A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-09-08 / 31. szám
Hányatott életű Bornemisza Péter* Szülővárosát és szüleit a török megszállás következtében 1541-ben elveszítette. 1548 és 1553 között Kassán tanult, s itt egy neves német reformátor, Sommer János hatása alá került. Kassa ekkor a keleti .országrész legjelentősebb városa volt. Kassai tartózkodásának egy különös kaland vetett véget. Valószínűleg evangélikus és Habsburg-ellenes körök biztatására csellel akarta saját pártjukra téríteni Feledi Lestár kapitányt. Elrejtőzött annak hálószobájában, s „égi" hangon „feddette, ne imádkozzék a fakép előtt". A kapitány először megijedt, majd buzogányt ragadva megverte, utána pedig bebörtönöztette a diákot. A súlyos büntetés elől sikerült megszöknie, s egy ideig a Tisza felső vidékén bujdosott. Huszt várában írta Siralmas énnekem kezdetű búcsúénekét, a magyar irodalom első, kiváló, világi tárgyú lírai versét. Figyelmet érdemel a mű határozott társadalombírálata: Bornemisza szerint tragédiáját a törökök, németek és a magyar urak okozták. Ez utóbbiak „kiűzték közülük az egy igaz istent“, vagyis szembefordultak a reformációval. A hatstrófós költemény refrénje: „Vajon s mikor leszen jó Budában lakásom" szimbolikusan fejezi ki az ország egysége helyreállításának vágyát. Amint későbbi feljegyzéseiből tudjuk, három évvel a kassai csínytevés után üldözték és elfogták az írót; erre utalhat a versben az „Engömet kergetnek az kevély némötök" kifejezés. — Az ötvenes években Bornemisza külföldre megy tanulmányútra, mintegy nyolc évet tölt Itáliában, Németországban és Ausztriában. Wittenbergben tanítványa volt a lutheri reformáció akkori vezérének, Melanchtonnak, Bécsben pedig a humanista és protestáns szellemű Georg Tannernek. Tanner a humanizmust és a reformációt összeegyeztető szellemben tanított, tudományosan elemezte Szophoklész tragédiáját, s ő ösztönözte Bornemisza Pétert a világirodalom egyik legkiválóbb drámájának, az Elektrának lefordítására és átdolgozására. A fordításhoz írt utószavában lényegében Tanner gondolatmenetét követi, aki a mű céljának a magán- és közélet megjavítását tartotta. A mű eszmei mondanivalója az, hogy a hazát elnyomó zsarnok megölése nemcsak jogos, hanem társadalmi és erkölcsi szempontból szükséges is. Bornemisza Elektra-átdolgozását Móricz Zsigmond a régi magyar * Négyszáznegyven évvel ezelőtt született Pesten Bornemisza Péter, a XVI. század egyik legjelentősebb humanista írója és reformátora. irodalom legjobb könyvének tartotta, a művet a két világháború között csehszlovákiai útjára is magával hozta, s előadásokat tartott róla. Bornemisza Bécsben titokban prédikált is, a reformáció „fejedelmeket" (hatalmasságokat) bíráló szellemében, amiért őt a katolikus püspökök üldözték, vizsgálat céljából a császár elé is idéztették, erről ő igazi írói vallomásként megjegyzi: „Egyfelől féltem, másfelől égett a szívem, s talán az oldalam is kifakadt volna, ha a számot fel nem tátottám volna". Erről a visszafojthatatlan közlésvágyáról később is tanúságot I tesz, amikor az Ördögi kísértetek című művében ír meg veszedelmes dolgokat, s tudta, hogy ez számára majd kellemetlen következményekkel jár. Külföldről való hazatérése után Bornemisza egészen élete végéig az északnyugati országrészben, nagyrészt szlovákok lakta területen él: Zólyomban (Zvolen), Galgócon (Hlohovec), Semptén (Sintava), Detrekőn (Plavecky Hrad). Zólyomban Balassi Jánosnak, a költő apjának prédikátora volt, s mint az ifjú Bálint nevelője erősen hozzájárult első magyar nyelvű klasszikus lírikusunk költői hajlamainak kifejlesztéséhez. írónk Zólyomban nősült másodszor, az alispán húgát vette feleségül. Vallásos költeményeket is írt a Balassiak várában, többek közt az Énekecske gyermekek rengetésére című bölcsődalt, melynek versfőiben a költő anyja, Sulyok Anna, neve található. 1569-ben a pozsonyi országgyűlésen Habsburg-ellenes összeesküvés vádjával elfogták Balassi Jánost, s Bornemiszának más munkaadót kellett keresni. 1570 körül az Osztrák származású Julius Salm gróf prédikátora lett Galgócon (Hlohovecban). Itt rendkívüli buzgalommal, küldetéstudattal harcolt elveiért, főként a helyi ferencesek ellen, prédikációkat írt, s nevezetes drámai fellépése is volt a város főterén. Egy gyilkost a hóhér a nézők szeme láttára négyfelé vágott. A szörnyű benyomást keltő aktus után Bornemisza fellépett a pódiumra, s azt kiáltotta a nézőknek: „Ti sem vagytok ártatlanabbak isten előtt ennél," s megrázó prédikációval annyira meghatotta a tömeget, hogy helyeslőleg kiáltoztak. Mindezt a később Semptén-Sintavában kiadott prédikációiban írja le. Ez a mezőváros Galgóc közelében fekszik a Vág mentén, s mivel a Vág folyását azóta szabályozták, a várkastély és a község egy része ma a jobb parton fekvő Szered városához tartozik, s a maga Sintava kisebb szlovák falu lett. 1574-ben itt nevezték ki Bornemiszát evangélikus püspökké, szuperintendenssé. Itteni nevezetes tettei közé tartozik, hogy nyomdát létesített (ennek emlékét őrzi ma az írónak a középiskola udvarán felállított emlékműve), amelyben közel tízezer lapnyi könyvet odott ki. A nyomdához szükséges felszerelés első részét író- és prédikátortársától, Huszár Gáltól vásárolta, aki a mai Szlovákia területén működő első nyomdát Komjátin—Komjaticében állította fel. Bornemisza innen eljárt prédikálni a nagyszombati (trnavai) magyar templomba is, pedig a városban székelt legnagyobb ellenfele, az ellenreformáció vezére, Telegdi Miklós, aki háromkötetes Postilláival irodalmi téren is felvette ellene a harcot. Prédikációit Bornemisza is Postillák címen adta ki 1573 és 1579 között, öt kötetben. A prédikáció alkalmat adott az írónak arra, hogy szónoki módon kifejtse a világról, embertársairól vallott nézeteit, s adomákat, pletykákat, különböző történeteket adjon elő. Bornemisza prédikációsgyűjteményei a magyar szépprózaírós kezdetét jelentik. A Postillókból egykorú népszokásokról és a népköltészetről is találunk feljegyzéseket, leginkább prédikátori szigorral elítélve. Az író számos életrajz részletet sző a prédikációkba, így pl. megtudjuk, hogy ő is itt volt Pozsonyban, amikor elfogták Balassi Jánost,- aki előzőleg attól félt, hogy bajba kerülne Bornemisza prédikációi miatt: „Én láttam pozsonyi gyűlésben oly urat, hogy ki az ő prédikátorát tiltotta, hogy ne prédikálana ott Pozsonyban, császár ott lévén és a Bál pispeki. De amaz tudván tisztit és az Úristen akaratját, mindenütt prédikált. Ez miatt az ő ura röttegett és a prédikációra sem ment, s magát nagy erősen menetette. Az prédikátort isten onnét nagy békességgel eleresztette, ő pedig amitől félt megtalálta, mert megfogattatott valami hamis okkal." Köteteiben az író szenvedélyesen ostorozza a főurakat és a főpapokat, de a jobbágyoknak s általában a szegény embereknek mindig pártját fogja: „íme, hetedszaka a béres mennyit fárad egy kevés bérért, a kapás, arató, cséplő, kaszáló mint verítéközik tíz pénzért, a szolga és szolgáló mennyit tűr esztendő által egy kis öltözetért, az hadakozó mennyit szenved mezőben, várban, táborban és hadban négy avagy hat, tiz forintért." (IV. k. 13). Amint a prédikációkból látjuk, Bornemisza a rábízott hívek lelki atyjának tartotta magát, nemcsak ostorozta a különböző bűnöket, hanem konkréten is megnevezte a bűnösöket, gyakran kenyéradó gazdáit és különböző hatalmasságokat is. A mindennapi élet ezernyi mozzanata jelenik meg ezekben az írásokban, a tehénfejéstől az udvarlásig, a forgószéltől a szexuális gyötrelmek leírásáig. Bornemisza prédikációi a nemesi udvaroknak és a polgárságnak is kedvelt olvasmányaivá váltak, erős visszhangjuk volt a közvéleményben, s ezek hatására írta Telegdi Miklós katolikus szellemű 20 A trnavai-nagyszombati templom főkapujának dísze. Itt is prédikált Bornemisza
