A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-03-09 / 8. szám
KÉPES HÍRADÓ r i Az SZLKP trnavai járási konferenciáján a CSKP KB küldöttségét Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára vezette. — Képünkön: Gustáv Husák elvtársat küldöttek és pionírok köszöntik a „Druibá“-ban, a konferencia színhelyén. Parlamenti küldöttségünk hazaérkezett a Magyar Népköztársaságból. A Szövetségi Gyűlés küldöttsége Alois Indiának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének vezetésével ötnapos hivatalos látogatáson tartózkodott Magyarországon. — Képünkön: Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadja az Alois Indra elvtárs vezette csehszlovák parlamenti küldöttséaet. A Veľký Krtíš-i (nagykürtöst) járás nagyot fejlődött a CSKP XIV. kongresszusa áta. — Képünkön: A Nagykürtösön több mint öt millió korona költséggel épült fogászati klinika. Foto: ČSTK Eltakarodott a hó, s helyette megjelent a hóvirág, férfiak hosszan kígyózó sora áll a virágboltok előtt, amelyek — mintegy varázsütésre — egyszerre tele vannak pompásnál pompásabb rózsával és szegfűvel, ciklámennel és nárcisszal, Írisszel és jácinttal, azáleával és tulipánnal, a főnök szokatlanul kedves, udvarias, felsegíti titkárnőjének a kabátot s érdeklődik hogyléte felől — csalhatatlan jele, hogy közeledik a tavasz s leányaink, asszonyaink pirosbetűs ünnepe: a nemzetközi nőnap. A nő azon kívül, hogy ma már a világ számos országában egyenrangú társa a férfinak, gyermeket szül és nevel — és ez a nagy dolog. Gondoskodni az emberi nem fenntartásáról, a jövő nemzedékekről, védve, óva a kis emberpalántát hőségtől és hidegtől. betegségektől, mindenféle leselkedő veszedelemtől, megtanítva őt a szépen csengő édes anyanyelvre, szeretetre, embertársaink megbecsülésére. Az aszszonyok gondoskodnak az élet ünnepélyes rendjéről, arról, hogy a lakás igazi otthon legyen. S azokban a társadalmakban, amelyek ezt lehetővé teszik a számukra, dolgoznak, nem azért, hogy egy kicsivel több jusson a háztartási pénzre, hanem hivatásszeretetbői, a társadalmi érvényesülés, az anyagi függetlenség Asszonyok dicsérete biztosításának vágyától vezetve. A földgolyó mintegy 3,8 milliárd főt kitevő lakosságának több mint a fele a „másik nemhez" tartozik, kereken 2 milliárd a nők száma. A különböző társadalmi rendszerű és fejlettségű országokban dolgozó nők helyzetéről, gazdasági, szociális fejlődéséről szemléletesen tanúskodnak a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai. Egy bizonyos, akár szocialista, akár fejlett kapitalista országokról van szó, mindenütt növekedett a nők foglalkoztatottsága. A Szovjetunióban például az összes munkaképes nők 92,5 százaléka munkába jár vagy tanul. Lengyelországban az 1946-os 31 százalékról 46-ra, Csehszlovákiában az 1948-as 37,8-ról 45,72-re nőtt a dolgozó nők aránya. Az Egyesült Államokban hasonló arányú növekedés észlelhető: 1950-ben a nőknek 30, 1972-ben már 38 százaléka dolgozott. Viszont a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kimutatása szerint a tőkésországokra az is jellemző, hogy a munkanélküliek között a magasabb százalékot a nők képviselik, holott ott a női bérek lényegesen alacsoiwabbok a férfiakénál. A jelenséget az magyarázza, hogy a nőket elsősorban átmenetileg mellőzhető segédmunkára alkalmazzák, a kvalifikált munkát férfiak végzik. Igen erős az érintett államokban az „egyenlő munkáért egyenlő bért" követelő nőmozgalom. Angliában az azonos feladatot ellátó férfiak és nők bére között 42 százalékos, Belgiumban 26, Dániában 22, Svédországban és Franciaországban 17 százalékos az eltérés. A női munka leértékelése terén Japán vezet 53 százalékkal. A kimutatás megjegyzi, hogy „sok afrikai országban a nők bére csak egyharmada vagy egynegyede a férfiakénak". A világ 2 milliárdot* kitevő nőlakosságának 70 százaléka, vagyis a nők túlnyomó többsége a fejlődésnek alig indult országokban él; gyakorlatilag erdőkben, pusztaságokon, primitív falvakban; a legnehezebb fizikai munkát végzi, nem ritkán embertelen életkörülmények között. Hozzátehetjük: Afrikában 83,7, Ázsiában 56,7, Latin-Amerikában 27,2 százalékos az általános írástudatlanság, s a nőiké még ennél is nagyobb. Ebből következik, hogy a „harmadik világ" nőmozgalmai és nőszervezetei a társadalmi átalakulást sürgető akciók hadoszlopaként, a férfiakkal vállvetve a legelemibb dolgokért: földbirtokreformért, betevő falatért, munkahelyek létesítéséért, egészségügyi intézményekért és politikailag a neokolonializmus, a faji megkülönböztetés, a kizsákmányolás minden formája, a politikai jogoknak egy szűk réteg általi kisajátítása ellen harcolnak. Egy szinttel magasabban az analfabetizmus felszámolása, női szakmák megtanítása, a nők tömegeinek rávezetése a családtervezésre, a születésszabályozás ésszerű módjaira a közvetlen programjuk. Ilyen körülmények között egy egész világ választja el őket azoktól, a különösen az USA-ban burjánzó, számukra öncélúnak és zavarosnak tűnő feminista mozgalmaktól, amelyek a „nemek egyenlőségét" és a gazdaság fejlettségét kifejező „egyenlő munkáért egyenlő bért" jelszót tűzték zászlajukra. Ennél sokkal kifejezőbb és reálisabb az a jelszó, amellyel az ENSZ-közgyűlés a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kezdeményezésére az 1975-ös esztendőt a Nők Nemzetközi Évének nyilvánította: „Egyenlőség, fejlődés, béke". Tavaly valóban több országban történtek intézkedések a nők általános helyzetének megjavítására, egyenjogúságuk gyakorlati megvalósítására. Ez azonban még mind kevés, a nők igazi egyenjogúsítása csak mélyreható társadalmi változások végrehajtása útján valósítható meg, ahogy az a szocialista országokban történt. Korunkban a nők mind felelősségteljesebb tisztségeket töltenek be a társadalmi, a politikai és a gazdasági éjét legkülönbözőbb területein. Az európai országok asszonyainak 1975-ben Brüsszelben megrendezett szemináriumán a következő adatokat közölték a nők parlamenti tagságáról: Japánban a képviselők 3 százaléka (a dolgozóknak viszont 39 százaléka), Franciaországban 5, Belgiumban és az NSZK-ban 7, Norvégiában 6,1 százaléka nő, az USA kongresszusában 1974-ben a 435 képviselő közül mindössze 18 volt nő. A Szovjetunióban 1974- ben 475 nő volt tagja a Legfelsőbb Tanácsnak — ez az összes küldöttek egyharmada. Az NDK- ban a küldöttek 31,8 százaléka nő. Most, amikor átnyújtom a szimbolikus virágcsokrot leányainknak, asszonyainknak, az édesanyáknak, a dolgozó nőknek, akik a férfiak oldalán egyformán kiveszik részüket az országépítésből, a népgazdasági feladatok teljesítéséből, a béke védelméből, azt kérem férfitársaimtól, hogy necsak ezen a napon viseltessenek fokozott tisztelettel, megbecsüléssel asszonyaik, kolléganőik iránt, hanem az év más napjain, a munkás hétköznapokon is. Egy kis figyelmesség, megértés, udvariasság, egy barátságos mosoly, apró gesztus semmibe sem kerül s igen hálósak tudnak lenni érte a „másik nem" képviselői. TARJANI ANDOR ČSTK felvétele 3
