A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-23 / 10. szám
CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosításoJ VÉLEMÉNYEK, ELLENVÉLEMÉNYEK HAGYOMÁNYAINK ÉRTÉKELÉSE, DIFFERENCIÁLÁSA A CSEMADOK helyi szervezetei évente körülbelül százötven iró-olvasó találkozót (szerzői estet) tartanak. Tavaly az Írodalom népszerűsítő akciók száma összesítve 1200-ra rúgott. Nagyon sokan vesznek részt ezeken a találkozókon, irodalomnépszerűsitő összejöveteleken, s nagyon sokan vetették már föl azokat a kérdéseket, amelyekre most Dr. Csanda Sándor egyetemi tanár válaszol. VANNAK HAGYOMÁNYAINK? Sok szó esett mór arról, hogy a szlovákiai magyar irodalom főként az erdélyi magyar irodalommal összehasonlítva hagyománytalan. Tény, hogy itteni irodalmunk 1918 előtt nem alkotott olyan földrajzilag is meghatározható egységet, mint az erdélyi, de az is igaz, hogy a mohácsi vész után volt olyan időszak, amikor a magyar irodalom legjobb alkotói az ország északi, akkor felsőmagyarországi részében éltek. A régi Magyarország szellemi életének hosszabb-rövidebb ideig központi helye volt Pozsony, Nagyszombat, Eperjes, Kassa, Komárom. S nemcsak a magyar irodaloménak, hanem gyakran ugyanezekben a városokban a szlovák és a hazai német szellemiségnek is. Igaz, a szülőföld, a földrajzi szempont gyakran nem tartozik az életművet is jelentős mértékben meghatározó tényezők közé. így például Kármán Józsefről tudjuk, hogy Losoncon született s ott is halt meg, de művében az eddigi kutatók még alig találjak közvetlenül Losonccal kapcsolatos motívumokat. Batsányi János pedig a Balaton melletti Tapolcán született és Linzben hányt el, életművének számunkra legmaradandóbb, legértékesebb részét, forradalmi líráját Kassán alkotta, s itt szerkesztette az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot. Hagyományainkat tehát különböző szempontok szerint osztályozhatjuk és minősíthetjük. A legfontosabbnak azt tartjuk, ha az író művében közvetlenül vannak jelen a szülőföldön szerzett élmények, mint például Balassi Bálint, Gyöngyösi István, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán életművében. A mű szempontjából a szülőföld nem mindig pontosan a születés helye, hanem az, mely „dajkánk dalával van tele", ahol az alkotó első, alapvető élményeit szerezte. A VITATOTT CSOPORTOSÍTÁS Más kérdés, hogy mi, csehszlovákiai magyarok, a szülőföldünkön keletkezett régebbi alkotásokat nem tarthatjuk nemzetiségi kultúránk olyan szerves részének, mint az 1918 utón kialakuló csehszlovákiai magyar irodalmat, amely mór nem a régi Magyarországon, hanem Csehszlovákiában, sajátos körülmények között (polgári demokráciában, kisebbségi körülmények között) jött létre. Ezért nem érthetünk egyet a szlovák — magyar kapcsolatok kiváló kutatójának, Pavel Bújnák egyetemi tanárnak a Československá vlastiveda (Csehszlovák honismeret) többkötetes kiadványsorozatába (7. kötet) irt Magyar irodalom Csehszlovákia területén c. tanulmányának azzal a szempontjával, hogy a szlovákiai magyar irodalom lényegében a Halotti Beszéddel kezdődik, s legjelentősebb alkotói Balassi, Jókai, Madách és Mikszáth. Igaza van ugyan abban, hogy a török megszállás után a magyar irodalom központjai gyakran kívül estek a mai Magyarország területén, s nemegyszer éppen a mai Szlovákia területén voltak, de az is tény, hogy irodalmunknak ebben az országrészben általában nem volt regionális, a más országrészek irodalmától megkülönböztető tudata. Ezért nem érthetünk egyet Tőzsér Árpádnak Szenei Molnár Albertról írt esszéjében újabban hangoztatott nézetével sem: „Szenei Molnár Albert is — számunkra — éppen olyan közvetlen hagyomány, mint Forbáth Imre vagy Fábry Zoltán. S ez a közvetlenség fokozottabb mértékben számvetésre kötelez bennünket." Szerintünk Molnár Albert — művei keletkezését tekintve — elsősorban németországi magyar író volt, Forbáth és Fábry pedig már hozzánk sokkal közelebb álló tipikusan csehszlovákiai magyar alkotók. Nem is beszélve arról, hogy az irodalom erősen tudatformáló tényező, s a mi szocialista tudatunk formálásához Fábry és Forbáth sokkal közvetlenebbül járultak hozzá, mint az egyébként haladó hagyománynak számító, de egy XVII. századi vallásos, hazafias tudatot alakító szenei elődünk. A SZÜLŐFÖLD FOGALMA A csehszlovákiai magyar irodalom — különösen annak a felszabadulás után keletkezett fejezete — egy bennünket sokkal közvetlenebbül érintő szellemiség, amelyet azonban a szülőföld fogalma, s főként annak a művekben történt ábrázolása összeköt e táj régebbi kulturális hagyományaival. De számos tény meg is különbözteti az e tájon keletkezett régebbi kulturális hagyományokat az 1918 után létrejött nemzetiségi irodalomtól. A csehszlovákiai magyar irodalom a régi Magyarország széthullása után sajátos körülmények között keletkezett regionális, nemzetiségi írásbeliség, amelynek tudati tartalma jól megkülönböztethető a régebbi hagyományokétól, sőt a hasonló körülmények között más országokban (Románia, Jugoszlávia) keletkezett magyar nemzetiségi irodalmaktól is: „általános, az egész magyar szellemi életet érintő jelentősége is volt már kezdettől fogva: a két világháború közt az itteni magyar kisebbség a polgári demokrácia adta lehetőségekkel élve, Horthyék Magyarországáénál szabadabb légkörben fejlesztette ki nemzetiségi kultúráját. Kommunista, szocialista magyar irodalmi művek és egyéb sajtótermékek elsősorban nálunk találtak szélesebb olvasóközönségre, legális körülmények között" — írtam Első nemzedék c. könyvemben. Elsősorban a magyar és a szlovák irodalom között jöttek létre sokirányú kapcsolatok a több mint ezeréves együttélés folyamán, de épp a szlovák irodalom hidat is jelent más szláv irodalmak felé. Már Szenei Molnár Albert verseinek szlovák fordításaiban megtaláljuk a cseh, de részben a lengyel, az ukrán és más szláv nyelvek egyes kifejezéseit is. Emil Boleslav Lukáčot nemcsak a magyar irodalomhoz, hanem a cseh kultúrához, sőt a csehekhez is közvetlen kapcsolat fűzi (felesége cseh volt). A szocialista, kommunista írók közt pedig törvényszerűen jöttek létre különböző internacionalista kapcsolatok a XX. században: ezért állt kapcsolatban legjelentősebb, marxista szellemű kritikusunk és esszéírónk (Fábry Zoltán) a romániai baloldal legkiválóbb szocialista irodalmi és társadalmi folyóiratával, a Korunkkal. Az elmondottak azt is jelentik, hogy szülőföldünk irodalma nemcsak regionális vagy provinciális jelenség, hanem legjobb alkotásaiban egyetemesen emberi, elsősorban közép- és keleteurópai szellemiség. CSANDA SÁNDOR FOLYTATJUK A MUNKÁT! A CSEMADOK galántai helyi szervezete hazánk és a város felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából ünnepi akadémiát rendezett, amelyen a Kodály Zoltán Daloskor a gyermekkórussal együtt színvonalas műsort adott. Ezt követően megnyitottuk első népművészeti kiállításunkat, amelyen szervezetünk asszonyai bemutatták szebbnél szebb kézimunkáikat, varrottasaikat, hímzéseiket és horgolásaikat. A Kodály Zoltán Daloskor nagy szorgalommal készült a lédeci területi dalostalálkozóra, a III. galántai Kodálynapokra, a szlovákiai magyar felnőtt énekkarok IV. országos fesztiváljára és természetesen a koszorú pályázatra is. Daloskörünkről csak az elismerés hangján szólhatunk, hiszen Lédecen nagyszerűen helytállt. Ág Tibor karnagy vezetésével elnyerte a CSEMADOK KB Aranykoszorúját. Egész évben készültünk az évzáró taggyűlés alkalmából megrendezett, „A szabad idő hasznos Valásek Pál makettjei: (jobbról balra) Onyega-parti orosz templom, Petöli szülőháza, üdülőház eltöltése" című kiállításunkra, amelyen fafaragásokat, szobrokat, gyökérfaragásokat, festményeket, fényképeket, kovácsoltvasból készített használati tárgyakat, szövőszéket és gyönyörű kézimunkákat láthattak az érdeklődők. Két napig tartó kiállításunknak negyven kiállítója és több mint nyolcszáz látogatója volt. Elsősorban Valásek Pál és Gállá János szép munkái, s különösen Valásek Pál fafaragásai és makettjei érdemelnek említést. De Kollárikék szövőszéke és szőttesei, Záreczkyék népi varrottasai, tányérjai, festményei, Bíró György mesés intarzia dobozai, Krivosek Gyula faragott szobrai, Hódúmé, Szabóné, Flóriánná, Hasákné, Zovcsák Adrianna, Szalay Ágnes, Szamókné, Cafik Zsuzsa népi hímzései, Rózsáné, Zsigárdiné kötött használati tárgyai, Kubovics Erzsébet, Svehláné, Döményné ízléses subaszőnyegei, Gálffy László vasmunkája, Liptai Katalin és Andódi Károly festményei, Éliás Tibor fényképei és Mészáros Mária divatos kendői mind-mind figyelmet érdemlő munkáknak bizonyultak. Elindítottunk egy szép, új mozgalmat, amelynek a i CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósításo 10
