, amit nem ismerünk, s amit ismerni szeretnénk. S ha ezt a valamit megismerjük, ha már a nevét is tudjuk, legtöbbször becenevet adunk neki: így mór 'egészen közel kerül hozzánk. A szép nevű kotrógépet én „sárga gépnek" neveztem el, s miután Nincz Marian, a tiszolci gépgyár szerelőműhelyének vezetője erre engedélyt adott, meg is simogattam sárga testű újdonsült ismerősömet; az elmúlt esztendőben pontosan kétszázötöt készítettek belőle Tiszolcon. Bizonyára az idén is jónéhány Hajunkat még hideg szél cibálja, de a korareggel fényes, barátságos napkorongja szép, meleg idővel kecsegtet bennünket. Nyugodtan indulunk hát útnak, ezúttal kelet felé: szemben a felkelő nappal, amelynek meleg sugarai szerencsés utat, biztos megérkezést ígérnek. Jó most a napba nézni . . . ,< x x A terep egyelőre még csupa sár, de a sártenger közepén teszetős, korszerű épület emelkedik az ég felé. Előtte néhány deszkapalló a híd a sórtengeren át, hogy az érdeklődő — no meg az építő, az itt dolgozó munkás — az épületig eljuthasson. Meglehetősen későn, a munkaidő befejeztével értünk ide, a rimaszombati húskombinátot építő munkások azonban — úgy látszik — még nem készülődnek hazafelé. Sürgős a munka, hiszen az épületet már ez év szeptemberében át kellene adniuk. — Éppen inast keresünk — nevet rám az egyik munkás, amikor végre, a deszkapallón egyensúlyozva, elérem a kis — mindössze négytagú — csoportot. — Hát a többiek hol vannak? — Vagy csak négyen építik ezt a hatalmas épületet? — kérdezem csodálkozva.