A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-10-15 / 35. szám
CSEMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés — népművészet - levelek — tudósítást a fiatalok érdeklődését a régi hagyományok ápolására. Jó lenne ezért, ha ez a viselethagyományokra összpontosító sikeres néprajzgyűjtö mozgalom a jövőben is folytatódna." VARGA JANOS, a CSEMADOK KB titkára: „Esztendők óta tapasztaljuk, hogy tánccsoportjainknak sok esetben gondot okoz, hogy egy-egy új tánc betanulásához milyen népviseletet is varrassanak? ... Pályázatunk egyik célja ezért az volt, hogy segítsünk népi táncosaink ez irányú gondjain. Gondolom, ez javarészt sikerült is, hiszen Dél-Szlovákia számos néprajzi tájegységéről teljesen eredeti és valóban élethű népviseleteket láttunk a bratislavai bemutatón. A viselethagyományoknak ilyen formában történő gyűjtését is a CSEMADOK-togsóg aktivizálásának tekintjük. Külön örülünk annak, hogy a gazdagabb tapasztalatokkal bíró felnőttek mellett szép számban jelentkeztek versenyünkbe iskolás korú fiatalok is. Hiszen tulajdonképpen ebben a korban dől el, vajon lesz-e a mai gyerekekből népművészetet művelő és szerető ember? Többen kérdezték mór tőlem, hogy milyen terveink vannak o pályázat bratislavai döntőjén látott, pompás népviseletet öltött babákkal? Nos, ebből a nagyon értékes néprajzi anyagból a közeljövőben több kiállítást szeretnénk nyitni Szlovákia fővárosának környékénr’de bemutatjuk „gyűjteményünket" a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon is, mojd pedig a KB bratislavai tanácstermének állandó dísze lesz ez a hatvan tarka népviselet. 1977-ben szeretnénk ismét meghirdetni egy hasonló versenyt, melyben elsősorban azoknak a járásoknak a bekapcsolódását reméljük, amelyek — különböző okoknál fogva — ezúttal sajnos nem képviseltették magukat." A NÉPVISELETI BABARUHA-VARRÁSI pályázat értékelésének végeredménye Felnőttek: I. díj: Jókai Mária — Ladice (Lédec) Fülöp Mónika — Bádice (Béd) Tóth Júlia — Martovce (Martos) Szegedi Istvánná — Vojnice (Bátorkeszi) II. díj: Gyurcsek Ilona — Milanovce (Nagykér) Balogh Lujza — Iza III. díj: Béres Mária és Bányácsky Erzsébet — Oborín (Abara) Margita Lieskovská — Bratislava Hajtman Béláné és- csoportja — Stúrovo-Nána (Párkány) Gyermekek: I. díj: Visehradszky Ildikó — Ipelsky Sokolec (Ipolyszakállas) Baka Szilárd — Muzla Mag Róbert — Studená (Hidegkút) Antal Mária — Plástovce (Palást) II. díj: Lencsés Mónika, Istókovics Jolán, Bleho Mária, Szikora Éva — Horná Králová (Felsőkirályi) Gál Jusztina, Zsuzsa Ildikó — Chotin (Hetény) Szilva Róbert — Muzla Szovics Judit — Velky Cetín (Nagycétény) III. díj: Sztranyák Jarmila, Ondráska Gabriella, Rábek Erika, Szabó István, Révay Tibor, — Horná Králová (Felsőkirályi) Kurcsa Mária — Velky Cetín (Nagycétény) Vaskó Júlia — Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely) Mag Vera — Studená (Hidegkút) Baka Arnold — Muzla A legkisebb citerások ÜNNEPSÉG A LOMBOK ALATT Egymásba boruló hársfák között vezet az út a samoríni (somorjai) Békeparkba, vagy ahogy itt mondják, o Pomléba. Vasárnap délután van. A város kiholt, de nem úgy e sétány. A messzebbről jövők autóval, a helybeliek gyalogoson, kényelmesen sétálva teszik meg o mojdnem egy kilométeres utat. Ahogy a pork szélére érnek, meggyorsítják lépteiket. Idáig mór elhollik a pattogó ritmusú csárdás fülbemászó dallama. A CSEMADOK helyi szervezete szüreti ünnepséget tort. Mintegy kétezer ember figyeli a műsort vagy sétál oz árnyas fák alatt. A nézőtér mögött a Kék Duna egyesült földművesszövetkezet lacikonyhája és borkimérése gondoskodik ételről, italról. A sátrak mellett garmodában a sok zomatos gyümölcs, a szép körte, ólma, őszibarack, szőlő s mindenféle zöldségféle. Kisiskolások lépnek a dobogóra, kezükben citera. Oldalt pillantanak, ürge Marikától, tanítónőjüktől az utolsó biztató mosolyt várják, jeladást a kezdésre. Elhalkul a nézőtér, lendül a gyerekek keze, s felhangzónak oz első akkordok. A szülők és az ismerősök kicsit meghatódnak, az alig tízéves gyerekek épp olyan jól kezelik a hangszert, mint a felnőttek. Kellemes hangú, népviseletbe öltözött lány konferálja a Kis-Duna Táncegyüttes számait. Fürst Sándor népdalénekes után a Tejfalusi dőrejárás című tánckompozíció következik. Csak dicsérni lehet az ötletet és a kivitelezést. A múlt értékei így menthetők át o mába. Az ünnepség megnyitása után a samorjai helyi szervezet énekkara lép a dobogóra. Csengő hangjuk messze száll a lombok alatt. Boldogan dalolnok. Az idei Kodály-napokon második helyezést értek el és megszerezték oz ezüstkoszorús minősítést. Ügy fél évvel ezelőtt láttam szerepelni a helyi szervezet tánccsoportját. Azóta sokat fejlődtek. Egyszerre dobbant a lábuk. Ahogy perdült a szoknya, amatőr fotós szomszédom úgy emelte szeméhez a fényképezőgépet. A műsor vége felé Kóso Margittal, a helyi szervezet elnökével és Orosz Tibor titkárról egy árnyas fa alá vonulok beszélgetni. — Meséljen a szervezet életéről — kérem Margit nénit. — Sikeres tevékenységünk sok-sok fáradozás és munka eredménye. Működésünk nem merül ki az énekkor, a tánccsoport és a citeraegyüttes szerepeltetésében. Kéthetenként „Táncestély gyertyafénynél" címmel teodélutónokat rendezünk, ahol a helyi szervezet beategyüttese szórakoztatja a fiatalokat. — Természetesen a vezetőség egyegy tagja mindig jelen van és felügyel a rendre — teszi hozzá Orosz Tibor, akinek az ifjúság nevelése amúgy is szívügye, hisz ő a gimnázium igazgatója. — Irodalmi színpadunk — szól ismét oz elnök —, szintén jól működik. Klubunk havonta, kéthavonként ülésezik, ilyenkor közéleti személyiségeket hívunk meg kerekasztal-beszélgetésre. — Tetszetős a színpad díszítése — állapítom meg. — Külön erre az alkalomra készült? — Igen — feleli Orosz Tibor — vezetőségünk egyik tagjának, Somorjoi József építésznek a munkája. A virágokat meg a helybeli Szolgáltató Vállalat bocsátotta rendelkezésünkre. Sok ember és intézmény segítőkészségének, összefogásának eredménye ez a mai siker. — A zenekar egyforma jól kísért minden szereplőt! — Ó. a Vósórúti Vontszeműék, bennük nem lehet csalódni! — mondja Margit néni. Ferde lett s eltűnt o koraőszi árnyék, mire véget ért o műsor. Hazafelé ballagva egyik társam ozon tűnődik, hogy mikor szebb a hórsfasor? Tovasszal-e, ho virágba borul, vagy most, amikor sárgult levelek bársonyszőnyegén lépegetünk. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei Tejfalusi döreiárás RÖVIDEN 4 A CSEMADOK Nizny Lánec-i (alsólánci) helyi szervezete a többi tömegszervezettel karöltve 1972-ben rendezte meg először a Daloló Alsólánc találkozót. Azzal a céllal, hogy a Kanyapta menti falvak lakóit dallal, tánccal szórakoztassa, s ily módon is hozzájárulva o népek barátságához, népi hagyományaink ápolásához és szocialista kultúránk fejlesztéséhez. Azóta minden nyáron megrendezik a találkozót és az érdeklődés nem csappan. A közönség olyan csoportokban gyönyörködhetett, mint a CSEMADOK KB népművészeti együttese, a szilicei-borzovai népművészeti csoport, o szinai Rozmaring, a perényi és az alsólánci női éneklőcsoport, a hajdúnánási ének- és citeraegyüttes, a mezőkövesdi Matyó népi együttes, Béres Ferenc magyarországi népdalénekes és néhány környékbeli szólóénekes. Az aratási ünnepéllyel egybekötött dalostalálkozón sikeresen szerepeltek a szesztai. a bodollói, o buzitai és o helybeli női éneklőcsoportok, valamint o szesztai férfi citerazenekor és a perényi fiatalok tánccsoportja. A helyi és környékbeli dalok és táncok bemutatóso utón o hajdúnánási vendégek adtak műsort. Hajdúsági népszokásokat elevenítettek fel. Este villanyfénynél az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes nagyszerű bemutatkozásával ért véget a műsor, illetve a Daloló Alsólónc találkozó, amelynek helyességét évről évre oz érdeklődök mind nagyobb száma bizonyítja. GAZDAG JÓZSEF 0 Minden kezdet nehéz. De nem anynyira, hogy ne lehetne leküzdeni. így volt ez Hornó Kráfovóban (Felsőkirályin) a CSEMADOK helyi szervezetének megalakulása utón. Gondnak, sőt problémának látszott a nemzetiségi kérdés, hiszen e „szigetfalu" lakosságának csupán harminc százaléka magyar nemzetiségű. A kérdések úgy adódtak: Érdemes lesz-e kulturális rendezvényeket szervezni? Lesznek-e elegen, akik megnézik a műsort? Mennyire igaz, hogy a lelkesedés szinte minden akadályt legyőz. 1953-ban az indulásnál 47 CSEMADOK-tag nagy igyekezettel látott munkához. Miivden évben egy vagy két színdarabot mutattak be. És a helyi szervezetnek szinte minden akciója sikeres volt. Az alapító tagok munkáját nem lehet hiábavalónak tekinteni. Idén már kétszáz CSEMADOK- tagot tartanak nyilván a községben. Jól dolgoznak és elismerést vívnak ki maguknak. A női éneklőcsoport mór többször szerepelt a 2eliezovcei (Zselizi) Országos Népművészeti Fesztiválon. Rendezvényeik zömét a téli hónapokban bonyolítják le, mert a falusi ember ebben az évszakban tud igazán gondtalanul szórakozni. Már a hagyományos borkóstolót is megrendezték. Színdarabot is bemutattak. író-olvasó találkozót és esztródműsort is szerveztek. Augusztusban egyhetes magyarországi jutalomkiránduláson vettek részt. Ha fel akarnám sorolni a lelkes tagok nevét, hosszú jegyzéket készíthetnék, így csak Kokes Kelemen elnök és Veres János titkár nevét említem, akik a munkában és a kezdeményezésben egyformán élenjárnak. BENKÓ MAGDA CSTMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudosítá< 11
