A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-02-10 / 5. szám

CONSTANTIN BRÄNCUSI

Henry Moore, a ma is élő nagy angol szobrász így foglalta össze Bráncu$i művészetének jelentőségét: „Aki

fogékony akar lenni a szobrászat iránt, annak meg kell tanulnia, hogy a formát egyszerűen csak formának érezze, nem pedig leírásnak, vagy reminiszcenciának ... A gótika óta az európai szobrászatot benőtte a moha, a gyom — mindenféle felületi kinövés, amely elrejtette a formát. Brőncu?i különleges hivatása volt megszabadítani a szobrászatot ezektől a ránövésektől, felébreszteni szunnyadó formatudatunkat. Hogy ezt végbevihesse, a nagyon egyszerű, közvetlen formákra kellett összpontosítania a figyelmét; szobrait, hogy úgy mondjam «egyhengeresnek» kellett terveznie, egyetlen formát kellett szinte túlzott szabatossággal is tökéletesítenie és lecsiszolnia. Bráncuji életműve, túl egyéni értékén, történelmi jelentőségű a modern szobrászatban."

Ki volt ez a magányos mester, akit a festő Modiglianin kívül senkihez sem fűzött igaz barátság?

Constantin Brancufi 1876. február 21- én született Pestisaniban, Románia déli részén. Édesanyja a fiút már tizenegy éves korában kifutónak szegődtette el egy craiovai kocsmároshoz. Évek múltán gazdája asztalosinasnak adta az iparművészeti szakiskolába is beíratta. Innen tehetsége révén, ösztöndíjjal a bukaresti Képzőművészeti Akadémiára került. A főiskola pályázatán 1902-ben Izomrendszer című tanulmányával díjat nyert. Ilyen előzmények után indult el a világba. Münchenen, Zürichen, Bázelen át Párizsba, ahová 1904-ben érkezett, s rögvest beiratkozott az Écele des Beaux Arts-ra, ahol Mercié növendéke lett. A Luxembourg Múzeum 1906- os kiállításán Rodin felfigyelt műveire és felajánlotta Bráncu?inak, hogy legyen a segédje, amit az visszautasított, öt az anyag érdekelte, míg Rodint, akiről azt mondta, „bifsztekben dolgozik".

(1876—1957)

az anatómia. 1906-tól 1908-ig megszállottként dolgozott, határozott program nélkül, de nem eredménytelenül. Ekkor született az Ősi figura és a Csók. Mindkét mű a zárt forma alapelvére épült, összhangban Moore fent említett megállapításával.

Ettől kezdve Bráncuji művészetét az abszolút egyszerű, „igénytelen" alapformák jellemzik. Márvány-, fa- és fémmunkái a redukció elve alapján készülnek. Ezen igyekezetének dokumentálására leginkább két sorozata kínálkozik. Az Alvó múzsa első változata 1906-ban készült, s akár Rodin is faraghatta volna. A következő változatokban a hangsúly mindinkább a fej ovális alapformájára terelődik, amelyet nem bontanak meg az olyan kiugró elemek, mint a haj, fülek, orr, stb., mindezt csupán jelzi. A zárt, ovális forma további tökéletesítésének állomása a Prométheusz (1915) és az Újszülött (1915). Bráncuji a szobrászat érdeklődését az alkotó vitalitásra és az ősformák keresésére irányította. A Szobor vakok számára 1916-ban készült, s New Yorkban egy zsákban állította ki, amelyen két lyuk volt a néző kezei számára, így is demonstrálva elsődleges szerepét a formának, amelyet szerinte „érezni kell“. Nem tudni, hogy a keleti filozófia vagy Milarépa tibeti szerzetes tanai révén született-e. A világ kezdete két változata (márvány és csiszolt bronz, 1924). Tudatosan-e vagy sem, meglehet hogy csak a forma állandó redukálásának eredményeként megformálta sok nép ősmondáiban a világ kezdetére vonatkozó rege „alapkövét“, a kozmikus tojást, ezt az ősi, tipizált szimbólumot. Az őstojás csiszolt bronz formája szinte úszni látszik talapzatán, mint mondabeli elődje az ősvizen. Ezzel a két változattal be is fejeződik lényegében az ilyen jellegű alkotások sora, melynek kezdetét egy realisztikus emberi arc jelentette, s amelyet az univerzális, személytelen, mitikus tojásforma zár le, amit a „szellemi" m'aterializálódásának is nevezhetnénk.

Másik jelentős témája Pogány kisasszony (a modell sokat jelentett a művész életében); 1913 és 1931 között több változatban mintázta meg, itt is eljutva az expresszív portrétól a vitális formáig.

1912-ben faragta Maisstra című szobrát, a Madár a térben sorozat első darabját. Maisstra a román népmesék kedvelt alakja, a szerelmesek védelmezője. Ez a téma harminc éven át foglalkoztatta. A Madár a térben 1919-es változata érdemel említést; emiatt 1926—28 között perben állt az USA vámhivatalával, mivel a szobrot — amikor egy kiállításra akarta elküldeni — iparcikként vámolták el, nem adták meg a műalkotásokat illető vámkedvezményt. Ebbe a körbe sorolható még az 1920-ban alkotott X hercegnő (s a téma változatai), ahol a női testet úgy ábrázolta, hogy a formák a néző számára több értelmezési variációt tettek lehetővé, a több ízben erkölcsi felháborodást váltottak ki. A Léda és a hattyú történetének szenvedélyes ábrázolása (1924) az ember és a természet egységének megjelenítése.

Faszobraiban a román parasztok évszázados hagyományai, anyagszeretete és tisztelete ölt új formát és kap értelmet. Ezeket az Adóm és Éva (1921) képviseli talán a legméltóbban. A mű eredetileg két különálló szobor egyesítése nyomán jött létre. Ádám tölgyfa

figurája Éva gesztenyefából faragott alakját tartja. Ádám erőteljes, a földben gyökerezik, míg Éva a termékeny virág, amely a gyökérből nő.

Egyetlen monumentális együttese Tirgu Jiuban, szülőfaluja szomszédságában került felállításra, 1937—38-ban. A parkot „szent ligetnek" szánta a művész. A csoportozat a Csók kapujával kezdődik, a Hallgatás asztalában folytatódik s a napot kihívni, provokálni látszó Végtelen oszloppal, zárul; az egész mintegy az emberi lét summája a kezdettől a végig ... Szinte minden alkotása totemekhez hasonlít. Brancusi szobraiból a francia állam múzeumot alapított.

Bevezetőben Henry Moore szavaival igyekeztünk rámutatni Brőncu$i művészetének jelentőségére. Befejezésként pedig hadd álljon itt Barbara Hepwotrh angol szobrásznő megállapítása,

Adóm és Éva (1921)

amely Bráncuji műveinek e nézőre tett hatását érzékelteti kitűnően: „Brancusi műtermében az örökkévalóság csodálatos érzése fogadott... Nem könnyű néhány szóval leírni a művész egyszerűségét és méltóságát. . . Mélyen hatott rám összetett személyiségének ereje és közeledése az anyagokhoz. Minden, amit a műteremben láttam, maga bizonyította a készülőben levő munkák és a falak mentén körös-körül álló kész szobrok közötti egyensúlyt, meg a humanizmust, amely mindegyik forma legbensőbb tulajdonságának látszott... mind a forma és az anyag tökéletes egységét hangsúlyozta. Nekem, aki északibb tájon nőttem fel, ahol a szobrászathoz közeledőt szinte megbéklyózza a halál emlékműveinek komor súlya. rendkívüli felfedezés volt, hogy láthattam ezeket a műveket, amelyek a szobrászat ösztönös, aktív és elemi formáinak életörömét sugározták."

TALIGA ISTVÁN

Kövesdy Károly

ŰK6Y6ITÚ

Hónapok óta hordom zsebemben. Apró jószág, éppen belefér a tenyerembe. A tormája is tetszetős, s ha megyek az utcán, vagy olyan emberrel beszélek, aki idegesít, mindig a zsebembe nyúlok s forgatom tenyeremen, zsebem zugaiban. Becézgettem ujjaimmal.

Hónapok óta hordom zsebemben, s csodálatosképpen csak ma fedeztem fel magamnak. Ma délelőtt. Talán éppen rossz kedvem volt, de az is lehet, hogy csak elméláztam. Fölkattintottam, s az első szippantás után hosszan elnéztem, hogyan lapul kezem öblében. Akkor vettem észre, hogy madárra hasonlít. Apró, riadt kis madárra, talán verébre, vagy cinkére, s mikor fölkattintom és felpattan az apró nyelvecske a feje búbján, apró kakas lesz belőle, vagy éppen barázdabillegető, s fején kis taréj a láng. Bekattintom, veréb lesz újból. Fekete testű, nikkel fejű, recés, fekete csőrrel.

Szórakozottan néztem, s arra gondoltam, vajon mért csak most láttam meg madár formáját. Mért csak hónapok után tárulkozott fel rejtett valója, igazi és egyetlen arca.

Sok dologgal vagyunk így. A dolgok lassan tárulkoznak fel előttünk, lehet, hogy évekig magunkban hordjuk képüket, lélegzésüket naponta halljuk, s hoszszú idő kell míg rájövünk, hogy nem láttuk őket, nem hallottuk a lélegzésüket. A tárgyak, jelenések elrejtik igazi arcukat. Jó tekintet kell ahhoz, hogy lepattogjon róluk a patinás máz, a konvenciós lepedék, s előcsillanjon az anyag gyönyörű-nyers formája. Szeretnék mindent ily tisztán látni a burok mögött. Ma este érzem, hogy jó napom volt, mert délelőtt megláttam, hogy madarat hordok a zsebemben.

21