A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-23 / 10. szám
BAR TÖK BÉLA= Március 25-én emlékezik az egész művelt világ korunk egyik legkimagaslóbb zeneszerzője, zongoraművésze, népzenekutatója, zenetudósa és zenepedagógusa születésének 95. évfordulójára. A Torontál megyei Nagyszentmiklóson született. A várost magyarok, románok, németek és szerbek lakták, tehát több nemzetiség kultúrája keveredett itt. Talán ez is befolyással volt arra, hogy Bartók érdeklődése korán a kelet-európai népek folklórjára, népzenéjére irányult, amelyet azután zeneszerzői munkásságában is felhasznált. Érdeklődésének középpontjában azonban a magyar parasztzene állt, amelyet feltárt, megtisztított s a feledés homályából kiemelve a külföld előtt is ismertté tett. Atyját hétéves korában vesztette el, ettől kezdve özvegy édesanyja nevelte. Nagyváradon Kresch Ferencnél, Pozsonyban Erkel Lászlónál, Burger Lajosnál, Hyrtl Józsefnél tanult zongorázni, zenei ismereteit Batka János irányítása mellett bővítette. Pozsonyi gimnáziumi éveinek végeztével 1899-ben a budapesti Zeneakadémiára iratkozott be, ahol 1903-ig folytatta tanulmányait. Zongoratanára Thomán István, zeneszerzéstanára Koessler János volt. 1903 nyarán Dohnányi Ernőtől vett zongoraórákat Gmundenben. Itt hangszerelte Kossuth című szimfonikus költeményét, amelyet áthat a nemzeti romantika forró pátosza. Ezzel s 1902-ben írt Scherzo zenekarra Című művével országos feltűnést keltett. A Kossuth c. szimfonikus költeményt Richter János karmester 1904-ben Manchesterben is bemutatta. Ezzel megnyíltak az európai hangverse'nypódiumok Bartók mint komponista és zongoraművész előtt. Ekkor ismerkedett meg a köpcsényi születésű Joachim József hegedűművésszel, valamint Feruccio Busoni olasz zeneköltővel, zongaraművésszel és zenepedagógussal. A nemzeti romantika szellemében, Erkel és Liszt stílusának jegyében alkotta meg Rapszódia zongorára és zenekarra című művét (1904) és 1. nagyzenekari szvitjét (1905) is. Egész életére kiható döntő fordulatot jelentett a magyar parasztzenével való megismerkedése és Kodály Zoltánnal kötött „szövetsége” e dalok feltárására. Az első parasztdalokat Sziládpusztán jegyezte fel 1904-ben. Ennek a gyűjtésnek eredménye a Kodállyal együtt kiadott Húsz magyar népdal. Ezt csakhamar követte a nemzetiségi területeken végzett gyűjtőmunka: 1906-ban a szlovákok, majd 1909-ben az erdélyi románok között. A legrégibb magyar dallamformákkal 1908-ban a Székelyföldön, Csík megyében találkozott. Ekkor talált rá zenéjének eredeti hangjára, amire a délkelet-európai népzene megismerésén kívül Debussy tanulmányozása is hatással volt. Űj mondanivalóját javarészt a zongora hangján fejezte ki, akkor jelentek meg a Két portré zenekarra, Tizennégy bagatell zongorára, Tíz könnyű zongoradarab, Gyermekeknek, Három burleszk, Vázlatok, Két román tánc, Négy siratóének, Allegro barbaro című művei, miután már 1905—1907-ben megírta legtipikusabb átmeneti művét, a II. zenekari szvitet. Bartóknak ebben az időben kezdődött zenepedagógusi munkássága is: 1907-től Thomán utóda lett a budapesti Zeneakadémia-zongoratanszakán. 1908-ban írta — már az európai modern áramlatok hatására — az I. vonósnégyest és 1911-ben, Balázs Béla misztériumára, A kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operáját, megalkotva az új magyar recitatív stílust. A világháború éveiben, 1914—1916-ban került ki tolla alól A fából faragott királyfi cimű, ugyancsak Balázs Béla librettójára írt táncjáték és a friss népi hangvétel megannyi remekműve zongorán — 15 magyar parasztdal, Szonatina. Román népi táncok, Román karácsonyi dallamok, Szvit —, továbbá Szlovák népdalok férfikarra, vegyeskarra, öt dal Ady verseire, végül a II. vonósnégyes. 1912-ben Űj Magyar Zene Egyesület létrehozásán fáradozott, de eredménytelenül. Kudarca hozzájárult a hazai zenei élettől való teljes visszavonulásához. Ezt a magányt oldotta fel táncjátéka bemutatójának sikere (1917) és ezt követően operájának bemutatása (1918) . Ezek a bemutatók fordulatot jelentettek nagyságának elismerése szempontjából. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a zenei direktórium tagja, a Zeneakadémia helyettes igazgatója volt. Már a világháború és a forradalmak után került előadásra otthon a Négy zenekari darab. A csodálatos mandarin című, Lengyel Menyhért librettójára 1918-— 1924 között írt némajáték bemutatására Bartók életében nem került sor Magyarországon (a művet először 1926-ban Kölnben mutatták be). Az első világháború után világszerte nagy sikerrel hangversenyezett, s mint pedagógus a tanítványok sorát nevelte fel. Az I. és II. szonáta hegedűre és zongorára jelentette felújuló turnéinak első sikerét. Űjabb hazai elismerésre talált zenekari Táncszvitjének bemutatása 1923-ban; ezen a hangversenyen került bemutatásra Kodály Psalmus Hungaricusa is. 1926-ban alkotott új zongoraműveit — Zongoraszonáta, Szabadban, Kilenc kis zongoradarab, I. zongoraverseny — egymás után, 1927-ben és 1928-ban két vonósnégyese, a III. és a IV. követte; az elsővel amerikai pályadíjat nyert. Itt már egyértelműen elmondható, hogy összeolvad a Kelet és a Nyugat muzsikája, az összes zenei kultúrákra jellemző elemi dallam- és ritmusformák, a Nyugat leghaladóbb irányzataival. Bartók muzsikáját kezdik végre érteni külföldön. Világhírű hegedűsök (Szigeti József) és csellóművészek (Pablo Casals) egyre gyakrabban játszották Bartók reprezentatív darabjait. Maga Bartók a húszas évektől számtalan turnén játszotta műveit német, holland, francia, angol, olasz és svájci városokban. Az 1927/ 28-as évadban az Egyesült Államokban, 1929 elején a Szovjetunióban hangversenyezett, 1928-ban két Rapszódiát írt hegedűre és zongorára. Ezzel elérkezett alkotóművészetének csúcsára: 1930-ban készült el a román kolinda saját fordítású szövegére írt Cantata Profana, avagy mese a kilenc csodaszarvasról című kompozíció; továbbá a II. zongoraverseny. Folytatta gyűjtőútjait: miután még 1913-ban az észak-afrikai arabok népzenéjét tanulmányozta, 1936 őszén az anatóliai nomád törökök között gyűjtött; itt ismerkedett meg Paul Hindemith-tel. 1935-ben adta ki 27 két- és háromszólamú, gyermek- és női hangra írt kórusát; zenei miniatűrjeit a Mikrokozmosz 153 zongoradarabból álló sorozattal fejezte be. 1934-ből és 1939-ből származó V. és VI. vonósnégyese betetőzése rendkívül koncentrált kamarazenéjének, amelyhez még a hegedűre, klarinétra és zongorára írt Trió-kontrasztok is tartoznak. A harmincas évek második felében három legfontosabb műve — Zene húros- és ütőhangszerekre és celestára, Szonáta 2 zongorára és ütőhangszerekre, Divertimento vonószenekarra — megírására bázeli megbízatás ösztönzi. Hegedűversenyét Székely Zoltán hegedűművésznek ajánlotta. Bartók 1940 tavaszán ismét Amerikában járt, ekkor még hazatért, de már megszületett elhatározása: az erősödő fasizmus és a hitlerista elözönlés veszélye elleni tiltakozásul az Egyesült Államokba emigrál. Összes kéziratait kiküldte külföldre (műveit 1939-től a Boosey and Hawkes, London, New York cég adta ki). 1940. október 8-án tartotta utolsó búcsúhangversenyét Budapesten. Hazájától távol mostoha anyagi körülmények között élt, és három évig semmit sem komponált, csak turnézott. Végül 1943-ban megírta utolsó zenekari művét, a Concertót, 1944 tavaszán Yehudi Menuhin hegedűművész rendelésére a Szonátát szólóhegedűre, 1945 nyarán pedig a II. zongoraversenyt. 1942-ben egészségét súlyos betegség, fehérvérűség támadta meg, ez akadályozta alkotó ereje újabb kibontakozását. Még megérte a háfeorú befejezését, de már nem tudott hazmör^ni: 1945. szeptember 26-án meghalt NeflSfcf«>rkban, a West Side Hospitalban. * Művészetének tengelyében a magyar parasztzene áll, de kutatásai a szomszéd népek, a román, a szlovák, az ukrán, a bolgár, valamint az arab és a török népzene területein is korszakos jelentőségűék. 1904-től 1918-ig csaknem 3000 magyar psuasztdallamot gyűjtött, szlovák gyűjtése kb. ugyanennyi, a román ennél jóval több. Népzenei köteteiből megjelent a Kodállyal közösen készített Erdélyi népdalok, valamint A magyar népdal című kötet; van azonkívül három román dallamkiadványa, a szlovák gyűjtésének teljes anyaga is megjelent nemrég a Szlovák Tudományos Akadémia kiadásában. Fontos elméleti munkája még: Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje. Halála után kezdte csak igazán elismerni a világ Bartók géniuszát. Ma már mindenütt játsszák a világ nagy koncertpódiumain, zenetudósok foglalkoznak alkotásaival, elméleti műveivel. S most, születésének 95. évfordulóján hódol géniusza előtt az egész művelt világ. IGOR BERGER 21
