A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-01-06 / 1. szám

Nemcsak az egyes emberek életében, hanem a társadaloméban is vannak feledhetetlen pillanatok, események, amelyeknek jelentőségét maga az élet sokszorozza, hatványozza. A trenčíni Merina textilgyár fennállásának hatvankilenc esztendeje alatt is sok-sok ilyen feledhetetlen esemény zajlott le: a múltból szomorú, gyakran véres emlékek maradtak meg a dolgozók emlékezetében, a szocialista jelen viszont annál örömtelibb pillanatokkal ajándékozza meg őket... harcos múlt - mur SZTRÁJK ÉS CSENDÖRTERROR sót üdvözölték kitörő örömmel. Megkezdődhetett Szerda volt. Ezerkilencszázhuszon­­négy október 8-át írtak. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Csak éppen csendőrökből volt a meg­szokottnál több a város utcáin. De arra, hogy vér folyik még ezen a napon, senki sem gondolt a sztráj­kolok közül Pedig a trenčíni textil­gyári munkások vágyait és remé­nyeit még aznap este vérbe fojtot­ták a csendőrgolyók: Matúš Drgo munkás életét vesztette, sokan meg­sebesültek. Szomorú napok következtek. A sztrájkolok számára nem volt többé munka, nem volt többé kenyér. . . A kommunista párt és a szakszerve­zet azonban a sztrájk elfojtása után sem adta föl a harcot. A textilgyár­ban. amely akkoriban még a Tiberg­­hienka nevet viselte, tovább folyt az agitációs munka. Aztán elérkezett a nagy tettek ideje: a trenčíni textilgyár munká­sai közül sokan az I. csehszlovák hadtest soraiban, mások a Szlovák Nemzeti Felkelés partizánalakula­taiban harcoltak a szebb jövőért, a boldogabb életért. „Eljő az utolsó ítélet, s az odúkból, a föld alatti lyukakból előbújó emberek erős, kemény kézzel tüzet raknak: tüzet, amely majd megtisztítja a világot. És az a világ, a munka, az egy­szerűség szépsége legkimondottabb momentuma lesz a Te halálodnak. Közös sírköve mindazoknak, akik a proletár család érdekeiért áldozták vérüket" — hitték a nagy író, Peter JMemnický szavait. Hitük valóra vált: 1945. április 10-én a szovjet hadsereg felszabadította Trenčínt, s egy évvel később a textilgyár munkásai már az üzem államosítá-A SZOCIALISTA TERMELÉS A trenčíni Merina nevét és ter­mékeit ma már nemcsak hazánk­ban, hanem határainkon túl is ismerik. S ezen nem is csodálkoz­hatunk, hiszen kitűnő minőségű áru készül itt, az üzem termékeinek ki­lencvenkilenc százaléka első osztá­lyú. A Merina dolgozóinak példás munkáját természetesen nemcsak a fogyasztók, a megrendelők, ha­nem állami szerveink is méltányol­ják: erről tanúskodik a szinte meg­számlálhatatlan kitüntetés és el­ismerő oklevél, amelyekkel az itt dolgozók dicsekedhetnek. Beszélge­tőtársam, Ján Kobza, az üzem gaz­dasági igazgatója is kitüntetett dol­gozó, 1973-ban kapta meg a „Szlo­vák Szocialista Köztársaság ipará­nak érdemes dolgozója" címét. Maga a gyár tulajdonosa a Mun­ka Érdemrendnek, valamint az „Or­szágépítésben szerzett érdemekért" kitüntetésnek. S hogy az elismerést, a társadalom elismerését valóban megérdemlik, az elmúlt év végén is bizonyították a Merina dolgozói: AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV FELADATAIT december 2-ig, kiviteli tervüket pe­dig jóval előbb, még októberben

Next

/
Oldalképek
Tartalom