A Hét 1975/2 (20. évfolyam, 25-42. szám)
1975-12-09 / 41. szám
ASZOV den egyéb megnyilvánulásainak; hogy valamennyi nép közös kincse! A világ bármely kontinensén ismert moszkvai Nagy Színház balett-táncosai, akik a hazánkban rendezett szovjet kultúra napjainak különösen nagy szeretettel fogadott és érdeklődéssel várt vendégei voltak, Prágában, Brnoban és Bratislavában is bebizonyították, hogy aligha fehetne találni a világon még egy balett-társulatot, mely az ő tudósukhoz mérhető művészi átéléssel s mesterségbeli tökéllyel „beszélné" a szavakat és indulatokat kifejező mozdulatok varázslatos művészetének nyelvét. Anna Pavlovova, a világhírű orosz prímabalerína századunk első éveiben mondta egy alkalommal, hogy Oroszországban olyan természetes valamit a balett, mint Olaszországban az éneklés ... Ez a kereken hét évtizeddel ezelőtt fogalmazott vélemény mindmáig mit sem veszí... A tánc olyan .íSÉfe nyelv, amelynek szamk vai az emberi test j ^^7 mozdulatai.“ Már ré__' gebben, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese bemutatói egyikének műsorfüzetében olvastam Van Praagh-Brinsonnak ezt a szellemes, a táncművészet lényegét remekül kiragadó mondását. A minap azonban ismét eszembe jutottak ezek a találó szavak, amikor a moszkvai Bolsoj Tyeatr balettegyüttese bratislavai bemutatkozásának végén szűnni nem akaró, lelkes vastaps köszöntötte a világhírű szovjet művészeket. Ez az emlékezetes élményt nyújtó vendégjáték ismét bebizonyította, hogy a tánc, a balett valóban egyetemes világnyelv, amely átfogja a világot, közel hozza egymáshoz az embereket, hűséges kísérője és kifejezője lehet érzelmeiknek és életük min-
