A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
adóművészek is. Nagyon aktívan kiveszi a részét a város kulturális életének szervezéséből a CSEMADOK is. Nem panaszkodhatunk ezen a téren. Két évvel ezelőtt elkészült az új városi könyvtár, amelynek állománya több mint húszezer fcötet. Évente 20— 30 ezer koronáért vásárol könyveket. Sajnos sok könyvet nem tud beszerezni. A város kulturális életének mozaikjait rakjuk egymás mellé a CSEMADOK helyi szervezetének titkárával, Géczi Lajossal, a magyar tannyelvű gimnázium tanárával. Elmondja, hogy a helyi szervezetnek 450 tagja van Nagykaposon, s hogy oz utóbbi idők legmozgalmasabb éve a tavalyi volt, amikor is több író-olvasó találkozót szerveztek az Erdélyi János irodalmi napok keretében, s azonkívül is, azonkívül rendeztek képzőművészeti kiállításokat, s a Madách kiadóval közösen egy könyvvásárral egybekötött könyvkiáJJítást. Az idén pedig a helyi szervezet színjátszói hallattak magukról; két egyfelvonásost mutattak be a közelmúltban. A gimnázium diókszínjótszói tavaly Kisfaludy Kérók-jével arattok megérdemelt sikert, oz idei Rákóczi-évfordulóra pedig irodalmi összeállítással készülnek. Egy város szellemi fogyasztását, kulturális igényeit vagy igénytelenségét leginkább a könyvesbolt forgalmán lehet lemérni. E forgalom felől érdeklődtem a hétezer lakosú város egyetlen könyvesboltjában Kulcsár Alenától és Bajogh Évától. — Évi forgalmunk átlagosan eléri a fél millió koronát — mondják. — Mi oz, omit leginkább vásárolnak? — Kalandregények, szerelmes regények ... — Detektívtörténeteket? — Azokat is, de őzt inkább a szlovák olvasók. — S verseket? — Abból is fogy; leginkább a gimnazisták keresik a versesköteteket. — Mi az, ami hiányzik, amit gyakran kérnek? — Nincs elég ifjúsági könyv magyar nyelven. Főleg a kötelező olvasmányokból kellene több, azokat keresik leggyakrabban a diákok. Nagykapos társadalmi és kulturális életét, annak fejlődését az ipartelepítés döntően befolyásolja, meghatározza. Sikereik és gondok között haladnak előre. A változó környezet hatására az emberek is változnak. Mások ma a gazdasági, szociális és kulturális lehetőségek. S e megváltozott valóság fényeivel a Nagykaposra látogató lépten-nyomon találkozik. Azon a helyen, ahol egykor a költő Erdélyi János egykori szülőháza — egy zsellérviskó — állott, ma korszerű lakótelep emeletes házsoraiba akad az elkalandozó tekintet: a változó világ változó valóságába. GÁL SÁNDOR MIKOR ELCSENDESEDIK A VÁROS Ök nyolcon — lányok és asszonyok — akkor kezdenek dolgozni. Mióta 2eliezovcén (Zselizen) megnyílt a ruhatisztító és a mosoda, mindig éjjeli műszakban dolgoznak. Hogy jó ez vagy sem, kérdés. Egy azonban biztos: addig fog tartani ez oz áldatlan állapot, amíg nem épül fel az új transzformátor, illetve, amíg az üzem vezetősége nem tud megfelelő kábelt beszerezni. Bármilyen furcsán hangzik is, azon múlik minden — a kábelen. Lipovský elvtárs, a vnb elnöke szerint, remélhetőleg még ebben az évben megoldódik a probléma, akkor aztán az áramszolgáltatós különösebb megterhelése nélkül nappali műszakban dolgozhatnak a tisztítóban és a mosodában. Az elnök azt is elmondta, hogy a problémákat leszámítva, nagy szükség volt már az üzem beindítására — ami 1974 októberében történt meg —, mert ilymódon bővült a szolgáltatások hálózata a város és a környékbeli falvak lakosságának az örömére és a megelégedésére. Egyébként erről magam is meggyőződhettem. A tisztító előtt álldogálva megállítottam néhány „kuncsaftot", akik kisebb-nagyobb csomaggal a hónuk alatt jöttek ki onnan. — Zselizi? — Nem, oroszkai vagyok. — Gyakran jár a tisztítóba? — Elég gyakran ... Nagy a család, tetszik tudni... — Elégedett a tisztító munkájával? — Nagyon ... Sehol ilyen szépen és jól nem tisztítják ki a ruhát, mint itt. . . — Akkor az a mondás itt nem érvényes, hogy „ha be akarod szennyezni a ruhád, vidd a tisztítóba"!? — Egyáltalán nem — mosolyodon el. — Véleménye szerint jó dolog az, hogy Zselizen ruhatisztító nyílt? — Már hogyne volna az, kérem ... Egyébként Lévára kellene utazni, ami időveszteség, ugyebár... szóval mindenféle szempontból jó dolog ez ... Manapság sokat beszélnek a szolgáltatások bővítéséről, a munka minőségi javításáról, és joggal. Tagadhatatlan, hogy a kiterjedt szolgáltatási hálózat megkönnyíti a dolgozó emberek helyzetét, különösen az asszonyokét. És ez a kérdés lényege. Vavro Valéria, a „begyűjtő" elmondta, hogy a zselizieken kívül még vagy tíz-tizenöt községből járnak ide az emberek, s azt is megjegyezte, hogy általában igen kevés a reklamáció. Kollár Sándor a kis kollektíva vezetője. Fiatal. — A dolgozók szorgalmasak és lelkiismeretesek. Valóban mindent megtesznek, hogy jó munka kerüljön ki a kezükből — mondta. — Egy műszak alatt 120 darab ruhát, de akad olyan műszak is, hogy 160 darabot tisztítunk ki. Különösen kora tavasszal és ősszel nagy a forgalom ... Ezzel szemben a mosodában egyenletes. Havonta 1600— 1800 kilogramm ruhát — ágyneműt, fehérneműt, térítőt — mosunk ki ... Itt meg kell jegyezni, hogy technikai nehézségekkel küzdenek: kis kapacitású mosógépekkel dolgoznak, így aztán oz igényeket nem tudják kielégíteni teljes mértékben. Ésszerűbb lett volna két-három nagyobb kapacitású gép beállítása, akkor győznék a munkát. — Mert az a helyzet — mondta a fiatalember —, hogy a lakosságon kívül a szálloda és a vendéglátó ipar igényeit is ki kell elégítenünk .. . — Hogy állnak a tervteljesítéssel? — Az elmúlt évben 360 ezer korona volt a tervünk, o valóságban 400 ezres forgalmat bonyolítottunk le . .. S hogy dicsekedjem is egy kicsit: a tavalyi év első felében, járási viszonylatban, ruhatisztítónk a szocialista munkaversenyben a második helyen végzett, amiért az igazgatóságtól dicsérő elismerést kaptunk . .. Kis üzemrész, kis kollektíva. Szorgalmas, jó munkájukkal azonban ók is hozzájárulnak a lakosság igényeinek a kielégítéséhez, dolgos hétköznapjaink megkönnyítéséhez, ami mindenképpen dicséretes. LOVICSEK BÉLA (A szerző felvételei) A kitisztított ruha vasalása is fontos művelet — Minczér Ferencné és ]uris Anna végzi Vavro Valéria, a „begyűjtő", most éppen kiadja a kitisztított ruhát 1
