A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-24 / 7. szám
ínycikk Szobi Kálmán és ifjabb Retkes Lajos meg kell említenünk, hogy a klub tevékenységét a helyi nemzeti bizottság is támogatja: a múlt évben például színes TV-készüléket, rádiót, magnetofont és episzkópot kaptunk a hnb-től. Tavaly összesen 226 kulturális és politikai rendezvény zajlott le a klubban. Ezeken az akciókon összesen tizennégyezer kétszáznegyvenhat személy vett részt. Ha figyelembe vesszük, hogy Búcsnak mindössze ezerhatszáznegyven lakosa van, — a rendezvények látogatottsága miatt — azt hiszem — nem kell szégyenkeznünk . . . A SZISZ-élet Nem kell szégyenkezniük a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete tagjainak sem. A Búcshoz hasonló kis községekben a SZISZ-szervezet sem lehet a legnagyobb: ami azonban a tevékenységet illeti, a búcsiak a „nagyokkal" is nyugodtan felvehetik a versenyt. De kérjük meg a legilletékesebbet, ifjabb RETKES LAJOS SZISZ-elnö'köt, számoljon be a bácsi fiatalok szervezeti munkájáról: — Legfontosabb feladatunknak a politikai nevelő munkát tekintjük. Tavaly Az ifjúság és a bűnözés címmel szervezetünk egy hét előadásból álló sorozatot, jelenleg pedig a Tudományos ateizmus című előadássorozatot látogatják szervezetünk tagjai. Az önkéntes társadalmi munkából sem vonjuk ki magunkat. Idei munkatervünk a CSKP XV. kongresszusa jegyében készült, s természetesen értékes kötelezettségeket is vállaltunk, önkéntes társadalmi munkában ezúttal 1600 órát dolgozunk majd. Hogy hol? Vállaljuk a vízlevezető csatornák tisztítását, a kultúrház környékének rendbehozását, s a sürgős idénymunkák idején a szövetkezetben is segítünk. Vállaltuk továbbá, hogy a szövetkezet támogatásával rendbehozunk egy két helyiségből álló régi zsellérházat, amelyet aztán falumúzeumnak rendezünk be. A szükséges anyag összegyűjtését a honismereti kör tagjai vállalták .. . Gyakoriak nálunk az érdekes „kérdés-felelet estek", a vetélkedők, fényképkiállítások, nyáron pedig a sportdélutánok. Foglalkozunk az úttörőkkel is, hiszen ők folytatják majd munkánkat. A múlt év végén megalakítottunk egy tánccsoportot és egy beat-zenekart, s most van alakulóban szervezetünk filmklubja. A SZISZ-tagok negyvennyolc százaléka a szövetkezetben dolgozik, az idén azonban még tíz százalékkal szeretnénk’ emelni a mezőgazdasági fiatalok arányszámát. A szövetkezet szőlészetében például egy ifjúsági csoportot szándékozunk létrehozni . . . Folytathatnánk még az adatok, a tények felsorolását, de — azt hiszem — ebből a rövid beszámolóból is kitűnik, hogy a búcsiaknak nem mindegy, hogyan élnek. S minden tett, minden megvalósított terv mögött ott áll az Ember, a nagy kezdőbetűs, a holnapok derűjéért fáradozó Ember. A tettek pedig nemcsak önmagukról, hanem a mögöttük ólló Emberről is világosan beszélnek ... VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor felvételei) MIÉRT ZÁROM Ma reggel azon ’kaptam magamat, hogy a bevásárlásból haza érve, bezárom az ajtót. Olyan természetes mozdulattal, mintha ez mindig így lett volna. Pedig nem volt így, s most csak néztem — mint utazó az ismeretlen tájra — a kezemre, amely a kulcsot megforgatta a zárban. S még el sem eresztette a kéz a kulcsot, amikor felágaskodott bennem a kérdés: Miért zárom be az ajtót? Miért zártam be, ha itthon vagyok? Miért? A kérdés után gyerekkorom tájai lobbantak elém. A házunk, az útca, az udvar. Mikor a szülénél laktunk a Siikándriában, volt kapunk, s a kapu mellett verőcke is. De azokon zár nem volt, legfeljebb egy faka-llantyú, hagy a szél ne csapkodja, ha feltámad. A konyhaajtónkon volt zár, de azt csak akkor zártuk, ha egész napra elmentünk dolgozni. A kulcsot az ajtó mellett falba vert szögre akasztottuk, vagy az istállóablakban hagytuk. De ha elmentünk, még akkor se zártuk be a konyhát mindig, mert ha valamelyik szomszédra volt bízva az aprójószág, az eleséget oda készítettük, hogy ne legyen gondja vele. Vagy az istállóba. Az istállót se lehetett kulcsra zárni, vaskapoccsal rögzítettük az ajtaját, de azt is inkább csak éjszakára. Az ólajtókon hasonló ajtózáró szerkezeteik voltak, leginkább fából; fakallantyú, vagy tolózár, amely egy darab keskeny, simáragyai’ult deszkából állt. Vagyis gyerekkoromban a zárak inkább csak jelképesek voltok. Nem a bezárkózást, az elkülönülést szolgálták, inkább a nyitottság, a bármikor kopogtatás nélküli bebocsájtatás sugalmazói voltak. Nagyapáim — sem az egyikén, sem a másikén — portáján pedig még kapu sem volt. Sőt, kerítés se. Ügy jártunk-kel tünk ót a szérűkön, akár a szél. Nyitott világ volt, tágas. S közösségi. Tudtunk egymásról mindent. Azt is, ha a szomszédunk tehene megborjadzatt, ha elveszett egy kiscsirke, s azt BE AZ AJTÓT? is, hogy hányat tojott a lúd . . . örömeink, gondjaink átfolytak a zárak nélküli közösségen, közel hozták egymáshoz az embereket, vagy igen messzire lökték, mert ilyen is volt: életre szóló harag. De még akkor se zárták magukra az ajtót, ha haza értek. A patkóvasra jobban ügyeltek, mint a kulcsra, az fontosabb volt, vagy az lehetett. Távolodva az időben, visszafelé nézőn, azt látom, hogy ez a nyitottság szűnőben van, lassan elvész. Kerítések, kapuk — vaskapuk — zárait szerelik fel sorra. S nemcsak az otthoni tájaikon. Végig ezt tapasztalom utazásaim során: a befelé fordulást, a kapuzárást, az ajtózárást. S most én is tetten értem magamat, magamban ezt a megváltozott irányú mozgást. Pedig ezideig soha nem zártam be -magam utóm az ajtót, ha haza értem. Minek is zártam volna? Hiszen az otthon nem börtöne az embernek. A városi élet hozná ezt magával? A sok összesodródott idegen, egymást látásból sem ismerő embertömeg? Bizonyára ez is. Sokasodik a zárt világú emberek sora — így, a zárban megforduló kulcsok tényével. Nem látunk, nem láthatunk bele egymás életébe, nem ismerhetjük egymás örömét-gondját, s nem is osztozhatunk benne. A zárt ajtók arról tudósítanak, hogy anyagilag gazdagabbak lettünk, — a bezárt ajtó: javaink védése, óvása — de emberileg megfogyatkoztunk. A toronyháraikban csakúgy, mint a vaskerítéssel, vaskapuval körülhatárolt falusi palotákban. Valami megint a veszteségek listájára került az életünkből. Miért zárom be az ajtót? Miért zárjuk be az ajtót magunk után, ha otthon vagyunk?! GÁL SÁNDOR KONOZSI ISTVÁN felvétele 7
