A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-17 / 6. szám
A PART ES A KULTÚRA A szocializmusban új embertípus alakul ki — ember, akinek életét alkotó munka tölti ki, akinek élete nem önmagáért s még kevésbé önmagának való, hanem közösségi élet, embertársainak elvtársi közösségében, kitöltve munkával a társadalom, a közösség javára. Egy jobb ember ez, ahogy a marxizmus-leninizmus klasszikusai írtak róla, ahogy ők látták a proletariátusnak az egész emberiség szabadságáért, haladásáért folytotott nagy osztályküzdelme harcosai. Gustáv Husák elvtórs, amikor 1974 júniusában a prágai várban fogadta a csehszlovák művészeti és kulturális élet képviselőit, egyebek között ezeket mondotta: „A kultúra és o művészet fejlődése jelentősen segít felkészíteni az embereket, hogy jobban meglássák, megértsék a dolgokat, lényeges része tevékenységünknek s a szocializmus küzdelmének, amely új társadalmi viszonyok kialakítására és az új, öntudatos, művelt és kulturált ember nevelésére irányul." A párt XIV. kongresszusa megállapította, hogy a művészet s egyáltalán a kultúra egész területe jelentős, bonyolult feladatok előtt áll. Ma már más a helyzet, a kultúra területén is sok minden megváltozott, a hatvanas évek végén mutatkozott destrukció, felforgató tevékenység ellen a párt vezetésével folytatott harc következtében. A kongresszus a kultúra és a művészet területét o dolgozók milliós tömegei politikai és kulturális nevelésének fontos részeként jelölte meg. „A szocialista művészet hatalmas ideológiai fegyver" — állt a központi bizottságnak a kongresszus elé terjesztett jelentésében. Ennek a kijelentésnek a szellemében állapította meg a kongresszus határozata: „A párt a művészeti értékek alkotását és a dolgozók legszélesebb rétegei kulturális színvonalának emelését fontos tényezőnek tartja a szocialista ember kiformálásában és a szocialista társadalmi viszonyok elmélyítésében." S a határozat egy másik részében olvashatjuk: „A cél most a művészet jelentős társadalmi és nevelési feladatának teljes megújítása, az alkotó művészek frontja széles körű aktivitásának kibontakoztatása szépirodalmi, drámairodalmi, zeneművészeti és más művészeti értékeknek szocialista szellemben való alkotásában." Mindebből egész nyilvánvalóan következik a kultúra társadalmi súlya, fontossága. Kiviláglik ebből a kommunisták szellemében, akik a művészetben és a kultúrában nem látnak és sohasem láttak valamiféle magánügyet, hanem a közösség javára szolgáló társadalmi értékek alkotását. A kultúra nemcsak alkotó tevékenység vagy ennek eredménye. Hatalmas összekapcsoló erőt is jelent az emberek között, mert gazdagítja, mélyíti, bővíti, kulturáltabbá teszi érzelmi világukat. Az érzelmi világ kiterjedt területe éppen a kultúrában talál érvényesülésre s ugyanígy támogatásra. S tudjuk, az öntudat növekedéséhez, ahhoz, hogy az ember öntudatosabb legyen, nem elegendők önmagukban csak a racionális, az értelemre ható érvek, az emberi érzelemre is szükség van itt. Nem közömbös tehát, hogy milyen kultúra hat az emberre, milyen kulturális ráhatások érik. Nálunk, érthetően, a cél a szocialista ember, a szocialista tudat, a szocialista kultúra. Tudjuk azonban, hogy ott, ahol a burzsoázia van hatalmon, a polgári és reakciós osztálykultúra mellett megvan a haladó kultúra is, az a kultúra, amely lehetőségeihez mérten harcol a szociális igazságosságért és a haladásért, a békéért, egy nemesebb embertípusért, ugyanúgy, akárcsak az alkotó művészek a szocializmusban. A kultúrának igen nagy a jelentősége az életmód kialakulására és az emberi munka stílusára. Nem valami fölösleges, másodrangú dolog tehát, hanem ellenkezőleg, része az emberi munkának és a társadalom életének, nélküle sem az egyiket, sem a másikat nem lehet elképzelni. A kultúra, mint minden emberi érték, békés viszonyok között fejlődik a leginkább, bár az igazságos, hősi védekező háború sem hallgattatja el a múzsákat, csak sajátos, különleges küldetéssel ruházza fel őket. Mivel a kultúrának is, miként az embernek, hogy fejlődhessék, békére van szüksége, ezért maga is szenvedélyes védelmezője a békének, fáradhatatlanul harcol a békéért. Ez adja meg nemzetközi, internacionalista jelentőségét a kultúrának. Tudjuk, hogy milyen óriási szerepet játszott a Szovjetunió, a szocializmus és céljai megismertetésében a szovjet kultúra. Gondoljunk csak arra, mennyire aktuális még ma is Eisenstein filmje, az 1925-ben készült Patyomkin páncélos, amelynek a burzsoázia hiába tiltotta bemutatását, hogy „megvédje" a nézőket befolyásától. Emlékeztetünk arra, mit jelentenek a világ kultúrája s az emberiség számára olyan művészek alkotásai, mint amilyenek Maxim Gorkij, Mihail Solohov, Vlagyimir Majakovszkij s még sokan-sokan mások. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Lenin írásai a legtöbbet fordított művek közé tartoznak a világon, mint az emberiség haladó kulturális öröksége. Ma, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki zárószakaszának tavalyi befejezése után a szocialista kultúra jelentősége a béke és a haladás szempontjából annál nagyobb, amennyivel növekedtek a nemzetközi békeerők s amennyivel erősödött a szocialista világrendszer országainak nemzetközi pozíciója. Természetes tehát, hogy a kommunista párt igen nagy gondot fordít a kultúrára, mert a szocialista kultúra jelentős eszköze a pártnak, a párt avantgárd törekvéseinek. A kultúra elválaszthatatlan a párttól, s ezért teljességgel érhető a párt gondoskodása a kultúráról, mert ezzel is kifejezésre jut a párt gondoskodása az emberről és jólétéről. A CSKP Központi Bizottságának a XV. kongresszus előkészítésével kapcsolatban a pártszervekhez és -szervezetekhez, valamennyi kommunistához intézett levelében erről a következőket olvashatjuk: „Az anyagi szükségletek egyre teljesebb kielégítésének útján haladunk. Célunk azonban ennél több, az, hogy az életszínvonal további emelkedése az emberek alkotó képességeinek sokoldalú fejlődéséhez, műveltségük és kulturális fejlettségük növekedéséhez, a társadalom és az egyén érdekeinek további összeolvadásához vezessen." Igen, a szocializmus gazdagabbá teszi az ember életét, megtölti alkotó tartalommal. S ebben, a természet és az ember átalakítására irányuló csodálatosan szép és mélyen humánus törekvésében nagy segítőtársa a kultúra, a művészet, mert segít kibontakoztatni az emberi személyiség alkotó képességeit. (Rudé Právo) A CSEMADOK Központi Bizottságának képeslapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Szedi a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Nyomja a Polygrafické závody, n. p., Bratislava—Krasňany. Előfizetési díj egész évre 117.— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A címlapon: Katonai gyakorlat V. Peregyelszkij felvétele — APN A 32. oldalon P. Havran felvétele 2
