A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-02-03 / 4. szám
A zsoldos — latinul mercenarius — fogalma olyan régi, mint a hódító háborúk. A zsoldos olyan személy, aki bárhol, bárkinek az érdekében hajlandó fegyverrel harcolni — pénzért. A gyarmatbirodalmak széthullásának és a népek felszabadulásának korában a zsoldosokat mindenütt megtaláljuk ott, ahol a gyarmattartók vagy az újgyarmatositók célja meggátolni valamely elnyomott nép felszabadulását vagy felújítani az idegen uralmat s ahol nem elég a politika, a diplomácia, a titkosszolgálat megszokott mechanizmusa. Az amerikai kontinens háború utáni története két olyan esetet ismer, amikor zsoldosok nagyobb arányú bevetésére került sor demokratikus kormányok megdöntésére és forradalmi vívmányok felszámolására. Jacobo Arbenz guatemalai elnök 1950-ben demokratikus úton hatalomra jutott kormánya több jelentős reformot hajtott végre és államosította az United Fruit amerikai banánmonopólium vagyonának egy részét. Allen Dulles, a CIA amerikai titkosszolgálatakkori igazgatója Frank G.Wisnert, a CIA tervezési osztályának vezetőjét bízta meg a „Guatemala-hadművelet" kidolgozásával és végrehajtásával. A CIA egy éven belül megszervezte az akciót: 1954. június 18-án reakciós katonatisztek emigráns csoportjai az amerikai United Fruit Company támogatásával a szomszédos Nicaragua területéről megindították az inváziót Guatemala ellen. Június 27-én az agresszió és a belső államcsíny megdöntötte a demokratikus kormányt, katonai junta vette át a hatalmat, majd szeptember 1-én Castillo Armas ezredest elnökké választották és a juntát feloszlatták. A külföldről jövő támadásban Thunderbolt P —47-es, felségjel nélküli, de amerikai pilóták vezette repülőgépek is részt vettek (parancsnokuk Jerry De Larmo CIA- ügynök volt), kikötőberendezéseket és fővárosi célpontokat bombáztak. Győzött az United Fruit pénze és a CIA. Hasonló taktikát alkalmaztak, de ezúttal eredménytelenül, a kubai forradalom ellen 1961. áprilisában. A kiterjedi akciót Richard M. Bissei, a CIA igazgatóhelyettese irányította. összehangolt tengeri, szárazföldi és légi hadműveletet hajtottak végre. A kubai emigránsok bál szervezett, tulajdonképpen zsoldosokból álló ,,2056-os brigád" vadászbombázók és ágyúnaszádok fedezete mellett 1961. április 17-én partra szállt a Disznó-öbölben. Az inváziót tartalékként egy B — 56-os nehézbombázó-raj fedezte. Az ellenforradalmi inváziót a kubai forradalmi fegyveres erők néhány nap alatt felszámolták. Az 1954-es guatemalai és az 1961-ben a Disznó-öbölben végrehajtott kubai akcióhoz „bennszülöttekből" szervezett zsoldoshadseregeket vetettek be, amerikai „szakértők" csak a szervezést végezték s igényesebb légi vagy tengeri hadműveletekben vettek személyesen részt. A zsoldos intervenciónak ezt a fajtáját alkalmazták 1975 elejéig Indokínában, káoszban harcolt a hegyilakó meo nép; csoport tagjaiból a CIA által szervezett zsoldoshadsereg. Laoszban és Kambodzsában, ahol az USA hivatalosan nem vett részt a háborúban, voltak hivatalosan ma. Angolában harcoló rhodesiai zsoldos * alakulat 1975 novemberében gán, de a valóságban a CIA által fenntartott légitársaságok. Az egyik ilyen volt a Civil Air Transport (CAT), ez az ötvenes évek elejétől működött és Clair Lee Chennault tábornok, az egykori „Repülő tigrisek" — a Csang Kai-sek féle hadsereg kötelékében harcoló amerikai repülőegységek-parancsnoka alapította. A hatvanas évek közepén alakult az Air America társaság Saigon székhellyel; ennek amerikai pilóták vezette gépei végezték részben a CIA-támaszpontok ellátását. 1975 elején az Air America gépeinek egy része új cég, a Brid Air neve alatt repült Kambodzsában. Az afrikai nemzeti felszabadítási mozgalmak feltételei között új zsoldostípus született: idegen zsoldosok működtek kisebb „bennszülött" egységek parancsnokaiként is, azonkívül egyes esetekben egész egységek alakultak idegen, főként európai zsoldosokból. így volt ez Kinshasa-Kongóban (a mai Zairében) I960— 61-ben, amikor az imperialista hatalmak fenn akarták tartani befolyásukat az új független állam fölött, s később, 1966- ban, amikor másodízben kísérelték meg elszakítani Katanga tartományt. Hasonló volt a helyzet a nigériai polgárháború folyamán is. amikor a keleti tartományt próbálták meg elszakítani Biafra néven 1968-69-ben. Jelenleg befejezéséhez közeledik az afrikai népek függetlenségi harca, és földrajzilag már elérte a fekete kontinens déli csücskét. Miután a közelmúltban Mozambik és Angola is elnyerte függetlenségét, már csak a Namíbiát megszállva tartó Dél-afrikai Köztársaság és Rhodesia van hátra. Angolában véres harcok folynak a
