A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-06 / 1. szám
„Dunának, Oltnak egy a hangja" Ady Endre ismert versének ezzel a sorával kezdődött meg nemrégen Békéscsabán a Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia, amelyet a Magyar Néprajzi Társaság, a magyarországi nemzetiségek demokratikus szövetségei, a TIT Néprajzi Választmánya és a Békés megyei múzeumok szervezete közösen rendezett meg. A konferencián megvitatták a nemzetiségi néprajzkutatás elvi és gyakorlati kérdéseit. Ebből az alkalomból nyitották meg a Békés, Baranya és Komárom megyei múzeumok szervezete közreműködésével „A magyarországi nemzetiségek lakáskultúrája" című kiállítást, amelyet a vendégek a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban tekinthettek meg. A háromnapos konferencián érdekes előadások hangzottak el. Tizenegy ország (NDK, Lengyelország, Szovjetunió, Dánia, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia Stb.) küldöttei számoltak be tapasztalataikról, és megvitatták a felmerülő kérdéseket. Dr. Ortutay Gyula akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság és a TIT elnöke megnyitó beszéde után Balassa Iván, a nemzetiségi néprajzkutatás elvi és módszertani kérdéseiről. Kővágó László, a magyarországi nemzetiségek népi kultúrájának szerepéről. Kása László pedig a magyarországi nemzetiségi néprajzkutatás újabb eredményeiről számolt be. A további előadások két szekcióban folytak. Nagy jelentőségű volt Gunda Béla egyetemi tanár előadása a zempléni szlovák falvak néprajzi jellegéről. Jón Botík a Szlovák Tudományos Akadémia képviseletében Etnoszociáli« és etnokulturális meghatározósok című tanulmányát olvasta fel. Munkájában az etnikai enklávok és diaszpórák kialakulásával foglalkozott. A magyarországi szlovének kétnyelvűségéről Hajós Ferenc beszélt. A német nemzetiségi kultúrával hárman foglalkoztak. Kiemelkedő volt Mester György Farsangi népszokások Eleken című dolgozata. Siegmund Musiat és Lotor Balke a szerbhorvát népi hagyományok megőrzéséről tartottak előadást. A konferencia résztvevői figyelmet szenteltek a külföldön élő magyarok néprajzának is. Nagy jelentőségűnek bizonyultak A. Nagy László pszichológus (A népi kultúra szerepe és hasznosítása a csehszlovákiai magyar közművelődésben) és Végh László (A magyar nemzetiségi kultúra szociológiai vizsgálata) előadásai. Szanyi Mária, a galántai múzeum etnográfusa egy magyar és egy szlovák falu életében harminc év alatt kialakult kölcsönhatásokról tartott előadást. A Szlovák Tudományos Akadémia képviseletében dr. Soňa Kovačevičovó, dr. Ján Mjartan és Magda Paríková szólalt fel. A jugoszláviai magyarság népi kultúrájának az általános kérdéseivel Pastyík László, a népi balladagyűjtéssel pedig Tóth Ferenc ismertette meg a hallgatóságot. A konferencián felszólaltak még Manga János, Krupa András, Kálmánfi Béla, Käfer István és Tótkomlósi Koppány János. A rendezők megfelelő módon gondoskodtak a vendégek szórakozásáról is. Folklórműsort és néprajzi filmeket is megtekinthettek. A magyarországi néprajzkutatásban ez a konferencia mindenképpen határkövet jelent, s a jövőben négyévenként szerveznek hasonló találkozót. TÓTH IZABELLA KONOZSI ISTVÁN FELVÉTELE CSONTOS MIKOLA ANIKÓ versei VILMOS KI KOPOG békítő esték Ki kopog Békítő esték ki kopog jönnek majd talán ráépítés be a csűr a sóvirágot kapuján termő nyár után A földszint alacsony, Fejen üt a plafon. ha tűz van Kiforrt a must Emelet kell rája, ha ár jön a töke szenderül Kornak koronája. ha reng az ó tömlőkbe a föld most új bor kerül. A véremet adva Tomboljon csak Olvadtam a falba, Ki kérleli feszítse a falat S közel hetven évig ki kérleli Bevarrogatjuk Raktam — födeléig. a megriadt majd ha meghasad A négy világtájra, magot csitítja Vesd le nászinged Ablakai tárva, szóval vess le minden éket Naphosszat ott állok, kedvesen szeretőd ott kinn Nagyon messze látok. a tengerit pányvára kötve béget S míg nézek messzire, rozsot Ereszd hadd fusson Dobog a ház szíve: Ki szól elég a kínból mára — Jaj, amit én látok, neki széthulló testedet Fekete virágok ,,, hogy el ne menjen? a fészekalja várja
