A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-03-16 / 9. szám

EREDMÉNYEK

ben haladt a munka, mint korábban. Részletesen megvizsgáltunk minden körülményt, amely eddig gátlólag hatott, az átszervezést úgy hajtottuk végre, hogy lehetőleg sehol se legyen fennakadás. Lehetőségeink itt a Csilizközben nem engedik meg, hogy az extenzív termelési módot továbbra is folytassuk, a termőterület intenzív kihasználása a feladat, ennek megoldása viszont elképzelhetetlen a korszerű tudományos eredmények alkalmazása nélkül. Nem várhatjuk a felsőbb szervektől, hogy szakképzett embereket küldjenek le hozzánk, maguknak kell tájékozódnunk a világban, saját szakembereinkre kell támaszkodnunk, s ösztönöznünk kell őket arra, hogy a legkorszerűbb eredményekkel ismerkedjenek, s ezeket alkalmazzák a mi viszonyaink között. A munka kiértékelését a lehető legnagyobb szigorral végezzük. Az el*

Korszerű sertésiiaztató

«I

mm

issgtsis;

képzelésekről, feladatokról, célkitűzésekről minden esetben tájékoztatjuk a tagságot is. Elvégre rajtuk múlik elsősorban milyen eredményeket érünk el. Elmehet bármelyik részlegre, megkérdezhet bárkit, mindenhol mindenki tudni fogja mi a teendője aznap. S ami ennél még fontosabb, nemcsak azt tudják mit kell csinálniok, hanem azt is, miért így vagy miért amúgy. Talán híhetetlennek tűnik, de így igaz: a legtöbbet olvasott lap mifelénk a szövetkezet üzemi lapja, a Csilizköz. Havonta jelenik meg, s minden számában szó van az éppen időszerű feladatokról. Bíráló írásokat is közlünk, rámutatunk a hiányosságokra, nem takargatunk semmit. (A folyóirat egyik példányát én is láttam; az elvi cikkek, bíráló megjegyzések mellett a falvak múltjával foglalkozó írások is találhatók benne.)

Petrőcz Béla agronómussal, Száméi Pál brigádvezetővel és Hodossi Dávid kombajnossal arról beszélgettem, mi a magyarázata annak, hogy Csilizközben (és általában a dunaszerdahelyi járásban) az elmúlt esztendők folyamán nagymértékben megjavult az emberek munkához való viszonya.

— Nem lehet elvárni senkitől sem, hogy eredményesebben és felelőségteljesen dolgozzon, ha nem tudja mi is a feladata tulajdonképpen — mondja Petrőcz Béla. — A vezetőség és a tagság között olyan kapcsolatokat kell kialakítani, amelyek nem kerékkötői, de serkentői lesznek a munkának. Hiába tűzzük ki célul azt, hogy ennyivel meg ennyivel kell növelni a termelést, ha előbb nem kérdezzük meg azokat, akik a legilietákesebbek a dologban, az egyszerű szövetkezeti tagokat. Valamikor az volt a szokás, hogy a munkát kiosztották: te ide mész, te azt fogod csinálni, s ezzel el volt intézve a dolog. Hogy miért éppen azt kellett csinálnia, miért éppen ott kellett munkába állnia, senki nem magyarázta meg az embernek. Ma már más a helyzet. Igyekezünk meggyőzni az embereket arról, hogy igenis az ő munkájuk a legfontosabb,

a többi csak ezután következik. Jelenleg ott tartunk, hogy a napi munka befejeztével az emberek jönnek érdeklődni: no mennyit végeztünk el, mi van még hátra.

— Az emberekkel foglalkozni kell — mondja Száméi Pál. — Én egy szocialista brigád vezetője vagyok, ezért jól tudom mik a problémái a kollégáimnak. Ezekről a gondokról rendszeresen tájékoztatom o szövetkezet vezetőit, s eddig még nem fordult elő, hogy a panasz nem talált volna meghallgatásra. A szocialista brigádok megalakítását azért is fontos dolognak tartom, mert segítségükkel jól együttműködő közösségek alakulhatnak ki, s egy ilyen együttes példamutató munkája, másokat is fokozottabb igyekezetre ösztökél.

— A mezőgazdaságban nincs nyolcórás munkaidő — mondja Hodossi Dávid. — Ha kell, kora hajnaltól késő estig kinn dolgozunk a földeken. De az már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen kedvvel végzi az ember a munkáját. Egy olyan apróság, hogy a szövetkezet elnöke vagy a főagronómus zuhogó esőben kijön a határba, elbeszélget az emberekkel, megkérdezi nincs-e szükségük valamire, s mindjárt intézkedik, ha valami fennakadás adódik, szóval az ilyesmi rögtön jókedvűvé teszi az embert. Mindenki érzi, hogy törődnek vele, hogy odafigyelnek a murtkájára, hogy nem közömbös az, milyen körülmények között és hogyan dolgozik.

Amikor írásomhoz az anyagot gyűjtöttem, folyton egy kifejezés motoszkált a fejemben: dunaszerdahelyi példa.

Vajon ösztönzőleg hat majd másutt? Vajon eljönnek-e más járások vezető mezőgazdasági szakemberei Dunaszerdahelyre egy komoly tapasztalatcserére? Azt hiszem érdemes volna a helyszínen meggyőződni róla, milyen új utakon halad itt a mezőgazdasági termelés. Még csak útlevélre sincs szükség.

LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvételei)

13