A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-24 / 7. szám

Bencsics János és Szakács József a ledett uszály kiürítését irányítja Műszak után együtt a brigád MUSZAKVALTAS Horváth László (jobbról) a mentők törzsqárdájába tartozik A szeriő felvételei A kikötőben virágokkal borított hármas emlékoszlop, bólogató da­ruk, a Duna hullámain hintázó uszályok, tolató mozdony füttye, munkába és hazafelé siető embe­rek áradata s hideg szél fogadott. Műszakváltás ideje volt. Már egy cseppnyi remény sem élt bennem, hogy Burger Istvánt, a ko­­márnói (komáromi) kikötő pártszer­vezetének elnökét az irodában talá­lom. Ezúttal, úgy látszik, mellém szegődött a szerencse, mert nem­csak ó, de Horváth László szocia­lista brigádja is még serényen dol­gozott, amikor odaértem. Egy fedett uszály kiürítésével bajlódtak. — Ha eleget akarunk tenni a CSKP XV. kongresszusának tisztele­tére tett kötelezettségvállalásunk­nak — egy százalékkal túlteljesíteni az idei bevételi tervet — akkor ugyancsak meg kell fognunk a lapát nyelét — mondta Horváth László brigádvezető. — Különösen, ha a továbbiakban is gyakorta ilyen fe­dett uszályból kell vasúti kocsira raknunk az árut. Mert ezt a munkát nem lehet gépesíteni, itt hajladozni, lapátolni kell. Ha a brigád tagjain múlna — gondolom —, már biztosan kiselej­tezték volna az itt megforduló ösz­­szes fedett uszályt. Nagyon nem szeretik a velük való munkát. Még szerencse, hogy évente csak né­­hánnyal van dolguk. — Azért bármennyire is zsörtö­lődnek — mondta Burger elvtárs, miközben visszatértünk az irodá­ba —, rájuk s becsületes munká­jukra mindig számíthatunk. Többen közülük részt vettek három évvel ezelőtt a karácsonykor zátonyra fu­tott uszályok mentésében, összetar­tanak itt az emberek. Szeretik együtt s jól elvégezni a rájuk bízott munkát. Ez az elv még a háború előtti időkből ered. Akkor, a moz­galmi élet kezdetén is így értek el sikereket. A mélyen gyökerező ha­gyomány tovább él. Dolgozóink nagy része apjától örökölte a szak­ma szeretetét. A kikötő régi munká­sai közül — ma már persze nyugdí­jasok, akik még élnek — többen a párt alapító tagjainak sorába tar­toznak, részt vettek a spanyol pol­gárháborúban mint a nemzetközi brigád tagjai. Az igazgatónk, Bohuš Feiger elvtárs, az olaszországi par­tizánharcok részese volt, forradalmi, harci szellemét átülteti a dolgozók­ba, az ő érdeme is, hogy a kikötő dolgozóinak kollektívája tavaly má­jus elsején megkapta a Munka Érdemrendet. Néhány nappal ez­előtt pedig tanúi lehettünk a leg­szebb emberi tulajdonság, az igazi szolidaritás megnyilvánulásának. Egyik darukezelőnk súlyos betegen feküdt a kórházban. A felépüléshez vérre volt szüksége. Alighogy ezt megtudták a munkatársai, másnap már véradásra készen sorakoztak a kórház folyosóján. Alkonypír borította a nyugati ég­boltot, mire ismét elhaladtam az emlékoszlop előtt. A vörös szegfűk­től és a lenyugvó nap bíbor suga­raitól szinte lángolni látszott. A sza­badságért, a kommunizmus eszméi­nek győzelméért harcolt és meghalt hősök, kikötőmunkások emlékét őrzi a márványtábla. Az élők emlékez­nek ... munkával harcolnak. FISTER MAGDA Szocialista államunk megfelelően gondoskodik a dolgozók egészségéről. A želiezovcei (zselízi) kórházban 17, az idetartozó körzetben és szakrendelőkben 16 orvos teljesít szolgálatot. Vojtech Bélákkal, a belgyógyászati osztály fő­orvosával és Jón Kohouttal, a kórház gondnokával az egészségügyi gondos­kodásról beszélgetünk. Megtudjuk, hogy a kórház és a poli­klinika dolgozói széles körű aktivitást fejtenek ki és kb. 35 000 ember egész­sége fölött őrködnek. A 225 ágyas kór­ház négy osztályán (belgyógyászati, szülészeti, sebészeti és gyermekosztály) évente 4500 beteg nyeri vissza egészsé­gét. Nyolc kollektíva kapcsolódott be a szocialista brigád, cím elnyeréséért indított versenybe. Két munkacsoport már elnyerte a megtisztelő címet. Ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére a dolgozók tavaly 44 kollek­tív és 3 egyéni kötelezettségvállalást tettek. Ezek nagy részét már teljesí­tették. Hogy egyes vállalatokban és üzemek­ben a nők csupán rövid időre maradja­fő az egészség nak ki a termelésből, helyben végezték el a szűrővizsgálatot. Az orvosok rend­szeresen előadásokat tartónak a beteg­ségek megelőzésének lehetőségeiről, a terhes nők életmódjáról és a gyermekek helyes neveléséről. Ami az önkéntes véradók szerzését illeti, a körzeti orvo­sok tavaly a harmadik negyedév végéig 157 véradóval szereztek többet a terve­zettnél. Bosszantó volt, hogy a körzeti rende­lőket a kórház épületében helyezték el, így bárki bejuthatott a kórház beteg­ágyas részeibe. Ezért hatványozottan öröm, hogy már megkezdték az új poli­klinika építését. Mielőbbi elkészülését úgy segítik elő, hogy a CSKP XV. kong­resszusa tiszteletére vállalták: 11 401 órát dolgoznak le társadalmi munká­ban. BENYÁK JÓZSEF A szerző felvétele Az épülő poliklinika 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom