A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)

1975-07-08 / 25. szám

Amikor Cirill (tulajdonképpen Konstantin) és fivére, Method a 9. század közepén a szláv népek között a kereszténységet terjesztette, szülővárosuk, Szaloniki a bizánci császárság második legnagyobb városa volt. A bizánci korra esik a város második legnagyobb virágzása, ebből az időből, a 4—14. századból számos bizánci templom maradt fenn, híres freskókkal mozaikokkal.

A város azonban sokkal régibb. Időszámításunk előtt 315-ben alapította Kasszandrosz makedón király, és felesége, Nagy Sándor nővére után Thesszalonikénak nevezte el. A város első és legnagyobb virágzását i. e. második században, a római uralom idején érte el, fontos kereskedelmi központ volt az Adriai-tenger északi kikötőit a Balkán-félszigeten át az ókori Byzantionnal összekötő Via Egnatia mentén. Ebből az időből maradtak fenn ókori erőditményei.

Szaloniki, mint emlitettük, a bizánci császárok korában a birodalomnak gazdag iparos- és kereskedővárosa volt. 904-ben a szaracénok foglalták el és dúlták félj 1185-ben pedig a normannok. Később a keleti latin császársághoz került, majd 1246-ban a bizánciaké és 1423-ban Velencéé lett. 1430. március 29-én a törökök foglalták el, akiktől az 1912-es balkáni háborúban görög és bolgár csapatok hódították el, s a bukaresti szerződés értelmében a bolgárok kénytelenek voltak a görögöknek átadni. 1917 augusztusában a bolgár negyedben gyújtogatás következtében tűz ütött ki, amely rohamosan terjedt, a város nagy részét megsemmisítette, s több mint 100 000 ember vált hajléktalanná.

Szaloniki ma Görögország második legnagyobb városa és ugyancsak második legnagyobb és legfontosabb kikötője. A város rengeteg kontrasztot mutat, ezek a természeti környezet, a történelmi fejlődés következményei, s hozzájuk járulnak még a nagy szociális ellentétek is.

Thesszaloniké, a mai Szaloniki amfiteátrumszerüen emelkedik a tengerpart felől. Innen festői látványt nyújtanak a pompás lakóházak, a köztük húzódó, korszerűen épitett sugárutakkal. Mintha más se lenne itt, mint csak luxus és kényelem. Mintha a tenger csak kulissza lenne, nem pedig halászok és tengerészek keserves „kenyere”. Kávéházak tucatjai várják a vendéget a járdára kirakott apró asztalokkal, székekkel, fölöttük az elmaradhatatlan színes ponyvával a nap ellen. De napközben, amikor könyörtelenül tűz a déli nap, alig akad vendég, csak este telnek meg déli temperamentummal hadonászó, magyarázó emberekkel.

Tavaly július óta, amikor megbukott a katonai junta, mintha új életre ébredt volna a város.

A Thesszaloniki-öböl mélyen benyúlik a szárazföldbe. Ezért akármerre néz az ember, mindenütt a partok körvonalát látja, s az a benyomása, hogy egy nagy tó terül el előtte. Az öblön túl, Thesszáliában emelkedik a legtöbbször hóval födött Olymposz, az ógörög mitológiában az istenek lakóhelye.

A tengerpart legmagasabb pontján emelkedő citadella valamikor része volt a még a velenceiek által emelt erődítményrendszernek. Ma magányosan áll, a falakat lebontották körülötte. De így is rengeteg turistát vonz, akik szívesen pózolnak a fényképezőgép lencséje előtt, a toronnyal a háttérben. A legtöbb turistának két gép is lóg a nyakában, de azért akadnak olyanok is, akik nem fényképeznek. Ezekre vadásznak a helybeli fotográfusok özönvíz előtti masinájukkal; a jókora fadoboz masszív faállványon áll, s erről minden oldalról tömegével

lógnak a fényképek, bizonyítandó, hogy mire képes az ütött-kopott fadoboz meg a gazdája. Katonák diadalmas pózban, anyák csemetéikkel, csemeték az anyukájuk nélkül. Nagyapáink merev póza valamennyi képen egyforma. Hogy milyen módszerrel dolgoznak, az rejtély. Az állvány alatt ugyanis ott a teljes laboratórium néhány kisebb vödör formájában, s tény, hogy az áldozat néhány perc múlva magával viheti a nedves fényképet.

Minden lakóház lapos tetejű. Loggiák, teraszok, balkonok törik meg a sima falfelületeket. S mivel sokat és kiadóson süt a nap, mindegyiket kifeszitett színes ponyvák védik, igazi délszaki képet nyújtva.

A főútvonalaktól pár lépésnyire azonban más világ kezdődik. Eltűnik az aszfaltburkolat. Hepe-hupás földút. Utcák járda nélkül. Apró házak csatornázás nélkül. Hihetetlenül piszkos gyerekek szaladgálnak az utcákon. S ebben a nyomorúságos városnegyedben egyszerre csak feltűnik egy új bérpalota. S aztán mellette még egy. Szabálytalan szögben úgy tapad egymáshoz ez a két modern bérház, mintha két dühödt kos akarna egymásnak ugrani. Az ember csodálkozik, hogy építhet így valaki házakat.

De itt is lüktet az élet. Itt nem sur-8