A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-10 / 5. szám
* hólavinák vagy hógörgetegek a havasi völgyekben a meredek hegyoldalakról aláguruló nagy hótömegek, amelyek leginkább tavasszal mutatkoznak, mikor az átszivárgó viz a havat a talaj fölött meglazítja és csúszóssá teszi. Kevéssé meredek hegyoldalakon az elvált hótömeg csak csúszó mozgást végez, csúszó lavina, meredek hegyoldalon azonban mindinkább gyorsuló mozgással gurulni kezd s útjában a reátapadó hótól és kőtörmeléktől óriásira nőhet. E hótömegek gyorsasága oly nagy lehet, hogy mozgása félelmetes dörgést idézhet elő, s már a nyomában keletkező légnyomás is elsodorhatja az embereket és állatokat, a fákat és házakat. Ez az alap- vagy sujtólavina, mely a völgyekbe érve összezúz és betemet mindent, amit ott talál. Kevésbé veszélyes a porlavina, amely késő télen száraz, rosszul guruló hóból képződik, de igen nagy tömege által ez is pusztíthat. Magas hegységben nyáron jég- vagy gleccser-lavinák képződnek az által, hogy tortósöEb felmelegedésnél a gleccser egy része elválik és a lejtőn mozgásba jön. Az elmúlt évben is több ember halt meg tragikus körülmények között, nemcsak az országutakon, hanem egy-egy síparadicsomban is. Ez a borzalmas tragédia gyakran megismétlődik azokban az országokban, ahol fennáll a lavina veszélye. A lavinakatasztrólákkal kapcsolatban okvetlenül beszélnünk kell a mentőszolgálatot végző emberek legügyesebb segítőtársairól, a külön e célra kiképzett kutyákról, ezek segítenek megkeresni a hó alá temetett áldozatokat és már nagyon sok ember életét mentették meg. Az egész világsajtó elismeri, hogy még a legtökéletesebb műszer sem képes ara, amire ezek a négylábú mentők. A hógörgeteg által eltemetett emberek keresése során már évtizedek óta nélkülözhetetlenek ezek a kutyák. A tiroli Alpokban éppen úgy, mint a svájciakban Tűlön e célra idomított, úgynevezett lavina-kutyák vannak. Ezek többsége német juhászkutya, de van köztük bernáthegyi és más fajta is. De még közülük is az Alpokban a legtöbb ember életét Barry mentette meg. Idomitói igen nagy elismeréssel és tisztelettel beszélnek róla. És most hallgassák meg Barry egyik ilyen mentőakciójának rövid történetét: Amikor 1973 februárjában Gerlose mellett huszonöt síelőt temetett be a lavina, Barry néhány perc alatt a szerencsétlenség színhelyén termett és abban a pillanatban hangosan ugatni, majd kaparni kezdett. Nem egészen három perc alatt sikerült rátalálnia az első szerencsétlenül járt áldozatra, ami igazán szép eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy a mentésnél minden a perceken múlik. Minél hamarabb fedezik fel a betemetett embert, annál nagyobb remény van a megmentésére. Évről-évre nő a lavinák által betemetett áldozatok száma. 1960-tól a múlt év végéig a fehér halál összesen nyolc és félezer ember életét követelte áldozatul. S ez a halál nem jár betegséggel, nem az öregek, hanem az életerős fiatalok közül szedi áldozatait. A szerencsétlenek több mint kilencven százaléka túrista és kiránduló. Háromnegyed részük életben maradhatott volna, ha meghallgatták volna az illetékes személyek figyelmeztetését és tudják, hogyan kell viselkedniük ilyen esetben. Mivel évről-évre nő az érdeklődés a sisport és általában a téli üdülés iránt, egyre több ember tartózkodik hegyes vidéken, olyan helyeken, ahol nem régen telente szinte alig járt ember. A svájci Lavinamegligyelő Intézet szerint csupán 1970 februárjában 3000 lavina zúdult le a svájci Alpokban! Azok a szakemberek akik szinte egész életüket ezen a vidéken élik le, LAVINA A FEHÉR HALAI azt mondják, hogy „az óvatosság a bölcsesség anyja", s ez kétszeresen érvényes a lavinák esetében. Ezért a sizőknek és az üdülőknek sohasem szabad figyelmen kívül hagyniuk a hegyi szolgálat, a hegyi vezetők és a menházak alkalmazottainak legyelmeztetését. A legmegrázóbb az a tény, hogy az utóbbi időben a legtöbb lavina éppen a síterepre zúdul vagy közvetlenül ezek mellé. Ennek oka pedig a következő: A síelés ma már valóban tömegsport és nagyon sok síző azt hiszi, hogy mindenre képes, még arra is, ami minden emberi számítás mellett meghaladja az erejét. Ismeretlen szakadékokba, vízmosásokba ereszkednek le, s ezen kívül a mai ember mintha már teljesen elfeledkezett volna arról, hogy a természetben nem kell okvetlenül kiabálnia. A hegymászás is egyre inkább tömegsporttá válik, s a hegymászókat ugyanaz a veszély fenyegeti, ami a sízőket. Megsértik a természet csendjét, nyugalmát s ennek következtében itt vannak előttünk ezek a valóban elszomorító adatok, melyek megrendítenek, de egyúttal figyelmeztetnek is bennünket arra, hogy az ember sem mindenható. De hát mit is tehet a siző vagy a túrista, ha észreveszi a lefelé zúduló lavinát? Erre a kérdésre most a leghivatottabbak így felelnek: Először is lő a nyugalom és a lélekjelenlét, mert csak ebben az esetben sikerülhet a sizőnek vagy a túristának gyorsan a lavina hullám szélére kerülnie, azaz legalább annak a közepéből kijutnia. Ha ez már nem lehetséges, akkor a menekülő legalább úszni igyekszik a lavina áramlatában, széles kéz- és lábmozdulatokkal iparkodik megakadályozni, hogy a vastag hóréteg alá kerüljön. Abban a pillanatban, amikor a lavina mozgása megáll, fel kell venni az ún. ökölvívó-állást, azaz kézzel védeni kell az orrot és a szájat, hogy a hó ne juthasson be a légutakba. A kiabálás felesleges, mivel ezzel csak az erfékes oxigén-készletet lecseréljük el. Azután már csak várni és remélni kell, hogy hamarosan megérkeznek a mentők és négylábú társaik, akiknek már olyan sok-sok szerencsétlenül járt ember köszönheti az életét, vagy inkább az újjászületését. — zt — 1. A magas hegységekben egyre fenyegetőbb méreteket ölt a lavina-veszély. Az ember szinte védtelen vele szemben 2. Collie Barry már nagyon sok szerencsétlenül járt ember életét mentette meg, s ezért nevét jobban ismerik az Alpokban, mint akárhány hires filmcsillagét 3. Egy igen értékes felvétel: Barry kikaparja a lavina egyik áldozatát 25
