A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-24 / 7. szám
Kiemelt helyet foglal el a szovjet mezőgazdaság fejlesztése a tizedik ötéves tervben. Az 1976-os terv a gabonatermelés 14 százalékos növelését irányozza elő mert mélységes meggyőződésünk, hogy az emberiség elérte o fejlődésnek azt a fokát, amikor szabadon és tudatosan, anélkül, hogy ott kellene éreznie a fenyegető korbácsot a háta mögött, o döntő életszférát, a társadalmi termelést a saját kezébe tudja venni, maga tudja irányítani. Minél nagyobb, meggyőzőbb eredményeket tud felmutatni a szocialista közösség; élén a Szovjetunióval, a gazdasági, a kulturális és egyáltalán a társadalmi fejlődés területén, annál erősebb lesz a szocializmus példájának vonzóereje az egész emberiség számára. S ezt a vonzóerőt növeli az új szovjet ötéves terv is, amely nemeseit a szovjetorszáp további sokoldalú fejlesztését, a szovjet emberek életszínvonalának további jelentős emelését irányozza elő, hanem a gazdasági együttműködés bővítését is a KGST-orszógokkal s mindazokkal az államokkal, amelyek erre az együttműködésre igényt tartanok. —* ta — APN felvételek Hűek maradtunk... Az l?58.évi ni.L.c.nlapjfin * E 1 n-B kének A csatolt iratokat áttAYo •leataaácj. ■ t‘ ■-!! / 1./ o* IMI.Hl ipritlB M M W.BüHíl» . írliitSs mlt.aíju! W «.nap)»t<ll kMdi« Z«t»rMiU'.li..sjA.jŕTS Or. s a ä s Z V» II •?} *«», Časť titulnej strany z obžaloby proti 57 členom ilegálnej komunistickej skupiny v Košiciach, súdenej v roku 1940 za podvratnú činnosť proti horthyovskému fašistickému zriadeniu. V tomto procese boli obžalovaní títo súdruhovia: Imrich Szász Dr. Ľudovít Mollfinder Jakub Salamon Július Maur Stefan Ménesi Artur Freimann Viliam Frisch Dezider Róják Ondrej Ostrich Nándor Jakubovits Soma Winkler David Edelmann Ondrej Kolín Dr. Július Földes Dr. Stefan Perény Marta Svarcové Ladislav Baiaša Leopold Benkovlč Eugen Grossmann Jozef Pajor Dr. Déneš Wirkmann Gabriela Freimannové Georg Scholtz Etelka Scholtzové Mikuláš Roth František Flachbarth Jolana Feldová Jolana Hermelová Pavel Drocér 30. Georg Fóliák 31. Marton Spiegel 32. i lona Bergmannová 33. ml. Gejza Jaschko 34. Július Jaschko 35. Vavrincc Szőke 36. Mikuláš Jakubovič 37. Ctibor Schiffer 38. Sarolta Glanzovd 39. Móricz Edelmann 40. Maximilian Ungőr 4L Jozef Béki 42. Antonin Garbán 43. Ernest GlUcksmann 44. Alexander Mózes 45. Jozef Flrnštahl 46. Bernát Jakubovič 47. Ján Hurczik 48. Eiza Ehrlichová 49. Georg Nagy 50. Eugen Koha 51. Mikuláš Schulter 52. Bartolomej Hován 53. Vojtech Molnár 54. Egon Forgách 55. Leopold Wincelberg 56. Alica Schwarzbergová 57. Maximilián Fried A müncheni döntés után a kommunista párt illegalitásba kényszerült. A Magyarországhoz került Kassán is megindult az illegális pártsejtek szemezése. Az ekkor megszervezett pártcsoportok, minden üldözés ellenére, csaknem két évig működtek. Tevékenységünk látható jele, az illegális antifasiszta röplapkészítés és terjesztés, a személyes agitáció, a moszkvai rádió híreinek közlése, valamint kommunista jelszavak falra festése volt. Ilymódon igyekeztünk hirt adni arról, hogy a kommunista párt él, tevékenyen dolgozik.,. 1940, ködös áprilisi nap. Szomszédom, Szabó elvtárs már türelmetlenül, izgatottan várt házunk előtt, s közölte, hogy lakásomban házkutatást tart a rendőrség. A hír nem lepett meg, miután tudtam, hogy az ismert kommunisták közül többet letartóztattak és a katonai fogházba zártak. A lakásba lépve szörnyű kép tárult elém: nyitott szekrények, liókok, széjjeldobált ágynemű, földön heverő könyvek; feleségem és kisfiam rémült tekintettel fogadott. A két detektív, miután semmit sem talált s aláíratta velem erről a jegyzőkönyvet, felszólított, hogy kövessem őket, szerintük csak rövid kihallgatásról van szó, mely után hazabocsálanak. Jól ismertem a-rendőrségi módszereket, tudtam, hogy életem legnehezebb helytállása következik. Szó nélkül haladtam a két detektív között. Időközben filmszerűen peregtek le gondolataimban az utóbbi évek munkásmozgalmának legfontosabb eseményei. Agyamba ötlött egy brosúra címe: „Hogyan viselkedjék a kommunista az osztálybiróság előtt?" Egyes kommunista vezetőknek a fasiszta bíróság előtt tanúsított hősi helytállására gondoltam, s ez megacélozta elhatározásomat, hogy nem árulom el elvtársaimat és a pártot az esetleges legsúlyosabb kínzások ellenére sem. Természetes a legcsekélyebb illúziókat sem tápláltam a magyar politikai rendőrség iránt, hiszen jól tudtam, hogy Hitler, uralomra jutása után 1934-ben embereit Horthy Magyarországra küldte „tanulmányútra", miután ekkor Horthy pribékjeinek már 15 éves gyakorlatuk volt a kommunisták üldözésében. Bezárult mögöttem a kassai hadtestparancsnokság második emeletén a vasrácsos ajtó. A két detektív tekintetéből nem volt nehéz kiolvasni a kaján mosolyt. Egy hosszú folyosón, majd több helyiségen át vezettek. Az egyikben megfigyeltem néhány elvtársat; felemelt kezekkel, arccal a falnak fordulva reszkető térdekkel álltak ott: Cséri Ernő, Pajor Jóska, Pollák Gyuri és mások. E látványt „puhításnak" szánták a számomra. Lelkileg már felkészültem a kihallgatásra, most kálváriám nehezebb, fizikai része következett. Betaszítottak egy kisebb helyiségbe, ahol körülállt néhány defektiv. Megkezdődött a kihallgatás. Előbb egy patkányképü szólalt meg, a következő kérdést intézte hozzám: „Tudod-e, mit jelent az a szó, hogy konspiráció?" Azt válaszoltam, hogy nem. Erre egy hatalmas pofont kaptam tőle, amitől néhány pillanatra elszédültem. Ezután „szelidebben" próbált megpuhitani: — Ha elárulod, mi volt a funkciód a pártban, kivel voltál kapcsolatban, ha mindent megmondasz, amit tudsz, az illegális kommunista párt tevékenységéről, akkor a hajad szála sem görbül meg. Ha hallgatsz, magadra vess! Tíz perc időt kapsz a gondolkodásra — közölte. A percek rohannak, mozdulatlanul álltam, összeszoritott fogakkal és ököltel, magamban állandóan ismételgetve: ,Nem beszélek... nem beszélek!" A oatkányképű visszatért a szobába. — No, gyerünk, miért nem nyitod ki a pofádat?! — kiáltott rám és vészjóslóan végigmért kidülledt szemével. — Csak két szót mondhatok: kommunista vagyok, és ehhez nincs mit hozzátenném — mondtam nyugodt hangon. — Nincs mit?! Akkor levetkőztetni és lócára vele! — szólt a parancs. Lelektettek egy hosszú lócára, odakötözték meztelen testemet, és elkezdtek gumibottal ütlegelni, válogatás nélkül ... Egy órát tartott a „kihallgatás". Minden porcikám fájt, szörnyen fájt. A fájdalom, helyenként zsibbadást okozott, majd elvesztettem az eszméletemet, nem éreztem többé semmit. De csak rövid időre. Hideg vízzel fellocsoltak, magamhoz tértem, s még jobban kínoztak a pokoli fájdalmak. Nem voltam még teljesen öntudatnál, körülnéztem, s megláttam magam körül a pocsolyát meg a vödröt. Csakhamar ismét bejött a patkányképű felügyelő. — No mi van, kihúztatok belőle valamit? — Nem, meg sem mukkant — volt a válasz. — Azt hittem, hogy ezekkel a csehekkel könnyebb dolgunk lesz, úgy látom, hogy a kommunista bandának egy iskolája van, legyen az cseh vagy magyar. — Megpróbáltak rajta mindent?! — kérdezte a felügyelő. — Alázatosan jelentem felügyelő úr, többet nem bir ki. — Szedjétek össze és vezessétek el. Várjatok még egy kicsit, amíg teljesen magához tér, aztán folytatjuk. Vagy beszélnek, vagy megdöglenek. Hoztak egy pár jókora nagy bakancsot — a „talpalás" után rettentően megdagadt a talpam. Kétoldalt karonlogva vittek a mellékkijáraton az udvaron váró zárt kocsihoz. Távozáskor még hallottam a felügyelő orditását: — Te marha, már tíz éve vagy nálunk szolgálatban, és még mindig nem tudod, hogy a vért langyos vízzel kell mosni? I A Bástya utcai katonai fogház 120-as számú cellájának priccsén pihentem. — A tapasztalt fogházőr egy lavór hideg vízzel fogadott, ebben áztattam tüzes, dagadt lábaimat. A berendezés: prices, asztal, szék és kübli. Az ajtón „kukucska". A vasrácsos szennyes ablakon csak nehezen tört át a tavaszi napsugár. Miután kissé magamhoz tértem, megismétlődött a kihallgatás. Most gúzsba kötöttek, majd lábamnál fogva felakasztottak, körmöm alá tűt szurkáltak, (annak emlékét ujjaimon ma is őrzöm) és hasonló középkori barbár kínzásokkal próbáltak szóra bírni. Nem volt ritkaság az éjjeli kihallgatás sem. Két leltétele volt, hogy a jegyzőkönyv minél kevesebb pozitív adatot tartalmazzon: bírni kellett a kihallgatás barbár fizikai formáját, valamint az ismétlődő kihallgatásnál megtartani a lélekjelenlétet és az éber gondolkodást, hogy a vallomás az előbbivel egybehangzó legyen. Tapasztaltabb kommunistáknak ez sikerült. Az egyhangú katonai fogház csendjét olykor lábdobogás törte meg: a kommunistákat vitték naponta kihallgatásra. Számunkra az első emeletet jelölték ki. A többi emeleten katonaszökevények töltötték a büntetésüket, azonkívül a jehovista szekta tagjai tarkították a fogház egyhangú életét; ezeket általában „Krisztus katonáinak" neveztük. Vallási fanatizmustól vezetve inkább választották a fogházat, de fegyvert nem vettek a kezükbe. A vádirat kikézbesítése után áthelyeztek minket a kassai kerületi fogházba. Itt fellélegezhettünk. Megszűnt az embertelen vallatás. A napi körsétákon találkozott tekintetünk, mintegy kifejezve, bogy szilárdak maradtunk, kitartót-A vádirat első oldalának fényképmásolata szlovák nyelvre fordított névsorral. (A 8-ik rendbeli vádlott a cikk írója.) tunk. A vádiratban kénytelenek voltak elejteni a hazaárulár"'es kémkedés vádját. A fogház igazgatósága gondoskodott a foglyok „kultúrájáról": rendszeresen kaptuk a „Szűz Mária virágos kertje" című folyóiratot, valamint 14 naponként egy-egy könyvet. Hogy milyeneket? Én például tökéletesen elsajátítottam az angóranyúl tenyésztésének minden csinját-binját, úgyszintén az asztalitenisz technikáját — elméletben. Hosszú hetek után eljött a bírósági tárgyalás napja. 57 vádlott állott a fasiszta bíróság előtt. A tárgyalás folyamán az épületet rendőri készültség őrizte. A vádat dr. Rajnic István miskolci ügyész képviselte. A büntetőtanács öttagú volt. A bírák naftalinszagú talárjaikban úgy festettek, mint a magyar feudalizmus korából itt felejtett figurák. A formalitások elintézése után a bíró megkezdte a kihallgatást. — Maga kommunista? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Ha a magyar törvények szerint bűn küzdeni egy olyan társadalmi rendért... — A bíró nem engedett tovább beszélni. A további vádlottól is megvonta a szót, ha a következő szavakat hallotta: „Egyes európai államokban, ahol nem a fasiszták uralkodnak, ott a kom ..." A harmadik vádlott arról kezdett beszélni, hogy mit nyújtott a húszéves Horthy-rendszer a magyar dolgozóknak. — Mit gondolnak maguk tulajdonképpen, hogy Cseszkában vannak?! — támadt ránk dühösen. — Nem engedek meg semmiféle bolsevik propagandát, és maguk a kérdéseimre igennel vagy nemmel felelnek! Megértették? — ordított ránk a bíró. Az államügyész a legocsmányabb szidalmat zúdította a pártra s ránk, vádlottakra: — Fanatikus bűnösökkel állunk szemben, akik a társadalom számára teljesen elvesztek, akiket el kell távolítani az emberi társadalomból, hogy annak egészséges testét ne fertőzzék meg ... Mi a Csehszlovák Kommunista Párt neveltjei, — Marx-Lenin tanaival felvértezve — emelt tővel hallgattuk végig a kemény ítéleteket, hittük, hogy ez az akkor még egyenlőtlen, de kitartó, szívós küzdelem végül csakis a mi győzelmünkkel végződhet. RÓJÁK DEZSŐ 1 1
