A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-03 / 4. szám
MATADORBAN Reggel, kilépve az ágyból, gumitalpas papucsba bújunk, a gumitömítések segítségével üzemelő jégszekrényből vesszük elő reggelinket; a munkába szállító személy- vagy társasgépkocsin — a kerekektől a motorig — aligha tudná valaki is megszámolni a nélkülözhetetlen gumialkatrészek sokaságát; az új lakások vagy korszerű irodaépületek többségében a betonpadlót színes, könnyen tisztítható gumibevonat fedi ... és így sorolhatnánk még ki tudja meddig a korszerű vegyipar egyik legfontosabb termékének — a guminak sokrétű mindennapi felhasználását. Mert valóban; gumi, mindenütt gumi .. . Mindennapi életünk használati tárgyai között s természetesen itt, a gyárban is, ahol mindez fáradságos munka árán készül: a petržalkai (ligetfalusi) MATADORBAN. František FUCHS, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi Bizottságának titkára magas, kerek arcú, ötven év körüli férfi. Dolgozószobájában fel-alá sétálva, szavait széles karlejtésekkel kísérve tömöríti néhány mondatba az üzem több mint hét évtizedes múltját. — Ezerkilencszázötben, az indulás Az üb-titkár dolgozószobájának falait gazdagon díszítik a vállalat jó munkájáért, a többszöri tervtúlteljesitésért, az eredményes szakszervezeti tevékenységért kapott elismerő oklevelek. E számos kitüntetés láttán akarva-akaratlanul felötlik a riporterben a kérdés: vajon miben rejlik e vállalat kiváló munkasikereinek titka? Vajon miként alapozták meg itt az évek óta zajló élénk versenymozgalmat; miképpen kell fellobbantani az emberekben az önálló kezdeményezés és lelkesedés tüzét? Mi tagadás, most talán az sem ártana, ha a falak is beszélni tudnának, hiszen minden bizonnyal az üzem szakszervezeti vezetőinek a versenymozgalommal kapcsolatos érdekes vitája krónikáját tudnák elmondani — okulásul mindazoknak, ahol ez a kérdés még fejtörést okoz . . . Mivel azonban beszélő köntösök és falak csupán a mesék csodás világában léteznek, ismét visszazökkenünk a valóságba, s én megpróbálom minél pontosabban lejegyezni František Fuchs szavait: — A Matadorban már csaknem két évtizedes hagyománya van a szocialista évében bizony aligha gondolta volna valaki is, hogy a Duna jobb partján meghúzódó kis szíjgyártó üzem valaha is egy ilyen nagy és nemzetgazdaságilag rendkívül fontos gyárrá fog fejlődni — mondja. — Hét esztendővel később tetemes károkat okozó tűzvész pusztított a Matadorban, az első világháború idejében munkaerő- és nyersanyaghiánnyal bajlódott a gyár, a húszas és harmincas évek a súlyos gazdasági gondok és az egyre növekvő osztályharc jegyében teltek. A második világháború alatt ugyan épségben maradt az üzem, de több részlegen leállt a termelés és a belső berendezés is erősen megrongálódott. — S a felszabadulás után miként alakult a Matador „sorsa"? Fuchs elvtárs tekintete az ablakon túlra szökken, szeme körbejár a hatalmas gyártelepen, s minthacsak azt mondaná most elégedett pillantása: láthatja, állandóan fejlődünk... De tekintete megállapodik egy szilárd ponton, az egész gyár szívét jelentő hengerdén, s aztán mégis szavakban is elmondja gondolatait: — A gépek javításának és üzembe helyezésének ütemével arányosan indult meg ismét a munka. Az ötvenes évek második felében már a legkülönbözőbb kitüntetések egész sorát kaptuk. 1960- ban aztán megkezdődött az egykori Semperit-gyár nagyarányú bővítése és műszaki felszerelésünk korszerűsítése. Napjainkban már több mint kétezer alkalmazottunk van, sokan közülük a közel fekvő dél-szlovákiai községekből járnak be naponta. És aminek a legjobban örülünk: a Matador-védjeggyel ellátott termékek iránt ma már kül- és belföldön egyaránt valóban nagy kereslet mutatkozik. • Élénk versenymozgalom — kiváló munkasikerek • Mit gyártanak a Matadorban? • Filléres tételekből — milliók!
