A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-17 / 6. szám

EGY VAGY HÁROM? Ki ne szeretné a lehető legjobban kihasználni, kombinálni ruhadarabjait? íme hat modell, amelyek mindegyike variálható, alkalomhoz és időjáráshoz illő öltözéket mutat be. Barkácsoljunk Természetes növénytartókat ma­gunk is készíthetünk akár tűzifából is — mutatóson repedezett, kérgét csaknem teljesen megtartott faha­sábból, erdőben található különle­ges formájú ágdarabból, vagy part­menti fák vaskos, vízmosta gyökér­részeiből. A fahasábot, ágdarabot vagy gyökérrészt mindenekelőtt ala­posan tisztítsuk meg kis kefével a rátapadt törmeléktől. A felületükön található mohos, zúzmós foltokat, az esetleg előtört és már megfáso­­dott gombalemezeket hagyjuk érin­tetlenül, mert ezek még érdekeseb­bé teszik. Az esetleges kiágazáso­kat se vágjuk le, ha megfelelő fa­ragással kialakítható belőlük az el­­billenésüket meggátoló támaszték. Amennyiben nincs rajtuk támasz­téknak alkalmas kiágazódás, szö­gesünk az egyik oldalukra ugyan­csak fahasábból ferdén lefűrészelt vékony darabot, talprésznek. A tá­maszték nélküli hasábot azonban inkább vágjuk ketté, vagy hasítsunk le belőle baltával kis darabot, úgy hogy lefektetve megálljon. A felülre kerülő oldalukon váj­junk késsel, esetleg césővel üreget a növények gyökerei és a föld szá­mára. Egyszerűbb, ha kettéhasítjuk, majd a két hasábfél közepéből vá­gunk ki egy-egy darabot fűrésszel, utána ismét egymáshoz szegezzük vagy ragasztással rögzítjük a két részt. Az üregbe ültetjük a növényt. Az ültetés előtt béleljük ki az üreget nyirkos, tápdús földkeverék­kel, azután ültessük be a cserépből kiemelt gyökérlabdát, hogy a gyö­kerek ne hajoljanak vissza és ne is sérüljenek meg. Az esetleg meg­maradó hézagokat gondosan tömít­­sük el földdel. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom