A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-09-08 / 31. szám

postilláit, melyekben gyakran neve említése nélkül is, vitatkozik írónkkal.

A prédikációk mindig bibliából vett szöveg magyarázatával kezdődnek, de Bornemiszának ezekről is gyakran vulgáris, a XVI. század szlovák—magyar falvak életének képei jutnak eszébe. Például az Újszövetségből idézett kányái menyegzőn elfogyott a bor, s Jézus a vizet változtatja borrá, hogy a lakodalom folytatódhassék. A biblia itt meg sem említi a vőlegényt, de Bornemisza az ő lelkiállapotát mutatja be, mert a néphagyomány szerint neki kellett volna italról gondoskodnia, s ő „csak szemérmeskedett és fohászkodott a vendég előtt“. Másutt a bibliában azt olvassa, hogy a kereszten függő Jézus oldalából a lándzsaszúrásra vér és víz folyik, s ez utóbbinak kifolyására természettudományos magyarázatot próbál nyújtani. A Postillák harmadik kötetében elmondja írónk a biblia szociális szempontból talán legérdekesebb történetét a gazdagról és a szegény Lázárról. A gazdag ember ábrázolása mindenben a XVI. századi magyarországi nemességre emlékeztet: „Drága bor, búza áruitatással, hamis vámmal, méltatlan sarcolással, kóborlással, álnok kereskedéssel" szerezte vagyonát. „Nagy gőggel és fuvalkodva járván, nem érti vala, hogy ő is mezítelen született."

Legnevezetesebb könyve, az ördögi kísértetek 1578-ban, postilláinak negyedik kötetéhez kötve jelent meg, mint a mű második része. Kísérteteken megkísérléseket kell értenünk, s ez már nem prédikáció, hanem az ekkor Európaszerte elterjedt ördögkönyvek magyar változata. Az ördögi vágyakkal, csábításokkal sokat foglalkozott a reformáció megalapítója, Luther Márton és utóda Melanchton Fülöp is, s az ilyen jellegű írásaikat Manlius János, a később Magyarországon is működő nyomdász adta ki, 1566-ban Frankfurtban. A külföldig ördöghistórják nagy részét Bornemisza is ebből a könyvből vette át.

Bornemiszának kezdetben titkolt személyes oka is volt a kísértések megírására. Pestisben meghalt több gyermeke és felesége is, mint tisztes prédikátor nem nősülhetett meg a gyászév letelte előtt, ezért kínzó nemi vágyak, kísértések gyötörték, s ezeken csak úgy tudott könnyíteni, ha írt róluk. Írását azonban számos olvasója pornográf könyvnek tekintette, s maga is szégyenkezve, gyötrődve írja le barátainak, ismerőseinek kalandjait, szexuális bonyodalmait. Ezért a könyvben sok a szabadkozás, s néhol a lapszélre nyomtatva is bocsánatot kér az érintett személyektől. „Nihol iszonyú és szörnyű undokságokat is előhoztam, kibe egyéb sem lehetett, mert azokkal ismerhetjük meg, mi legyen az ördögnek az ember után való dühössége — mondja az Előszóban. Azt a nemi vágyat, amelyet itt írónk az ördögnek tulajdonit, volt tanítványa, Balassi Bálint, a reneszánsz költészet szellemében a szerelem csodálatos, mindenkit legyőző hatalmának tartja. Bornemisza megfigyelése szerint az emberek sokszor akaratukon kívül is bűnt követnek el, ezért gonoszságuknak valami különös, rajtuk kívül álló oka van, s ez az ördög. A bűnök elkövetéséről az emberek nem mindig tehetnek, de szükséges, hogy felismerjék gz ördög mesterkedését, mert így harcolhatnak ellene. Bornemisza rendkívül fontosnak tartotta azt is, hogy az emberek az elkövetett bűnt megbánják; ez első feltétele volt a megbocsátásnak. A modern pszichológia nyelvén mindezt lelki életnek, természetes vágyaknak stb. neveznénk; Bornemisza mindezt még

nem ismerhette fel, de a jelenségeket valósághűen írja le. A műben igen éles társadalombírálat jelenik meg, hiszen a legtöbb bűnt a hatalmaskodó főurak követik el: „Eféléket az önnön gonosz szokások izgat és vonszon a bűnre ... Ilyek sok báiványozó paráznák, sok tolvajló és dúló latrok, sok nyúzó-fosztó tiszttartók és urak, sok dőzsölő részegesek, sok megvakult undok pogányok, kiket ugyan pórázon hordoz az ördög, mint tulajdonát." (ördögi kísértetek, Bp. 1955. 19.)i A könyv legmerészebb, a hatalmasok bosszúját leginkább kiváltó része a Habsburg-uralkodóház bírálata, a német-római császár csipkedése. A 209. lapon pl. ilyen célzást olvashatunk: „Sok turnírra és játékra annyit költnek urak, császárok, hogy egy végházukat megérnek vele." Miksa császár pedig így viselkedett a pozsonyi országgyűlésen: „Keservesen néztem szegény Maximilianus császárra is, hogy Pozsonyi gyűlésben három bolonddal nagy édesdeden mind eltrécselt asztala fölött. Mihelyt engem meglátó, ottan elküldte előlem azért, hogy az ország előtt, a gyűlésben prédikáltam, és tiltását meg nem fogadtam." A Habsburgházat talán leginkább sértették Bornemisza könyvének azok a részletei, amelyekben Báthory István erdélyi fejedelem mellett foglal állást. Báthory köznemesi származású volt, Bécsben fogságot is szenvedett, a Habsburgok a legveszedelmesebb magyar ellenfelüknek tartották, s Bornemisza nemcsak őszintén örül, hogy ő nyerte el a lengyel trónt

a császár előtt, hanem meg is toldja a kínos esetet oly sértő kijelentéssel, hogy Miksát emiatti mérgében ütötte meg a guta. Az ilyen gúnyos csipkelődésnek lett a következménye, hogy a császári udvar a könyv elkobzását és a szerző halálra ítélését rendelte el. A veszélyes következményektől félve még az író prédikátortársai, volt tanítványai sem mertek védelmére kelni: a Salm gróf elnökletével összehívott trencséni, galgóci, bazini, szentgyörgyi, mácsédi és szenei prédikátorok elítélték az Ördögi kísérteteket, s Bornemiszát visszavonó írás, bocsánatkérés közzétételére kötelezték. Bornemisza azonban szembeszállt a visszavonási komédiával, ezért télvíz idején családjával együtt elkergették Semptéről, megfosztották nemcsak szuperintendensi, hanem prédikátori tisztétől is, majd Bécsben elfogták, vallatták és kínozták. Az író bevallja, hogy „röszketett a bécsi pispek efőtt", aki inkvizíciós eljárással fenyegette, de meggyőződéséből nem engedett. Protestáns pártfogói segítségével sikerült megszöknie a bécsi börtönből, s a Pozsonytól északra fekvő Detrekő-Plavecky Hrádok kis sziklavárában talált menedéket, Balassi Menyhárt fiánál, Istvánnál.

Mai szemmel nézve szinte érthetetlen, hogy ellenfelei csupán fenyegették azzal, hogy Bornemiszát kifüstölik ebből a „rókalikbór, de nem mentek utána. Úgy látszik, hogy a nehezen megközelíthető kis sziklavár aránylag biztos

menedéket nyújtott, néhány évtizeddel később Bakics Péter is ide szöktette a holicsi várból Révayné Forgách Zsuzsannát. A vár romjai ma is láthatók egy meredek sziklacsúcson, a Kis- Kárpátok nyugati lejtőjén, a malackai autópályától mintegy tíz kilométerre. A vártól nyugat felé haladva három falu található: Detrekőváralja-Blaveské Podhradie, Rárbok-Rohozník, Széleskút- Solosnica. Ez utóbbi már a síkságon van, s itt van eltemetve Bornemisza, valószínűleg a Balassiak márványtáblával megjelölt kriptájában. Mivel a várban csak kevés hely volt, Bornemiszának Rárbokon volt háza, s ebben működött tovább a nyomdája is. Merészségére, elveire és helytállására jellemző, hogy itt először a'súlyos üldöztetést okozó ördögi kísérteteket adta ki külön kötetben. Nem kis iróniát láthattak ellenfelei abban, amikor a külön kiadás előszavában azt írja, hogy megbocsát nekik, ha őszintén megbánják ellene elkövetett bűneiket. Ez a külön kiadás egyúttal arra enged következtetni, hogy az ördögi kísértetek kapós olvasmány lehetett, országszerte elterjedt, s Bornemisza legkiválóbb tanítványa, Balassi Bálint ezt írja róla a Szép magyar komédia előszavában: „Péter pap is megírta az Kisértetekrül írt könyviben ezelőtt egynéhány esztendővel, mint merőit el az magyar nemzet az szerelemben, jóllehet csak keveset irt meg benne ahhoz képest, azmit az dolog magában fog."

Az író Detrekőn Fóliopostilla címmel újból kiadta prédikációit egyetlen, nagy formájú kötetben, s ebben felhasználta az előző Postillák anyagát, de -jórészt átdolgozva és számos új részt is írt hozzá. Néprajzi szempontból legérdekesebbek azok a varázsló „bájoló imádságok", amelyeket Bornemisza számára mácsédi prédikátora, Lethenyei Pál jegyzett le egy ördöngős asszony, Tardoskeddi Szerencse Benedekné szójából. Ezekből megtudjuk, milyenek voltak a régi magyar ráolvasások, melyekkel különböző betegségeket véltek gyógyítani, s eredetük valószínűleg még az ősmagyarok hitvilágával kapcsolatos.

Bornemisza 1577-ben Négy könyvecske címmel katekizmust és prédikátori kézikönyvet is adott ki, s ennek bizonyára volt szlovák változata. Feltehető, hogy az író maga is tudott szlovákul, mert működési területe ma szlovák lakosságú, s valószínűleg többségében a

XVI. században is az volt.

Bornemisza további nevezetes kiadványa az Énekeskönyv, melyben összegyűjtötte a magyar reformáció legjobb költeményeit: Szkhárosi Horvát Andrástól, Batizi Andrástól, Sziráki Balázstól, Tőke Ferenctől, Baranyai Páltól, Pesti Györgytől, Paniti Jánostól, Farkas Andrástól és másoktól. A zsoltáros verseken kívül terjedelmes ószövetségi históriák, hózasénekek, egy haláltánc-ének, s Farkas Andrásnak a zsidó és magyar nemzet között történeti párhuzamot vonó krónikája is megtalálható a gyűjteményben. Az 1578. évi pozsonyi országgyűlésen Bornemisza osztogatta Fejtegetések című vitairatát, melyet Telegdi Miklós püspök ellen írt. Ennek azonban egyetlen példánya sem maradt fenn, tartalmát csupán Telegdi Feleletéből ismerjük. Bornemisza halálának körülményeit és pontos idejét még nem ismerjük, annyit tudunk, hogy negyvenkilenc éves korában, Rárbokon hunyt el, s valószínűleg a solosnicai templomban van eltemetve, de síremléke nem maradt fenn. Szeredi-semptei működésének emlékét szlovák feliratú márványtábla őrzi a sintavai középiskola udvarán.

Plavecky Hrad-Detrekő vára kelet felől. Itt húzódott meg az üldözött Bornemisza Péter