A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-10 / 5. szám
József bácsit arra kérem, hogy a sztrájkról, a füleki edénygyári munkások 1936-os nagy sztrájkjáról beszéljen, amely azért is aktuális kérdés, mert ebben az évben ünnepeljük a sztrájk negyvenedik évfordulóját. A tréfás kedvű József bácsi most felsóhajt: — Nehéz helyzetben dolgoztunk akkor, rosszul bántak velünk. Inaskoromban ingyen kellett fűtenünk, takarítanunk, néha még meg is pofoztak. Harminckettőben jött a nagy gazdasági válság, úgy volt, hogy a gyárat leszerelik, s Csehországba viszik. Az itt dolgozó kommunisták azonban szembeszálltak az akkori nyező falvak lakossága is támogatott bennünket, élelmet küldtek. Kitartott mindenki becsületesen . .. A VÖRÖS CSILLAG Vörös csillag ragyog a Kovosmalt bejárata fölött, de ezúttal egy másik csillagról lesz szó. Vörös Csillagnak hívják a vállalat egyik legfiatalabb szocialista brigádját, amely a szerszámkészítő műhelyben dolgozik. Vezetője Vágó Béla. A brigád tizenegy tagja közül négyen már tagjai a kommunista pártnak, négyen pedig tagjelöltek. A XV. kongresszus tiszteletére ők is értékes kötelezettségeket vállaltak. Egyebek Dolný Peterben tanít, a másik pedig a füleki magyar gimnáziumban tanul tovább: most harmadéves... Elbúcsúzunk Tibor bácsitól, de mielőtt tovább mennénk a szerszámkészítő műhelybe, teszünk egy kis kitérőt: kirándulunk a múltba, a Kovosmalt harcos, forradalmi múltjába. JÓZSEF BÁCSI Már nyugdíjas, de a munkájától nem tud egykönnyen elszakadni. Itt találjuk most is a gyárban, ahol negyvenhét évig dolgozott. Fülöp Józsefről szinte el sem akarom hinni, hogy már hatvankét éves: — Az évek nem számítanak. Tegnap nősültem ötödször — nevet, de a szemében van valami komolyság, amely elbizonytalanít, s mihelyt magunkra maradunk és komolyra fordul a szó, mindjárt megkérdezem: — De az ötödszöri nősülés . . . Ugye. nem igaz? — Nem hát. Az csak olyan tréfa volt. Elhitte? vezetőséggel, és sikerült kiharcolniuk, hogy a gyár itt maradt. De a bérek csökkentek. Kisebb sztrájkokra minden évben sor került, de ezek csupán egyes üzemrészlegekre korlátozódtak. Aztán 1936-ban egy reggelen nem mentünk munkába, a futballpályón gyülekeztünk. A csendőrök felszólítottak bennünket, hogy mindenki menjen dolgozni, és szétkergették a tömeget. Mi azonban nem a gyárba mentünk, hanem a szemközti hegyre, a Vöröskőre, s ott voltunk hat hétig. A körközt elhatározták, hogy a szerszámkészítés tervét minden egyes brigádtag két százalékkal túlteljesíti, a már kiselejtezett szerszámokat is megjavítják, illetve átalakítják, s az új üzemrészlegbe való költözéskor mindenki ledolgozik két műszakot. Bölcső Ferenc büszkén mutatja a brigád krónikáját, amelyet Csépe Gyula, a brigád „festője" ügyes rajzokkal tett szebbé, vonzóbbá. S ha már az új üzemrészleget említettük, szóljunk néhány szót erről is. A gyár jelenleg régi épületekben, elavult gépekkel dolgozik. A műhelyekben az ötven-hatvanéves gép sem ritkaság, egyedül a faliújságok jelzik, hogy 1976-ot írunk. Valóban nagy szükség van már az új épületekre, a korszerű gépekre. Az épületek már készen állnak, s talán hamarosan a gépek is megérkeznek. S ha megújul a régi gyár, szebbek lesznek a műhelyek, minden bizonnyal a munka is termelékenyebbé válik. Ezt pedig mindannyian érezzük majd, hiszen a Kovosmalt nemzeti vállalat termékei nélkül elképzelhetetlen az életünk: a meleget ontó tűzhelyek, kazánok, a zománcozott bögrék és tányérok mind-mind bennünket szolgálnak. VARGA ERZSÉBET Foto: Gáspár István (4) és ČSTK (1)
